- Ezt nem érteeeem.... - mondja elkeseredetten Kook. Mindannyian a nappaliban vagyunk.

- Mit nem értesz? - kérdi Guk.

- Ezt a részt ebben a Fizikakönyvben. - mondja.

- Miért nézel te Fizika könyvet? - kérdi Yoongi.

- Csak úgy. - mondja. Yoongi megnézi a könyvet. A szemei a szövegen futnak.

- Hát ezt nem tudom elmagyarázni. - nevet.

- Na mutasd Kooki, mit nem értesz. - ülök oda mellé. Elolvasom a szöveget. - Elektromosság, belső égés. Hmmm.... - olvasom.

- Te sem érted Lia ? - kérdi Jin.

- Dehogynem értem, csak azon gondolkodom, hogy hogy magyarázzam el. - mosolygok. - Hát a belső égés az motoroknál is van. Ilyenkor egy megfelelően megválasztott időszakos termodinamikai folyamat során a tüzelőanyag a hengerben elég és a munkaközeg hője mechanikai munkává alakul. - mondom el.

A fiúk csak pislognak rám. Szerintem nem nagyon fogták fel.

- Elmondanád úgy, hogy mi is értsük? - vigyorog Jimin.

- Ahogy ütemesen mozog a dugattyú, a hő ami termelődik elég a hengerben és ez átalakul mechanikai munkává. - mondom. Ezt már egy kicsit jobban értették. - Akkor most az elektromosság... - mondom.

Felpattantam, hoztam egy zsebtelepet és néhány dolgot. Összeállítottam egy kisebb labort a nappaliban. A fiúk csak néztek értetlenül és nem tudták mit csinálok.

- Na Kooki. Amit elolvastál a könyvben az nagyjából megvan ugye? - kérdem.

- Nagyjából... - mondja bizonytalanul.

- Akkor most megmutatom, hogy a való életben ez hogyan működik. Egy pici kémia is lesz benne. Na szóval, a test az vezeti az áramot. - kezdek bele. Elkezdek babrálni a zsebteleppel. - Nézzétek. - mondom.

A fiúk mind tátott szájjal nézik, hogy mit csinálok. Elengedtem a zsebtelepet. Kimentem a konyhába és hoztam egy pohár vizet.

- Ez az anyag gyúlékony. - mutatom fel a kis tartót, a benne lévő folyadékkal. - Plusz, ha ezt a kettőt összekeverem, akkor reakcióba lépnek egymással. - kezdek bele. Összekevertem őket, majd rákentem kezemre. Nemsokára elkezdett világítani és foszforeszkálni.

- Ha meggyújtom ezt a folyadékot akkor ez történik. - mondom, s megfogtam a gyújtót és meggyújtottam. Két fajta lánggal égett először kék, majd sárga.

- De, ha összekeverem ezt a kettőt és elektromosságot adok házzá, akkor ez lesz. - kezdek neki és már csinálom is a kísérletet.

- De ha nem adok neki több áramot akkor... - mondom. - ez lesz.

Ezzel be is fejeztem a kísérleteket. A fiúk meg sem bírtak szólalni.

- Ezt...hogy...hogy csináltad? - kérdi meglepetten Tae.

Elmagyaráztam mindent nekik. Szerencsére megértették.

A stúdióban vagyok. Más elmúlt dél.

- Szia. Mit csinálsz? - kérdi egy hang. Megfordulok és látom, hogy Guk az.

- Szia. Hát gondoltam kitalálok egy dallamot vagy valami... - mondom mosolyogva.

- Hol tartasz? - kérdi.

- Még nagyon az elején.... egy dallamot találtam, de semmi más. - válaszolom. Idesétál és leül mellém egy székre.

- Nagyon menők voltak a kísérletek. - vigyorog.

- Csak egyszerű fizika és kémia. - mosolygok.

- Szó szerint szikrázott közöttünk a levegő.- neveti el magát. Erre én is nevetésbe kezdek.

- Hát igen. - még mindig nevetünk.

- Amúgy, nem sérültél meg? - kérdezi, kis aggodalommal.

- Dehogy. Nem lett semmi bajom. - mosolygok rá.

- Tényleg? - belenéz a szemembe és megfogja a kezem. Érintése fáj. Ezt meglátja rajtam. - Akkor mégiscsak megsérültél.... - mondja, kezemet nézve.

- Nem sérültem meg, csak ezektől a kísérletektől még egy-két óráig érzékenyebb lesz a kezemen a bőr. - mondom mosolyogva. Megölel.

- Ne csinálj olyanokat amikben megsérülhetsz. - mondja.

- Gukiii~ ! - nevetjük el magunkat.

Még ott voltunk egy ideig. Beszélgettünk, nevetgéltünk és közben próbáltunk kitalálni egy dalt. Kevés sikerrel. Későre járt.

- Na most már menjünk aludni. Későre jár. - mosolyog. - Jobban van a kezed? - kérdi.

- Igen most már teljesen jól van. - mosolygok én is.

Mentünk aludni. Letusoltam és befeküdtem az ágyba. Nem kellet sok idő és máris elaludtam.