Reggel ahogy felkeltem egyből felöltöztem, majd ráírtam Jongupi-ra. Tisztázni akartam vele mindent.

Chat vele: Jongup

Én: Jó reggelt Jongupiii^^ Fent vagy?

Neked is jó reggelt! ^^Igen, nem rég keltem ^^

Én:Beszélhetnénk? Négyszemközt... le tudnál

jönni a szálló konyhájára?

Persze, mindjárt lemegyek.

Én:Okéss

Chat vége

Megírtam ezt az üzenetet neki, s már mentem is le a megbeszélt helyre. Leértem. Még nincs itt. Hogy kezdjek hozzá ehhez a beszélgetéshez? Mondjuk úgy, hogy Szia Jongup felállt a farkad tőlen? Hát én tisztára megőrültem.... Ááá...... Tenyerembe temetem arcom. Kis idő múlva felnézek, s már Jongup ott áll előttem.

- Jó reggelt! - köszön rám mosolyogva.

- Neked is jó reggelt! - mosolygok vissza.

- Miről szerettél volna beszélni? - kérdezi.

- Hát... a zuhanyzós dologról. Beszéltem erről Gukkival, és azt mondta, hogy lehet hogy azért viselkedtél olyan furcsán, mert érzel irántam valamit.... Meg hogy.... felállt neked....

- Hát én is beszéltem utána Gukkal.... Figyelj, mindent átgondoltam, az érzéseimet is.... Én csak barátilag szeretlek. Plusz, az hogy éledezett a kicsi én, az csak azt jelenti, hogy bomba nő vagy... - mondja pirosodva.

- De jó ezt hallani. - mosolyodok el, s megölelem - Szóval akkor a barátságunk ugyan olyan mint volt? - mosolygok.

- Hát persze, hogy ugyanolyan. Mindig itt leszek, ha van valami, rám számíthatsz. - mosolyog.

Végre minden tisztázódott.

Mindenki lejött reggelizni. Megrezzen a telefonom. Rápillantok.

- Fiúk.... Kiadták a következő feladatot. - mondom.

- És mi az? - kérdezi Jae.

- Erős szöveg, futurisztikus és piros szín. Ennyi van megadva. - mosolygok.

- Hmmm.... - gondolkozik Dae.

- Van is egy ötletem! - szólal meg Himchan.

Reggeli után már egyből ki is használtuk az ihletet. Sikeresen megírtuk a dalt 4 óra alatt. A videóhoz is volt ötletünk. Egyre jobban megy nekünk ez az egész..... Büszke vagyok a fiúkra.

A ruhákat azokból állítottam össze, amiket vittünk magunkkal. Plusz egy kis vásárlás.

Yongguk pov.:

Délután próbáltunk kitalálni egy koreográfiát a fiúkkal. Liával sikeresen megírtunk egy ütős számot. Valahogy nagyon megy neki ez az egész. Kitaláltunk néhány lépést. Legjobban Jongup és Zelo ötletelt.

Egy idő után Lia visszajött a telefonálgatásból.

- Jó hír srácok! Találtam több tök jó forgatási helyszínt is, amik illenek az elképzeléshez. - mosolyog boldogan.

- Ezt te hogy csinálod? Mindent megoldasz néhány telefonhívással úgy, hogy csak néhány napja vagyunk itt és nem nagyon ismerjük a környéket sem.... - ámul Zelo.

- Jó kapcsolataim vannak. - kacsint egyet a lány, majd elröhögjük magunkat.

Éjjel 11 óra. A táncot is kitaláltuk. Mind gyakoroljuk, hogy minél előbb fel tudjuk venni, mert nagyon szoros határidőt adtak meg.

Mindenki kicsit leült pihenni. Hirtelen megjelentek a BTS tagok. Leültek mellénk, hoztak vizet és egy kis kései vacsorát is. A lány mellé leült Kook. Elkezdtünk beszélgetni. Lia meg sem szólalt, s ez néhányunknak fel is tűnt, s megszólítottuk. Nem válaszolt.... A lány már mélyen szundikált.

Yongguk pov vége.

Kook pov.:

Lia feje a vállamon pihen, s így aludt el. Mind elmosolyodtunk ezen.

- Elviszem az ágyba. - mondom halkabban. Mind egyetértően bólintottak.

