Épp nagyba ücsörögtünk, és figyelemmel kísértük a meccset, amikor a fura szemű illető neki ment Brettnek. A szemei zöldessárgán ragyogtak, akárcsak egy bétának. Scott és Stiles pedig sietősen lekísérte a srácot a pályáról.
- Menjünk! - ugrottam fel. Az öltözőbe érve az a látvány fogadott bennünket, hogy az alfánk ás a barátja hideg zuhany alá tuszkolta szegény srácot.
- Valamelyikőtök hajlandó lenne beavatni minket is? - idegeskedett Malia.
- Szóval az a szitu... - kezdett bele az ifjabbik Stilinski. Jajj az ilyeneknek sosem jó a vége. - Egyik este, amikor a kórházban voltunk a tetőn épp egy érdekes verekedés zajlott a mi drága Liamünk - mutatott a fiúra - és egy érdekes küllemű osztálytársa közt. És Scott próbálta azt megakadályozni, hogy Liam lezúgjon a kórház tetejéről, amikor a másik srác megkarmolta a mi különleges egyedünket, és Scott csak a fogával bírta elkapni. (Írói közlemény: Tudom, hogy a sorozatban nem így történik, de most így tudom kapcsolni a fejemben kialakult storyhoz.)

Liam Dunbar

- Magyarul csináltál magadnak egy bétát. - közölte Lydia egyszerűbben.
- Így is fogalmazhatunk. - vakarta a tarkóját Scott. 
- Meddig akartad előlünk titkolni? - kérdeztem.
- Igazából nem volt titok, csak nem jött szóba. - mondta Stilinski. 
- Mi lesz vele, hogy segítsünk? - kérdeztem. 
- Nem tudja még irányítani, és a telihold is közeleg. Muszáj valamit kiagyalnunk. - mondta az alfa.
- Ti meg mi a fészkes fenéről beszéltek? Nem fogok veletek lenni emiatt a farkasosdi miatt. - háborodott fel.
- Ha hisztizel a te szemed is olyan lila lesz mint az enyém, csak neked fájni is fog. - villantottam fel neki, majd ő meglapult.
- Na őneki miért ilyen a szeme? - érdeklődött.
- Viki hibrid. Félig alfa, félig banshee. Lydia - mutattak az unokatesómra - ő banshee. Malia - vezették a srác tekintetét a lányra - ő vérprérifarkas. - darálta le neki Scott.
- Szia Kicsim, mizu? - karolt át hátulról Brett, mit sem törődve  a többiekkel. 
- Brett Talbot. - morogta idegesen a kis béta.
- ÓÓó Liam, csak nem? - utalt a fiú ragyogó szemeire.
- Brett,légyszi ne most hergeld. - mondta elég durván Scott. A barátom befogta. 
- Mit fogtok vele kezdeni? - kérdezte egy 20 perc eltelte után. 
- Mi sem tudjuk. - fogta a fejét Scott. - De ki fogjuk találni. Két nap múlva telihold. - mondta keserűen Scott.
- Nyugi, megoldjuk, mint eddig mindent. - tettem biztatón a vállára a kezemet. - Én melletted állok, és a kisB- vel is elbírok, szóval állok rendelkezésedre.
- Ahogy mi is. - mondta kórusban a falka. Scott csak bólintott köszönetképp.

Másnap Liam került minket az iskolába. Az én fantáziámat viszont nagyon piszkálja, hogy honnan ismerik egymást a barátommal. 
- Héé Liam, mi a szitu? - léptem oda hozzá. Pechére a szekrénye kettővel van arrább az enyémtől. 
- Mostantól rám fogtok szállni? - vágott vissza éles hangnemmel.
- Hey öcsi, mi nem akarunk neked rosszat. Segíteni akarunk rajtad, nem bántani. És nemhogy örülnél az erődnek. - mondtam neki, majd karon fogva őt odavittem Scotthoz. A kis mocsok kagylózott. - Túl nagy a füled McCall nem gondolod? - nevettem, majd megöleltük egymást. Hisz szinte a bátyámként tekintek rá. 
- Torika látom próbálod megtörni őt. - mosolygott. - De Liam most komolyan meddig akarsz ilyen gyerekesen viselkedni? Nem kértünk semmit, csak azt, hogy amíg nem tudod irányítani az erődet, had segítsünk. - mondta komolyra fordítva a szót Scott. 
- Nem kell. - akadt ki, majd elhúzta a csíkot. Milyen kis pukkos.
- Van egy rossz hírem vele kapcsolatban. Stiles azt mondta, hogy a Devenfordból kicsapták. Elvileg dühkezelési problémák. - vakarta szomorún a fejér Scott.
- Ennél jobb bétát keresve sem találtál volna. - mindketten nevettünk kínunkba. - Mit tegyünk? - kérdeztem.
- Hát, első körben ne hagyjuk, hogy felidegeljék. - mondta, de már csattant is az ajtó. Liam rontott ki rajta.
- Dunbar mi van? Fosol? - lépett ki az ajtón Nolan és Gabe. Ismerős nevek nemde? Épp indultak Liam nyomába, de én eltérítettem őket. 
- Miért kell őt csesztetni? Még új. - vágtam hozzájuk. Hát igen a vadászos dolog óta nem igazán spanolunk ezzel a két gyerkőccel. - Na velem szembe legyen nagy a szátok. 
- Állj már le, mi nem bántottuk. - mondta Gabe.
- Persze, azért ömlött a vér az orrából. 
- Ha szeretnéd a tiédet is megoldhatjuk. - vágta hozzám Nolan.
- Tesó, ugye tudod, hogy gerinctelenség megütni egy lányt? - lépett mellém Malia. 
- Bocsika. - és mintha elindult volna, ám ekkor visszakézből arcon csapott engem. Malia épp kontrollálni próbálta magát, Gabe pedig rám meredt. Épp felállni próbáltam, amikor Nolan még egy ütést adott. A számban megéreztem a vérem ízét. És pont a kedvenc felsőmben, most komolyan?  - Kell még?
- Nolan Holloway jöjjön velem! - rivallt rá az igazgató, aki jelenleg a nagynéném, Natalie volt.

- Viki, jól vagy? - ugrott oda Malia. - Ne haragudj! - segített fel. 
- Viki, Malia gyertek sürgősen! - kiabált oda Stiles. - Valami nem igazán oké. 

Sziasztok!❤
 Íme itt a kövi rész! Remélem elnyeri majd a tetszéseteket!🙈😍 Tudom, kicsit (nagyon) lapos lett, de igyekszem a kövit izgalmasabbra megírni. 😘
Ha tetszik kérlek jelezz nekem egy csillaggal! ⭐
Puszy Nektek!😘