Abban a pillanatban betoppant az ajtómon anya.
- Mi történt Lydia?
- Viki... Vikii... - dadogtam.
- Mi van vele?
- Elvitték... - sikítottam el magamat olyan hangosan, hogy beleremegett a házunk.

Scott szemszöge:
Amikor már majdnem hazaértem, meghallottam Lydia sikoltó hangját. Gyorsan visszapattantam a motoromra, és siettem a házukhoz. Amikor becsengettem szerencsére Lydia nyitott ajtót. Nagyon zaklatottnak tűnt.
- Szia Lydia, hallottalak. Mi történt?
- Scott.. Viki... Vikit.. - esett a karjaimba zokogva. - Elrabolták.
- Honnan? És hogy? - óvatosan leültettem az étkezőjük egyik székére. Ő elmesélte, hogy mi történt. Felhívtam Stilest és Dereket, hogy jöjjenek ide.

Derek nagyon hamar ideért. Pár percre rá Stiles is. Lydia elmesélte nekik is, hogy mi történt.
- Ki vihette el? - törölt le a lány arcáról egy könnycseppet. Stiles mellé lépett, és átkarolta.
- Derek, találtál valamit? - kérdeztem. A srác felállt egy nyaklánccal a kezében. Egy ezüst nyaklánc volt aminek medálja a skorpió horoszkóp jele volt.
- Ez nem ismerős Lydia? - tette oda a lány kezébe.
- Ez Vikié. Mindig hordja.
- Lydia. Hozz le kérlek egy ruhadarabot Viki szekrényéből. - kértem.

Fél perc sem telt el Lydia lerobogott egy kék felsővel. Mi Derekkel megszagoltuk, és rögtön szagot is fogtunk. Kb 300 méterre Lydiáék házától a szag megszűnt.
- Scott arra. - mutatott Derek egy elhagyatottnak tűnő házra, ahonnan fény szűrődött ki. Ahogy közelebb mentünk vér szagát éreztük. Egyszercsak egy vérfagyasztó sikoly. Ez egy banshee sikoly volt.
- Gyerünk Scott! - mondta Derek és a házhoz rohant. Amikor berontottunk Viki ki volt kötözve egy oszlophoz. Fehér trikóján véres csíkok húzódott, mint akit ostorral vertek.
- Nocsak, nocsak, nocsak. Beacon Hills két alfája. - hangzott a hátunk mögül egy ismerős hang.
- Jennifer Blake. - morogta Derek.
- A lányban hatalmas erő lakozik. - lépett Viki mellé, és megsimította arcát. A lány idegesen elrántotta, s jutalmul kapott egy ostorcsapást a kezeire.
- Hagyd abba Jennifer! - üvöltött rá Derek. Ebben a pillanatban a nő egy kést rántott elő, és elvágta vele a lány csuklóját. A lány csendben tűrte a fájdalmat, csak egy könnycsepp szökött ki szeméből. Derek nem habozott. Odaugrott, és széttépte a nőt, gond nélkül. Addig én próbáltam Viki sebét bekötni a pólóm egy darabjával, de a vérzés nem akart elállni.
- Vigyük el Dr. Deaton-höz. - jött oda Derek, felvette a lányt (ilyen menyasszony-vőlegény pozitúrában) és elrohantunk a dokihoz.
- Jó estét! Tudna rajta segíteni? - kérdeztem. A doki bólintott. Letettük az asztalra, és ő már el is kezdte vizsgálni.
Ellátta a lány sebét a csuklóján, majd kiküldött minket, hogy a hasán és mellkasán levő sebeket is rendbeszedje. Én addig idehívtam Lydiát.

-Mi van vele? Hogy vagy? Komoly baja esett? - rohant be a lány a remdelőbe. Ekkor jött ki épp Deaton.
- Szervusz Lydia! Stabilizáltam Miss Rayen állapotát. Jobban lesz, bejöhetsz hozzá. De még az altató hatása alatt van.
- Rendben.
- Dr. Deaton. Mi is bemehetnénk? - kérdeztem.
- Gyertek. - amikor bementünk a lány szemei nyitva voltak. Az egyik szeme fehéren ragyogott, a másik pedig vörösen.

- Doki ez mit jelent? - kérdezte Stiles. - Miért ragyog kétféle színben a szeme?
- Mert hibrid. A fehér szem a banshee énjét tükrözi, de a vöröset még nem tudom. Szerintem nem vérfarkas.
- Lydia... - motyogta halkan Viki.
- Itt vagyok! - Viki lassan magához tért. Lydiát még sosem láttam ilyen boldognak. Úgy szorította magához az unokatesóját, mint még eddig senki mást.
- Üdvözöllek Miss Rayen! - mosolygott rá Deaton.
- Jó estét! - mosolygott Viki. A doki kezet nyújtott neki.
- Dr. Alan Deaton vagyok.
- Viktoria Isabella Rayen. - mutatkozott be Viki. - Köszönöm a segítségét. - Deaton bólintott.

Derek szemszöge:
Mi lassan kimentünk a rendelőből. Vikin egyfolytában rajta lógott Lydia.
Amikor odaértünk a házuk elé Vikihez már hozzáférünk mi is. Stiles meg Scott is megölelte őt. Amikor elém állt a lány kicsit megszeppent, de ahogy rám mosolygott én is megöleltem. Nagyon rég éreztem ilyet. Elköszöntünk, majd ők bememtek.

Lydia szemszöge:
Ahogy bementünk anya letámadta Vikit, és össze vissza ölelgette. Aztán amikor anyum megnyugodott felmentünk és leültünk az ágyamra.
- Te tudod kit öleltél meg odakint? - böktem oldalba.
- Igen. A fiúkat. - mondta lazán, miközben felkapott egy tiszta felsőt.
- Te megölelted teljesen lazán Derek Hale-t.
- És?
- Te vak vagy. - dobtam meg egy párnával. - Derek szerintem kedvel.
- Ahj Lydia. - ebben a pillanatban megzizzent Viki mobilja.

Ismeretlen szám: Szia! Hogy érzed magad? Nagyon fájnak a sebeid?
Derek

Felolvasta az üzenetet. Én vihogva ugráltam körbe a szobát.
- Jajj Lydia, ez még semmit sem jelent.
- Írj már neki vissza.

Én: Köszy Derek, jól. A sebek elmennek. Nem vészesek :)

- Most boldog vagy? - bökött meg a lány engem.
- Határozottan. - vigyorogtam elégedetten. Aztán elköszöntünk. Ő. átment a szobájába lefeküdni.

Viki szemszöge:
Amikor átmentem a szobámba lefeküdtem aludni. Különös álmom volt.

Sziasztok! Meghoztam az új részecskét! Remélem tetszik nektek!
Ha igen kérlek nekem egy ⭐-al vagy kommenttel. Köszönöm!
Puszy Nektek!😘

Herszi22