- Aiden mi ütött beléd? - szedett le Viki Detekről. A srác vérző orral fordult felénk.
- Semmi gáz Viki. Nyugi. De szerintem én megyek. Sziasztok!
- Derek várj! - szólt utána Viki. - Veled meg majd beszélünk. Szia! - tőlem elköszönt és Derek után ment.

Viki szemszöge:
Nem tudom mi ütött Aidenbe. Valahogy olyan furcsán kezelte azt, hogy Derekkel megöleltük egymást.
Ahogy a srác után mentem ő egyre gyorsabban ment.
- Derek várj már! - ekkor elkaptam a csuklóját. Ekkor megállt, és szembe fordult velem. - Sajnálom, amit Aidentől kaptál...
- Ne sajnáld. - mosolygott rám - Túl élem.
- Gyere vissza hozzánk, hogy leápoljam a sebet. - amikor nagy nehezen belement, akkor hazamentünk egy számomra ismeretlen nő és még két korombeli tini is.
- Üdv Satomi! - köszönt Derek. Én azt sem tudtam kik ők.
- Üdv Neked Derek Hale! És látom van egy új tag a falkában. - takintett rám.
- Ő az unokatesóm. - ugrott mellém Lydia. - Viki bemutatom Satomit, Lorit és Brettet.

Satomi

Lori Rohr

Brett Talbot

- Üdv! - mosolyogtam zavartan.
-Satomi miben segíthetünk? - kérdezte Derek.
- Scott, Derek megtámadták a falkámat a vadászok... Csak mi maradtunk. - a három alfa sokáig tanakodott. Így végül a három ( számomra még idegen ) ott aludt nálunk. Plusz még Scott és Derek.

Reggel amikor lementem csak egy levél volt a pulton. Nagy betűkkel rajta állt hogy : "Vikinek"
Kinyitottam a levelet és ez állt benne.
"Szeretnék veled találkozni, és megismerni téged. Kérlek gyere el a mai meccsre, és a meccs végén kérlek gyere az öltözőhöz."
-Mit olvasol? - huppant le mellém Lydia.
- Csak egy levél. - a lány kikapta a kezemből és gyorsan elolvasta.
- Aztaaaa... Akkor ma este a meccsen a helyünk!

A nap gyorsan lepergett. Már estére készülődtünk Lydiával. A ruhámat segített kiválasztani.

Amikor kiértünk a pályára Lydia, Malia és én még lementünk Stileshoz és Scotthoz. A mai meccsen a Devenford ellen játszanak a fiúk. Sok szerencsét kívánunk nekik, majd felmentünk a lelátóra. Amikor elkezdődött a meccs megláttam egy ismerős arcot a Devenford jatékosai között.
- Lányok! Az tényleg Brett Talbot? - kérdeztem meg.
- Igen. Ő a Devenford csapatkapitánya. - felelte Malia.
- És eléggé sűrűn néz ide. - bökött meg Lydia. A meccs végül a mi gimink győzelmével ért véget. Malia meg Lydia letámadták Scottot és Stilest én meg elmentem a találkozó helyére. Az öltözőbe benyitottam de nem láttam senkit. Kicsit beljebb mentem és ott volt a Devenford csapatkapitánya, Brett Talbot és épp szedte le magáról a lacross öltözetet.
- Szia Viki! - lövelt felém egy sármos mosolyt.
- Szia Brett... Te írtad a levelet?
- Igen. - válaszolt a beszélgetés közben halál nyugodtan öltöző srác. - Mi az? - fordult felém és közelebb jött. A felsője még a szekrényben pihent. Izmos, kidolgozott felső testéről nem bírtam levakarni a tekintetemet. - Tetszik amit látsz?
- Lehet. - eszmétem fel a bambulásból.
- Figyelj Viki... Én szeretnélek téged jobban megismerni. Nagyon szimpatikus lány vagy. Már ha nincs ellene kifogásod.- mosolygott rám csábosan.
- Hát nincs. - mosolyogtam én is.
- Nincs kedved valahova beülni és meginni valamit? - öltözött fel mostmár teljesen.

Brett szemszöge:
Vikivel elsétáltunk a kocsimig. Kinyitottam neki az ajtót majd beültünk. Elmentünk egy kávézóba meginni valamit. Viki egy forrócsokit ivott én meg egy kávét. Az italok fogyasztása közben jobban megismerkedtünk. Nagyon jófej lány. Tetszik a stílusa.

Amikor végeztünk fizettem, majd hazavittem Vikit. A kocsiba halk zene szólt. Ő csak mosolyogva nézelődött.
- Várj Brett... Állj meg kérlek.
- Mi a baj? - húzódtam le gyorsan. A lány kiszállt, de nem kellett volna. Abban a minutumban egy nyílpuska lövedéke talált célba a lány alkarján.
- Szállj vissza, gyorsan. - ő visszaugrott. Én ráadtam a gyújtást és nagy gázzal elindultam. Láttam, ahogy Viki kirántotta a nyilvesszőt az alkarjából. Kezéből csepegett vére.. Szerencsére hamar odaértünk hozzám. Bementünk, őt leültettem a konyhapultra, hogy jobban elérjem a kezét. Én pedig előkaptam a kötszert és egy kis ragtapaszt. Elláttam a sebét.
- Olyan óvatos vagy és gyengéd lacrossos létedre. - nézett rám a lány a pultról.
- Egy ilyen gyönyörű lánnyal lehet máshogy bánni? - mentem hozzá közelebb.
- Köszönöm. - ölelt magához Viki. Én habozás nélkül visszaöleltem. - Bakker... Este 11 van... Nem akarok zavarni.

Lydia szemszöge:
Aggódok. Vajon hol lehet már Viki... Remélem nem esett baja.

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket!❤
Ismételten sajnálom a késést, és köszönöm a komikat+voteokat!
Puszy

Herszi22