Június 3.-a van.... Nem szeretem ezt a napot. Gyorsan felöltöztem és lementem a reggelizőbe. Elrepült az idő, s már a fiúk jöttek is le reggelizni. 

- Mi a baj Lia? Miért vagy szomorú? - kérdi meg tőlem Tae. 

- Nem vagyok, nincs semmi bajom.- mosolygást színlelek. Ma nem tudok mosolyogni.

- Nem tudsz átverni ezzel az átlátszó álmosollyal..... - mondja Jongup komolyan. 

- Tényleg nincs semmi bajom. - erőltetek szélesebb mosolyt számra.

 Már 10 óra van. Idejön hozzám Rapmon.

- A többiekkel elmennénk a városba sétálni. Te szeretnél jönni? - kérdi.

- Bocsi, de nincs kedvem. Ettől függetlenül ti mennyetek és érezzétek jól magatokat. - válaszolok mosolyogva.....

- Ez biztos? - kérdi meg még egyszer.

- Biztos. Mennyetek csak, én elleszek. - mondom. 

Nemsokára már készülődtek is az induláshoz. Elköszöntek tőlem, majd elindultak. Bementem a szállásra. Leültem az ágyamra és elkezdetem zenét hallgatni. A GOT7 egyik száma ment.... valaki kopog az ajtómon. Belép rajta Jimin. 

- Te hogy hogy itt vagy? Nem mentél a többiekkel? - kérdem meglepődve.

- Nem. Látom rajtad, hogy valami nem stimmel és nem szerettelek volna egyedül hagyni. - mosolyog. Odasétált, s leült mellém az ágyra.

Jimin pov.:

Látom, hogy Liának valami baja van, még ha azt is mondja, hogy jól van.... Bárcsak el tudnám feledtetni minden gondját.... Leültem mellé az ágyra. 

- Mit hallgatsz? - érdeklődök.

- GOT7: Hard Carry - válaszol. Elindította a zenét, halkabbra véve a hangerőt. 

Lefekszek az ágyra.

- Az érzéseinket nem jó magunkban tartani. Főleg nem a bánatot... - mondom lehunyt szemekkel- Persze a szerelem az más tészta. - mosolygok.

- Hmm... a szerelem..... Nem tudom az milyen érzés.... - feleli.

- Még sosem voltál szerelmes? - kérdem meglepődve. Felülők az ágyon.

- Nem.... Már meséltek róla, hogy olyan, mintha pillangók repkednének a gyomromban, de egyáltalán nem értem az egészet.... - válaszolja a lány.

- Megpróbálom én elmagyarázni neked. - mosolygok rá. Szembe ülök vele az ágyon. Közelebb húzódok hozzá. - A szerelem olyan, hogy amikor meglátod őt, akkor megfeszülnek az izmaid, de egyúttal megremegsz. Mindig csak rá gondolsz. Ha hozzád ér, annak a helye égeti a bőrödet. Úgy érzed, mintha a szíved a torkodban dobogna. A tekintete megigéz téged. Őt tartod a legszebbnek a világon. Nélküle mintha nem is tudnál létezni.  - mindeközben Lia kezét fogom. 

- Most már egy kicsit értem.... - mondja.

- Na akkor jó. - mosolygok. - De most tényleg mond el, hogy mi a baj.

Jimin pov vége.

Rapmon pov.:

Már eljöttünk a szállásról. A városban sétálgatunk. Beültünk egy kávézóba, s rendeltünk innivalót. Beszéltünk és beszéltünk. Néhányan bele vannak merülve a gondolataikba.

- Mi a baj srácok? - kérdezem meg.

- Csak azon gondolkodom, hogy mi lehet a baja Liának.... - mondja Zelo.

- Hmmm..... Lehet, hogy menstruál. - mondja Hopi. Erre mindannyian elnevetjük magunkat.

- Neeem. Ebben a hónapban már megvolt neki, szóval ez ki van lőve. - mondja Himchan.

- Te ezt honnan tudod? - kérdi Jin.

- Szoktunk ilyenekről beszélni. Én vagyok neki az a "barátnő" típus. - neveti el magát.

- Jajjj... - nevetem el magam - Hát ezeket a dolgokat a lányok tényleg a barátnőkkel vagy az anyjukkal szokták megbeszélni. - nevetünk még mindig.

- Nekem múltkor Lia azt mondat, hogy rajtunk kívül nincsenek barátai. - mondja Yoongi.

- Hát mivel nem az a lányos típus, így nem nagyon barátkozott lányokkal. - mondja Jae.

- Akkor tényleg nem tudta megbeszélni a csajos dolgokat lányokkal. - mondom.

- Nincs is sok csajos dolga. - feleli Dae.

- Akkor marad az, hogy mással beszéli meg. Veletek és a szülőkkel. - mondja Kook.

- Óóóó.... Hogy én mekkora idióta vagyok... Fiúk hányadika van? - kérdi Yongguk.

- Június 3.-a . Miért kérded? - kérdez vissza Tae.