Óvatosan kihúztam feje alól vállam, s felkaptam őt karomba. Nem ébredt fel.... Mélyen aludt. A szállás szobaajtaján beérve gyengéden letettem az ágyra. Mentem volna vissza a többiekhez, de a lány elkapta a karomat álmában. Próbáltam óvatosan kiszedni kezei közül enyémet, de nem ment. Mivel nem akartam egész éjszaka itt álldogálni ezért muszáj volt felébresztenem.

- Lia... - szóltam halkan, s másik kezemmel megsimítottam arcát. Lassan kinyitotta szemeit, majd kérdőn pillantott rám.

- Miért vagyok a szobában? Mennyi az idő? - kérdezi.

- 11 óra van. - mosolygok rá.

- Jézusom.... Vissza kell mennem gyakorolni a koreót... - mondja, s már kelne is fel de én visszanyomom az ágyra.

- A-a - rázom meg a fejem - Te most pihenni fogsz. - mosolygok.

- Kook engedj, muszáj megtanulni a koreográfiát hibátlanul. - nyűgösködik egy picit.

- De pihenned is muszáj.

- Akkor legalább engedj el, mert nagyon melegem van. - mondja kipirult arccal.

- Mi? De hisz inkább hűvös ez az este. - nézek rá furcsán. Megfogom homlokát és érzem, hogy szinte süt. - Jézusom... te égetsz. Mindjárt visszajövök, maradj itt.

Ezzel kisiettem a szobából, s a fiúkhoz mentem. Beérve a helyiségbe mindenki nézett, hogy vajon mi bajom lehet.

- Skacok, szerintem Lia lázas. A homloka szinte égetett. - mondom el.

- Megyek megnézem. - mondja Jin.

Ez meg is történt. Miután megint magára hagytuk a lányt a szobában, megbeszéltük, hogy figyelek rá egész éjjel. Jin adott gyógyszert, hogy ezt a lány vegye be. Láttam, hogy a B.A.P. tagok nyugtalanok.

- Nyugi, vigyázok rá. - mosolygok rájuk, mire megkönnyebbülnek, s mennek is aludni. Én is indulnék vissza a szobába, de Jin megállít. Csak ketten vagyunk már.

- Kook. Majd a Lia vegye le a ruháit és majd borogassa be magát vizes ruhával. - mondja nekem.

- Vegye le a ruháit??... - szerintem elpirultam.

- Mármint úgy értem, hogy max fehérneműre. - neveti el magát - Ne gondold túl, te nővadász. - nevet még mindig, mire még jobban elpirultam és beleütöttem vállába.

- Jiniii~ ! - mondom neki.

- Jó-jó. Na de meny és ápold a kis beteget. - mosolygott rám és már ment is.

Én is visszaballagtam a szobába kezemmel a gyógyszerben, egy üveg vízzel és egy nedves ruhával. Beléptem az ajtón. A lány a falnak van fordulva. Letettem a vizes ruhát és odasétáltam az ágy mellé.

- Jin hyung azt mondta ezt vedd be. - nyújtottam át neki a gyógyszert és a flakon vizet. A lány be is vette azt nagyot kortyolva a folyadékból.

- Köszönöm.... - mosolyodott el.

- Most pedig vetkőzz le! - adom ki az utasítást.

- Mi??!.... - kerekednek ki a szemei.

- Jól halottad. - mondom.

- Dehogy vetkőzök...Mégis miért? - kérdezi.

- Csak vetkőzz le..... Vagy én vetkőztetlek le! - mondom vigyorogva.

- Hát arra várhatsz. - mondja nevetve.

Én is elkezdtem nevetni, s hirtelen támadt egy ötletem. Rámásztam, s csípőjére ültem. Lassan elkezdtem lehúzni pólóját. Kikerekedtek szemei, s hirtelen nem tudta, hogy mit csináljon. Ez nem tartott sokáig, s megfogta kezeimet.

- Jungkook te mit csinálsz? - kérdezi meglepődve.

- Mondtam, hogy ha nem vetkőzöl le akkor majd én levetkőztetlek. - vigyorgok rá.

- Te most hülyéskedsz? - kérdezi, mire elnevetem magam. Leszállok a lányról, s megyek a vizes ruháért.

- Igazából azért kell levetkőznöd, mert Jin hyung azt mondta, hogy borogasd egy picit magad. - mosolygok rá.

