Másnap a suliban:

- Sziasztok fiúk.- köszönök vidáman mikor belépek reggel a terembe.

-Szia. - hangzik a válasz egyszerre 6 szájból.

- Gyere ülj ide. - mondta Jongup széles mosollyal az arcán. 

Megfogta a karomat és szó szerint oda rántott magához, majd beleültetett az ölébe. Nekem ez nem volt furcsa vagy kellemetlen, hisz sok ilyen hülyülést csinálunk egymással így megszoktam ezeket. Kívülről úgy nézhetünk ki mint akik együtt járnak, de nem törődök mások véleményével, én és a fiúk tudjuk mi az igazság és ez a lényeg. Jongup átölelte a derekam, miközben berántott ölébe s nekisimult hátamnak. 

- Megnéztem az első feladatot tegnap. A feltételek, hogy ütős legyen, fülbemászó dallam, de a téma most nem lesz megszabva. A kiszabott határidő pedig 3 hét. - mondom el a részleteket.

- Ütős és fülbemászó....hmmm..... - gondolkodik el Jongup.

Becsengetnek, elfoglaltuk helyünket,majd  bejön a tanár történelem órát tartani. Órán az I. Világháborúról beszélgettünk. Felvetődött bennem egy ötlet. Óra után mikor kiment a tanár egyből odarohanok a fiúkhoz.

- Támadt egy ötletem a videóhoz és a zenéhez! - közlöm izgatottan.

- Na mondjad csajszi! - mondja Yongguk hátradőlve széles mosollyal az arcán.

- Mi lenne ha a téma háború lenne? Harcosok.... - kérdezem.

- Az elgondolás jó, tetszik. - mondta Daehyun.

Mindenkinek tetszett az ötlet. Amint hazaértem a suliból már is neki kezdtem a dalírásnak. Gondolkodtam és gondolkodtam... Eszembe jutott egy dallam és végre el tudtam kezdeni. Az éjszakám is ezzel telt.

Másnap szombat volt. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy átjönnek. Apának el kellet menni dolgozni, alapból is sokat szokott dolgozni. Csengettek, és elindultam kinyitni az ajtót. Amint kinyitottam már jöttek is be a fiúk. Sokat voltak itt szóval tudják a járást. 

- Elég fáradtnak tűnsz. Mennyit aludtál? - kérdezi Himchan kicsit aggódva.

- Honnan tudod, hogy aludt? Lehet hogy volt mondjuk egy kis vendége és ezért olyan fáradt.....nem az alvás volt az esti program. - mondja Daehyun, nevetve.

Mindenki elnevette magát erre a kijelentésére.

- Nagyon vicces vagy Dae, de egész éljel a dallal foglalkoztam. Meg van a zene és a szöveg, bár ezek csak vázlatok és lehet más is. - mondom kicsit fáradtan.

- Egész éjjel??? Ne nagyon csinálj ilyeneket, mert különben kénytelenek leszünk felügyelni téged. - mondja Yongguk vigyorogva. - De ha már ennyit foglalkoztál vele, akkor mutasd.

- Okés, elkértem az iskolától az egyik szintetizátort és nagylelkűen ide is adták. Meg még az este letöltöttem a telefonomra egy tök jó zenekészítő programot. - mondom a szintetizátorhoz ülve.

Belekezdtem a dalba és közben elindítottam a készített zenét a telefonomról. Az egész zene alatt a fiúk meg sem szólaltak. Amikor befejeztem azt, tapsolni kezdtek. 

- Na mit szóltok hozzá? Tetszik,.... és a szöveg? - kérdem félve.

- Ez eszméletlen jó!! - szólal fel Youngjae. A többiek csak helyeselnek.

- Akkor nemsokára énekelhetitek is. De még a táncot is ki kell találnunk. Na gyertek. - mondom megkönnyebbülve.

Elkezdtünk egy koreográfiát kitalálni. Nem hagytam, hogy a fiúk bemelegítés nélkül el kezdjenek táncolni. Megdöbbentem, mert hajlékonyabbak, mint gondoltam. A terpeszt is meg tudták csinálni. Ezt az is megkönnyítette, hogy kényelmes ruhában voltam. Én meg egy rövidnadrágban és egy olyan pólóban voltam amiből kilátszott egy kicsit a hasam, hisz nagyon jó idő volt. Csak táncoltunk és táncoltunk, és próbáltunk valamit kitalálni. Már beesteledett és a fiúk készülődtek hazafelé. 

- Lia én nem aludhatnék itt nálad? - kérdezi Zelo mosolyogva.

- Dehogynem aludhatsz. Felőlem mind maradhatnátok. - mondom a többiekre nézve.

Értették a célzást, de mind a saját ágyában akart ma aludni. Csak Zelo és én maradtunk. Gondolkodtam és arra jutottam, hogy csinálok valami vacsorát.

- Mit szeretnél vacsira? - kérdem a konyhából.

- Mindent szeretek amit csinálsz.  De mindjárt megyek segíteni. - szólt vissza.

Nemsokára hallottam ahogy belép a helyiségbe. Éreztem két erős kezet, ahogy hátulról átölel. Kaptam egy piszit a nyakamra. Zelo ajkai nagyon puhák. 

