Amint hazaértem megmutattam Vikinek a szerzeményemet, majd ő összetrombitálta a falkát. 
- Azt mondom olvassuk el mind, hátha okosabbak leszünk belőle. - szólalt meg Scott.
- És hátha így meg tudjuk menteni Tracyt is. - mosolyodtam el halványan.
- Amúgy aranyos lány. - mondta Malia. 

Miután ezt letárgyaltuk mindenki hazament. Mi Vikivel még elég sokáig fent voltunk, és agyaltunk, hogy mi lehet a csajszival. 
- Gondolod, hogy a könyv tett vele valamit? - kérdezte.
- Nem tudom.
- De ha neki ártott, ki tudja, hogy belőlünk mit is fog kihozni. - mondta aggódva.
- Beacon Hills legerősebb természetfeletti teremtménye vagy, és te aggódsz ilyeneken? - ezen nevetnem kellett.
- Hidd el, hogy nem magam miatt aggódok. A barátaimat, és a családomat féltem ettől, - mutatott a könyvre - és magamtól. - sóhajtott keserűen.
- Viki, te még nem bántottál senkit!
- De az nem azt jelenti, hogy soha nem fogom elveszíteni az erőm felett a kontrollt. 
- Nézd... - csúsztattam kezére a kezemet - Én tudom, hogy te nem tudnál olyat, mert mindig lesz minimum egy olyan személy az életedben, aki miatt meg fogod ezt tartani. És itt egoista módon magamra gondolok. - erre elnevette magát.

 A csajos csevejünk lezárására benyomtunk egy filmet, amin olyan szinten bealudtunk, hogy amikor reggel felkeltem csak egy hatalmas vértócsát láttam meg. Rémületemben éreztem, hogy a torkomból kitört egy hatalmas sikoly. Nem telt el három perc, és Scott, Stiles, Derek, Brett, Liam, Malia és Lori kopogtatott a szobám ajtaján. 
- Lydia, mi történt? - kérdezte idegesen Stiles.
- Hát este még minden oké volt, de reggel emellett a tócsa mellet  ébredtem. - mondtam zihálva. - Scott, mondd, hogy nem az történt, amire gondolok? - tett fel egy titokzatos kérdést Derek. 
- Ti meg mi a Szent Szűz Máriáról beszéltek? - kérdezte a barátom. 
- Derek, mondd el nekik! - mondta Malia.
- Szóval ez nem az első ilyen eset az évezredben, de a napokban sem, ami Tracyvel történt. Ugye mint tudjátok Beacon Hills vonzza a természetfelettit, és éppen ezért telepedett le itt évszázadokkal ez előtt néhány tudós, akik az élet meghosszabbításával, és a kimérák kifejlesztésével foglalkoztak. - mesélte el Derek. - A kimérák olyan élőlények, amelyek genetikai felépítésében egynél több különálló DNS van. A kiméria élőlényekben fordulhat elő, akár szerv- vagy szövetátültetés útján, vagy eltűnő iker szindróma révén. - világosított fel minket. 
- De Vikinek nincs kettő DNS-e. Akkor őt miért vitték el? - akadtam ki teljesen.
- Mert hibrid. A hibrideken is szerettek kísérletezni. Miattuk haltak ki a vérbansheek. 
- De minek kellettek nekik? - kérdezte Malia.
- Mert a vérbansheek hangja egy sima bansheeénél is halálosabb, és erősebb. És ha esetleg ehhez az erőhöz még hozzá tudnának építeni egy kanima avagy bármely másik természetfeletti erejét, akkor az a lény lehet, hogy azzal a lénnyel az oldalukon elpusztíthatnák a világot. 
- Ezt nem hiszem el... Tegnap este pont egy ilyesmi témáról beszélgettünk... És épp arról győzködtem Vikit, hogy belőle sosem lesz vérszomjas szörnyeteg, erre most azt akartnak belőle csinálni. 
- Meg fogjuk menteni Lydia! - simította meg a karomat Brett.  Amilyen gyorsan csak tudtunk, szagot fogattunk a vérfarkasokkal, és Maliával, és sürgősen Viki keresésére indultunk. 

Viki szemszöge:
Egy merev fogászszékszerűhöz vagyok kikötözve lánccal. Az alkaromban az artéria és a véna pontos találkozási helyéhez be van szúrva egy hatalmas tű, amiből gyanítom nyugtató csöpög. Körülöttem semmi mozgás, próbáltam szétszakítani a láncokat de nem ment. Amikor már kezdtem feladni mocorgást hallottam. Rohanó lépteket a csatornák irányából.
- Segítség! - kiabáltam. Semmi reakció. - Segítség! - kiabáltam újra. Harmadjára meg már sikítottam. Perceken belül felbukkant az ajtóban McCall, Liam és Lydia. Scott Liam segítségével letépte rólam a láncokat, ám ekkor bejöttek ilyen fura maszkos óriások, akiken ilyen acélbetétes fénycsizma volt. és elhasznál sötét köpeny. 
- Scott, meneküljetek! Nekem már úgyis mindegy. - mondtam nekik. 
- Nem fogunk itt hagyni meghalni! - üvöltötte.
- Ha nem hagytok itt ti is meg fogtok halni! Tűnés! - üvöltettem, és a haragomban kitéptem az ereimbe fúródott tűt, amiből sugárba ömlött a fekete, mérgezett vérem. 
- Azt mondtam TŰNÉS! - kiabáltam, majd meg egy utolsó pillantást vetettem a (gondolom én) rémdoktorokra, és elrohantam a falkához. 
- Jézusom Viki, ebből még mindig ömlik a vér! - akadt ki Stiles.
- Gyerünk Deatonhöz! - mondta Scott, majd rászorított a sérülésemre. A doki hamar nyomta bele a megfelelő szereket, és látott el kötéssel. 
- Te lány, mindig a te erőd kell mindenkinek. - kacagott a doki. 
- Köszönöm Dr. Deaton. - mosolyogtam, majd a kezemet fogva elindultam az ajtó felé Scott kíséretében. A többiek a kocsinál vártak. 
- Azért jó, hogy nem hallgattam rád! - ölelt meg Scott. - Különben nem jött volna mi az erőd. - vigyorgott. - De azért az brutális volt, ahogy kirántottad magadból a tűt. Én ezen csak nevettem egyet, majd kifele szedtem a lábamat. Mivel már este hűvös van, én meg egy szál sztreccs nadrágban, és egy trikóban voltam, hát pöppet fázott a bulám. A többiek mind végigölelgettek, majd amikor Derek elé léptem ő habozás nélkül megölelt, és ügyelve arra, hogy Brett en figyeljen nyomott egy puszit az arcomra. Én nem igazán tudtam ezt a gesztusát hova tenni, de elengedtem a dolgot. 

Ezután a kalandos nap után mind békésen tértünk haza, és higgadtunk le. Én nagy pechemre Lydia viszont észrevette Derek gesztusát, és el is kezdett miatta faggatni...

Sziasztok Drágáim! 
Meghoztam az új részecskét! Fogadjátok tőlem sok szeretettel! Remélem elnyeri majd a tetszéseteket! Ha igen akkor kérlek dobj meg egy csillaggal, vagy esetleg komival.⭐⭐⭐

Egy kis ön promóció XD.
Ha esetleg más témában is olvasnád az alkotásaimat, akkor a falamon találsz egy "5 Seconds Of Summer Preferences"-t, meg egy "Bandatársam húga" címen futó szintén 5SOS fanfictiont. ❤

Köszönöm szépen, hogy elolvastad! 
Puszy Nektek! Halihóó! ❤