- Te idióta, miért nem ezt mondtad? - neveti el magát.

- Mert akkor nem lett volna ilyen vicces.

- Én meg azt hittem átváltottál perverz üzemmódba. - nevet.

A lány elkezdte levenni a ruháit. Erre én gyorsan hátat fordítottam neki. Nem tudom miért csináltam....hisz ő nem is szégyenlős....

- Most már nyugodtan visszafordulhatsz. - kuncog. Így is tettem. Odasétáltam a nyakig betakarózott lányhoz, s átnyújtottam neki a ruhadarabot. Elkezdte magát borogatni.

Befeküdtem az ágyamba, hogy most már én is nyugovóra térjek. Már elaludtam, de mocorgásra keltem. Felültem az ágyban és a félhomályban láttam ahogy Lia forgolódik. Biztos rosszat álmodik. Odamentem az ágyához és láttam, hogy.... hogy a lány sír?....miért sír? Álmában sír... Nagy nehezen felkeltettem. Rémülten ült fel az ágyán, s arcán folytak le könnyei.

- Jól vagy? - kérdezem aggódva, mire kicsit bólintott - Mit álmodtál?

- Semmi különöset.... - mondja lehajtott fejjel.

- Ja persze... na mesélj.

- Hát.... igazából csak annyit, hogy....hogy mindenkit elveszítek.... Minden szerettemet elveszítem, mint az anyámat is. Mindenki elhagy.... Utálnak....elmennek és nem jönnek vissza én meg egyedül maradok. Bár inkább maradnék egyedül, minthogy bárkinek is baja essen. - s ismét könnyek szöknek a szemébe, de nem sírja el magát. A szemei már így is pirosak. Megölelem a lányt.

- Nyugi... Sosem fogunk téged elhagyni. Ígérem. - súgom fülébe, s nyugtatgatom.

- Sajnálom.... Ez olyan ciki.... - mondja magától eltolva lehajtott fejjel.

- Mi? Azt sajnálod hogy sírsz? Ez a ciki? - nézek rá összeráncolt homlokkal.

- I-Igen.... - mondja - Szerintem sosem látott még sírni senki. Még akkor sem amikor anya meghalt. Akkor is csak mosolyogtam Zelo-ékra....

- Miért mutatod mindig magad erősnek? Néha ki kell engedni magadból mindent. Néha jó, ha ilyenkor van mellettünk valaki. - mondom, de ő nem válaszol, csak lefelé néz.

- Mert meg szeretném mutatni, hogy én nem olyan vagyok mint néhány lány... hogy nem vagyok kurva... - mondja alig hallhatóan.

- Honnan veszed ezt? Te egyáltalán nem vagy kurva... Te olyan lány vagy aki kedves, vicces, szép, barátságos, sok érdekességet szeret, bátor és erős. Miért hasonlítod magad egy kurvához? - nem értettem.

- Hát akkor még csak 13 éves voltam és....és volt egy srác a sulinkban, aki aztán szerencsére elment. Folyton piszkált engem. Gukkiéknak nem engedtem már akkor sem, hogy megvédjenek, mondván én meg tudom magamat védeni. De ők tovább erősködtek, hogy márpedig nem engedik, hogy az a gyerek bántson. Egyik nap megint elkezdett piszkálni én pedig nagyon mérges lettem, mert akkor nem konkrétan engem piszkált, hanem Dea-t és Jongupie-t.... vagyis csak szóban, de mérges lettem és megütöttem. Fájt neki.... Erre ő is mérges lett, s visszaütött. Ezt a fiúk már nem nézték jó szemmel, s elém álltak, hogy ne tudjon a közelembe jutni.....és azt mondta, hogy.... " Te is csak egy kurva vagy mint a többi.... gyenge, béna és védtelen. De látom behálóztál néhány pasit akik kutyaként követnek. Kíváncsi vagyok, melyikük hányszor dugott már meg téged." Ez a néhány mondata valahogy beleégett az agyamba... - nagyon meglepődtem, a történet hallatán....

- Hát az a gyerek egy igazi faszf... - Lia nem engedte, hogy befejezzem, mert a szám elé tette a kezét.

- Kook, hogy beszélsz? Az kis maknae csúnyán beszél... - hirtelen mindketten kissé kuncogni kezdünk.

- Jó, nem mondom tovább. - veszem el kezét számtól.

- Kooki, nincs kedved....