Viki szemszöge:
Eltelt két hét a húsvéti eset óta. Most pont egy hétfő reggelen újra megtámadta a sok diák az iskola unalmas tantermeit. Én lassan botorkáltam a szekrényemhez, és óvatosan lépdeltem, nehogy valaki meglásson. Szerencsére egy fekete ruhaszettben voltam.👇

A szekrényem szellőző részén egy piros boríték díszelgett. Kiszedtem onnan és olvasni kezdtem.
"Drága Viki, ma sajnos csak este tudunk találkozni, mert sűrű az órarendem. Puszi Lydia"
Hát ez fantasztikus. Még jó, hogy csak Lydia tudja, hogy ma van a szülinapom, és még vele se tudok ünnepelni.

Kirámoltam a könyveimet amik kellenek, és beültem egy kegyetlenül unalmas történelem órára, amit amúgy utálok.

Kicsengetéskor senkit sem találtam, se Scottot és Stilest, se Maliát, és még Theot meg az ikreket se... Hol a francba vannak?

Épp kicsengettek az utolsó órámról, amiről én boldogan rohantam ki, amikor megláttam Moneroet amit kifele igyekszik az iskolából. Nem bírtam ki, hogy ne kövessem. Lassan osontam utána. A fegyverraktárba ment.
- Drága Monroe hoztál ide egy potyautast. - szólalt meg Gerard. - Üdvözlöm Mrs. Rayen. Jöjjön csak elő. - nézelődött a vénember. Én kiléptem a fegyvertároló polcok védelme mögül, és szó szerint farkasszemet néztem velük. Monroe kapásból fegyvert rántott rám, de kit izgat. 
-Úgyse lősz le, ezt a meccset mát párszor lejátszottuk és a pisztolyod még mindig nem talált ütő pontot. - lépdeltem magabiztosan. 
- Lődd már le ezt a modortalan tinédzsert vagy én teszem meg! - tört ki magából Gerard, és közelebb lépett hozzám. Ekkor betoppant Gabe és Nolan. Nolan kapásból fegyvert fogott rám, és lőtt volna, de Gabe elrántotta a kezét, így előttem koppant a lőszer. 
- Mit csinálsz te barom? Te nem akarod kinyírni az alfákat? - rivallt rá Gabera Monroe iszonyatos hangnemben. Eskü már én sajnáltam a palit. De miért védett meg? Na mindegy. Én egyérutat nyertem Gerard irányába, és őt leütve elmenekültem volna, ha a drága Monroe nem ereszti belém a fél tárat. 

Gabe szemszöge:
Láttam, ahogy a lány félholtan összeesik... borzalmas volt. 
- Mozdulj Gabe! Szedd fel, visszük a barátaihoz! - alig volt hozzá lélekerőm. Felvettem a karjaimba, és láttam, hogy felsője kezd átvérezni a lőtt sebek miatt. 

Rövid idő alatt Lydiáék házához értünk, és csengettünk, és látunk egy "Boldog szülinapot Viki!" feliratot. Gerard átvette tőlem a lény alig élő testét, és alpári módon bement a hátsó kertbe ami lufikkal és szerpentinekkel volt feldíszítve. 
- Boldog születésnapot Viktoria Isabella Rayen! 

Lydia szemszöge:
Amikor odapillantottam nem akartam hinni a szememnek. Az a szerencse, hogy Stiles ott volt mögöttem, és elkapott, mert a földre estem volna. Mindenki ingerülten fogadta, de legjobban Brett hergelte fel magát. Ragyogó szemei villámokat szórtak, és nem is türtőztette magát.  Nekiment a vadászoknak Scott, Malia és Derek kíséretében. 
- Dögölj meg! - tört ki belőlem a teljes zokogás. - Miért akarod elvenni Őt tőlem? Mit ártott Ő  neked? - kiabáltam rá. 
- Mert nem egy sima természetfeletti... Az utolsó hibrid! És nekem kell az a pillanat, amikor kialszik a lila szeme világa, és szemhéja örökre lecsukódik. Az én fegyveremtől.

Viki szemszöge:
Millió apró pontból lassan összeállt egy kép. A nagy ürességet a színek töltötték fel. Lassan már a tagjaimat és éreztem... És a szemem.. éreztem, hogy a szemem már lilán ragyog... 

Brett szemszöge: 
Láttam, hogy Viki felkel és Gerard mögé lopakodik, és tarkón veri. A vénember összeesik, és egy pillanat után már Nolan és Monroe is hullik utána. A lány szemei erős lila színben pompáztak. Sebei nagyjából begyógyultak.
- Viki... - pillantottam rá, és ekkor ő felém rohant. Én a karjaimba zártam és szorosan megöleltem. - Boldog Születésnapot Szerelmem! - suttogtam a fülébe, majd egy fegyver elsütésére lettem figyelmes...

Scott szemszöge:
Viki és Brett nagyon jók együtt, ám Derek az utóbbi időkben furcsa. Lehet bejön neki Viki?
Gondolatmenetemből egy a lábamat eltaláló töltény zökkentett ki.
- Gyenge vagy McCall ezért mindent el fogsz bukni... - mondta Monroe. Viki ezt nem hagyta annyiban. Úgy felképelte a nőt, hogy az nem kapott levegőt 10 percig.

Szerencsére a vadászok eltipliztek, így meg tudtuk normálisan ünnepelni Viki szülinapját.
- Boldog Boldog Boldog Születésnapot! Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod! - énekltük neki, miközben Lydia kihozta a tortát.
- Vagyis legyen ennél szebb napod Csajszi! - bökte meg Stiles. Ezek után odaadtuk neki az ajándékokat. Ő nagyon boldognak tűnt. Sokáig beszélgettünk mindenről is. Aztán bealudtunk a nappaliba.

Reggel amikor felkeltem Stilest nem láttam a köreinkben.

Sziasztok! Nagyon nagyon sajnálom, hogy ilyen soká hoztam megint a részt. De remélem azért tetszeni fog nektek!❤
Puszy!❤

Herszi22