Szörnyű látványt nyújtott, hogy a bátyámat éppen szorongatták. Scott megpróbált közbeavatkozni, de sikertelenül. 
- Ki ez a kis takony? - morogtam neki.
- Brett... Viki barátja, vagy valami olyasmi. - köhögött.
- Hagyd békén a barátnőmet!
- Tudod, elég baj, ha emiatt fojtogatnod kell. - hörögte Derek. - Sajnálom, hogy ennyire nem vagy biztos ebben a kapcsolatban, de ha lenne nem csak borsónyi méretű agyad, felfognád, hogy pont miattatok jöttem el Beacon Hills-ből.  - ekkor a srác ledobta Dereket.
- Hívd ide Vikit, ezt látnia kell. - súgta oda Scott nekem. Én már siettem is érte. Mire visszaértünk Derek ismét a falnak volt szegezve.
- Te meg mi...? - amint belépett a lány, Brett leengedte a bátyámat. 
- Megma.. 
- Kotródj innen! - sikította, majd odaült Derekhez. - Nagyon fáj? 
- Meg vagyok. De te mit keresel itt?
- Utánad jöttünk! 
- Azt hiszem most magatokra hagyunk titeket! - mondtam nekik, és kitessékeltem a többi kukkolót.

Derek szemszöge:
Nem gondoltam, hogy komolyan utánam jönnek. Nem hittem, hogy ennyit jelentek nekik. De főleg azt nem, hogy Vikinek.
- Miért mentél el? - kérdezte szomorúan.
- Mert nem akartam útba lenni. 
- Na ne csináld! És képes voltál egy ilyen levéllel otthagyni engem!? 
- Nem így terveztem, de így sikerült. - vakargattam kínomban a fejemet. - Igazából a sulinál voltam, de hallottam, amit Brettnek mondtál, és ezt a megoldást jobbnak láttam. 
- Komolyan úgy érzel, hogy azt leírtad? - nézett rám fürkésző tekintettel.
- Minden szava igaz... Szeretlek! Soha nem kötődtem még ennyire senkihez, nem éreztem ilyet senki iránt. Egyszerűen meglátlak és  elfelejtek mindent.
- Shhh.. - csitított el, már azt hittem, hogy megutál, vagy otthagy, de a negatív  megnyilvánulás helyett, csak szorosan megölelt. - Köszönöm! - csak ennyit mondott, majd felnézett rám, tekintetét az enyémbe fúrva - Tudom, hogy iszonyatos kijelentés lesz, de időre van szükségem... Sajnálom... - és már állt is fel.

Viki szemszöge:
Tudtam, hogy most ezzel végleg ellöktem magamtól, de nem tudtam volna neki hazudni. El is indultam a kijárat fele, de Derek elkapta a kezemet.
- Rád bármeddig megéri várnom! - majd ennek hallatára ránk törte az ajtót Brett,  és ismét nekiment Dereknek. Én megpróbáltam közéjük állni, de ez ismételten vacakul jött ki. Ugyanis Brett most sem tudott megállni, és teljesen koncentrálni, így ismét engem kapott el néhány ütésével. A kisebb karmolások megesnek, elfogadtam. 

Liam szemszöge:
Brett egy hirtelen mozdulattal nekivágta Dereket a falnak, majd amikor Viki ért hozzá, őt is torkon ragadta. Én azt hittem helyben megölöm ezt az embert!
- Sajnálom! - ekkor kapott észhez - Ugye megbeszélhetjük... - fogta a fejét
- Ezt nem mondod komolyan!? Másodjára versz oda neki mérgedben, és ennyire futja? Komolyan?
- Nem Brett...Nincs sajnálom... Szakítani akarok veled. Most! - Brett összetörve roskadt a padlóra, de azért a lelke mélyén ő is tudta, hogy ennek a kapcsolatnak már befellegzett. Viki viszont látszólag szemrebbenés nélkül tette meg ezt a kijelentést, azonban a történtek után mi még beszélgettünk a Potomac partjára kiérve. 
- Hogy vagy? Mesélj!
- Szörnyen érzem magamat! - borult sírva a vállamra. Szörnyű látvány volt az egyik legerősebb embert, akit valaha láttam, szilánkokra törve zokogni. 
- Nem te tehetsz róla! 
- De mégis engem bánt...
- Hidd el, hogy Brettet is. Na de most mi van veled meg Derekkel? Azzal jutottál valamire?
- Időt kértem... Brettet nagyon szerettem, de iszonyatosan megváltozott... Ez már nem az én szerelmem... Viszont Derek meg nagyon közel áll hozzám a kezdetek óta, és Lydia is azt mondta végig, hogy ebből még lesz valami.
- Ez mind érthető. - bólogattam, majd tovább sétáltunk

Még az este folyamán hazaindultunk Beacon Hills-be. Viszont mielőtt útnak indultunk volna, Cora leszólította Vikit.
- Figyelj, Te egy nagyon rendes lánynak tűnsz. Bízok benned! És hidd el, nála jobbat nem kaphatsz, és ő várni fog rád, amíg te kéred. 
- Köszönöm Cora! - ölelte meg Viki szeretetteljesen.

Viki szemszöge:
A városba visszatérve különös érzések fogtak el. Mintha nem lenne minden rendben. Mármint a történteket leszámítva is lenne valami gubanc. De hátha csak egy rossz megérzés. Amikor odaértünk a házunkhoz Brett még bekísért az ajtóig, Derek pedig csendesen állt a kocsijának dőlve. 
- Kérlek Viki, beszéljük ezt meg.
- Ezt is? Ezen nincs mit beszélni... Megváltoztál Brett, és nem az előnyödre. Ez már nem az a fiú akibe én beleszerettem. Úgyhogy én ezzel lezártam magunkat.... Szia! - sarkon fordultam, és bementem. Ugyan a szobámba az ablakpárkányomba kucorodva kezdtem el zokogni, de az már más  tészta. 

Pár perc elteltével valaki kopogott.
- Gyere!
- Szia, hogy vagy? - jött be Derek hozzám.
- Hát élek. - mosolyogtam keserédesen. - Olyan érzésem van, hogy valami nincs rendjén. Mármint a történteket leszámítva. Valami rossz van készülőben, és ez csak a vihar előtti csend.
- Ez nem túl biztató a világ egyik legerősebb természetfelettijétől. - mondta ő is kissé rémülten. 
- Hát nem is.. - jött be Lori, Brett húga tiszta sebesen.
- Veled meg mi történt? - ugrottam fel.
- Brett dúlt-fúlt amikor hazaért, és megtámadott engem is... De valami más volt rajta... A szeme az nem aranybarna volt, hanem szürke... 

Sziasztok! Igazából nagyon írhatnékom volt, és újra nézem a Teen Wolf-ot, úgyhogy íme 2 részt is hoztam ma.🥰
Fogadjátok sok szeretettel, és remélem elnyeri a tetszéseteket!❤
Puszy Mindenkinek, és Vigyázzatok Magatokra!❤🥰✨