- Június 3.....úúú.... - képed el Dae. A B.A.P.-s fiúk mind a fejükhöz kapnak. Furcsán viselkednek.

- Mi a baj? - értetlenkedik Jin.

- Tudjuk mi a baja Liának.... - mondja Jongup - Ezen a napon....

Rapmon pov vége.

- Tényleg nincs bajom.... - hazudok Jiminnek.

- Hazudsz. - feleli - Látom rajtad, hogy baj van. Nekem bármit elmondhatsz. - mondja, majd megölel.

Szoros ölelést kaptam a fiútól. Fejemet vállába nyomom. Nagyon kényelmes. Egy idő elteltével elenged.

- Tudom, hogy számíthatok rád..... - mondom - De ez egy régi dolog....

- Attól még elmondhatod. Nagyon aggódom érted, szóval addig nem hagylak, míg el nem mondod mi nyomja a lelked.- mosolyog, de mégis komolyan beszél.

Egy kis ideig csak a szemébe néztem.

- Hmmm.... hát jó, legyen. - adom be a derekam.

- Ez a beszéd. - mosolyog rám.

- Mikor még kicsi voltam, egy teljes családban éltem. Szerető szülők, egy rendes nagy testvér.... De egy nap édesanyám...anyám életét vesztette..... A testvérem talált egy jól fizető állást és a munka miatt muszáj volt elköltöznie. Apám, meg elkezdett rengeteget dolgozni.... Azóta a B.A.P.- s fiúkat még jobban a családom tagjaiként kezelem..... Szóval, csak annyi a bajom, hogy ma Június 3.-a van és édesanyám ezen a napon vesztette életét.... - mesélem el ezt szomorúan.

- Óóóó.... sajnálom, nem....nem gondoltam, hogy ilyen tragédia történt veled. - szomorodik el ő is. Hirtelen csak annyit veszek észre, hogy két erős kar magához szorít. Nagyon jól esett ez az erős ölelés....

Nemsokára visszaértek a többiek is.

- Sziasztok. - köszönök.

Gukki  odajön hozzám és szorosan megölel.

- Bocsánat, hogy ekkora idióta voltam és nem jutott eszembe azonnal, hogy mi a baj.... - még erősebben ölel.

- Semmi baj Gukki. - mosolygok rá.

- A nap első igaz mosolya tőled. - mondja Jungup. 

Mindenki odajön megölelni engem. Egy nagy csoportos ölelés lett a vége. Nagyon szeretem őket. Olyanok vagyunk mint egy nagy család...

Hamar beesteledett. Már pizsamában fekszem az ágyon. Zelo bekopog,majd belép az ajtón. Őt követi Kook, aki lehuppant a saját ágyára.

- Hogy vagy csajszi? - kérdi meg Zelo.

- Jól. - mosolygok rá - Már minden rendben van.

- Ennek örülök. Aggódtunk ám érted. De egyikünknek  se jutott azonnal eszébe, hogy mi a baj....- megfogja a kezem, majd megölel. - Na de most megyek, mert hulla fáradt vagyok. - neveti el magát.

- Okés. Jó éjszakát. - mondom.

- Jó éjt Lia, jó éjt Kook. - mondja Zelo. 

- Neked is. - mosolyog a másik fiú.

Zelo kiment a szobából. Kook felül az ágyon.

- Tényleg jól vagy? - kérdi.

- Igen Kooki. Drága vagy, de már tényleg jobban vagyok. - mosolygok.

- Rendben. - ő is elmosolyodik - De ha bármi van vagy bármi kell akkor csak szólj.

- Úgy lesz. De most nincs semmi. - mondom - Vagyis.....

- Na mesélj! - mondja érdeklődve.

- Csak egy picit még rosszul érzem magam és hiányzik anya.... hiányzik az ölelése.... és ezért gondoltam,hogy nem aludhatnék ma veled? - kérdem meg.

- Dehogynem. - mosolyog - Máskor is nyugodtan aludhatsz velem. - vet egy kaján vigyort. Erre egy kicsit elnevetem magam. - Végre nevetsz. - mosolyog.

Eljött az alvás ideje. Befeküdtem Kook mellé az ágyba. Magához ölelt. Éreztem ahogy árad belőle a melegség és a szeretet. Olyan megnyugtató volt. 

Jungkook pov.:

Liát szorosan átöleltem. Felcsillant a szemem amikor megkérdezte, hogy nem-e aludhatna velem. Persze egyből igent mondtam. Ki ne akarna egy ilyen lánnyal aludni?? Ki utasítaná ezt vissza?..... De Kook most nem szabad semmi rosszat tenned, mert az most olyan lenne, mintha kihasználnád, hogy szomorú. Nem szabad Kooki, nem szabad.... Vajon mit csináltak itthon Jiminnel...kettesben.... Jajj ne gondolj hülyeségekre. Jimin se használná ki, hogy a lány ilyen állapotban van. Apropó a lány, ő hamar el is aludt. Már itt szuszog a karjaim között. 

Jungkook pov vége.