- Zelo ez csikiz! - mondom nevetve mire ő is elneveti magát. 

- Na miben segítsek? - kérdezi mosolyogva.

- Már nem kell semmiben. Készen van, rament csináltam. Volt hozzá minden alapanyag itthon.- válaszolom.

- Júúúúújjjj!! Ramen!! Nyamiii!! - örvendezik.

- De egy valamit megtehetnél. Kitennéd a tányérokat és szednél, amíg én lefürdök? - kérdezem.

- Persze, menny csak nyugodtan. 

Erre a mondatára el is indulta a szobám felé a pizsamámért, ami egy kényelmes leggings és egy nagyobb méretű póló volt. Bementem a fürdőszobába és elkezdtem levetkőzni. Beálltam a tus alá és éreztem a vízcseppeket bőrömön. Gyorsan letusoltam és megtörölköztem. Éppen felvettem a pizsamám, mikor Zelo kopogott.

- Igen? Mit szeretnél? - kérdezem.

- Csak azt szerettem volna kérdezni,.... - kezd bele. 

Kinyitottam a fürdőszoba ajtaját, és láttam, hogy ő meglepetten áll előtte.

- Jajj, azt hittem még nem vagy kész. - mondta félbehagyva a másik dolgot. - Amúgy csak azt szerettem volna kérdezni, hogy a merőkanalat hol találom, mert nincs a fiókban.

- Hát ha nincs a helyén akkor mindjárt megyek és megkeresem. 

Így is volt. Végül megtaláltam a keresett tárgyat az egyik konyhaszekrényben. Nem is tudom, miért volt ott. Megvacsoráztunk és utána Zelo is úgy döntött, hogy letusol. Nem sokáig birtokolta a fürdőt. A pólóját betettem a mosógépbe, reggelre meg is szárad majd. 

- Nincs kedved nézni egy filmet? - kérdezi ártatlanul.

- De van! Nézz ki egy filmet én meg addig hozok egy kis nasit. - mondtam.

Minden kész,leültünk nézni a filmet. Zelo egy horrorfilmet választott ki. Tudja, hogy szeretem a horrorokat, lehet ezért választotta ezt. Elkezdődött a film. Közelebb ültem Zelohoz és hozzábújtam. Nagyon kényelmes volt. Ő átkarolt engem és így néztük tovább a filmet. Amikor véget ért már nagyon álmos voltam. Zelo a kanapén akart aludni, amit nem engedtem, hisz ő a vendég. Felajánlottam az ágyamat, így én mentem volna a kanapéra, de ezt meg ő nem engedte. 

- Akkor mi legyen?  - kérdem megoldást keresve.

- Mondom, hogy én alszom a kanapén. - közli tántoríthatatlanul.

- Nem. Ki van zárva, aztán a végén még megfájdul valamid. Hmmm.... akkor gyere, aludj velem az ágyban. Akkor egyikünk sem aludna a kanapén. Ez megfelel? - kérdezem.

- Aludjak veled egy ágyban?? Ez egy picit nem lesz furcsa? - kérdezi egy picit zavarba esve.

- Miért lenne az? Hisz aludtunk már együtt, buszon, suliban, meg sátorban is. Dehogy furcsa. - mondom mosolyogva.

Válaszra sem árva megfogom kezét és behurcolom a szobámba.Lelöktem az ágyra, és befeküdtem aludni. Éreztem ahogy megadta magát és ő is utánoz engem. Az éjszaka közepén hirtelen felültem az ágyban. Zelo is felült mellém. Látta rajtam a félhomályban, hogy zavart vagyok.

- Jól vagy? Rosszat álmodtál? - kérdezi megnyugtató hangon.

- Igen, jól vagyok.... - lélegzetem szapora.

- SSShhh....nyugodj meg.Itt vagyok. - csitítgat.

Megnyugodtam és Zelo visszafeküdt az ágyra, s én mellkasán találtam magamnak helyet. Mivel nem volt rajta póló, így láttam kirajzolódni hasának kockáit a holdfényben. Nagyon megnyugtató volt ütemesen dobogó szíve. Megfogta a kezem és összekulcsolta ujjainkat. Lassan álomba szenderültem.

Másnap reggel kinyitottam a szemem és azzal egyetemben fel is ültem az ágyon. Zelo is felkelt. Nyújtóztam egyet, s kikászálódtam az ágyból.  

- Gyere Zelo csinálok valami reggelit. - ránéztem mosolyogva.

- Ne mááárrr.....olyan puha az ágyad, maradj még egy kicsit. - válaszra se várva visszahúzott az ágyba. Ahogy lehuppantam arra, már rám is feküdt. A fejét a hasmar tette és az ágyhoz nyomott. Nem bírtam mozogni sem, mert lefogott. Mindeközben csak nevette.

- Mi van? Harcolni akarsz?Na gyere! - mondom nevetve. Erre ő is elneveti magát. - Tudod, hogy veszélyes vagyok!

- Szeretem a veszélyt. De ha ez a veszély akkor minden nap élnék a lehetőséggel, hogy veszélybe sodorjam magam, s veszéllyel keljek. - csillogó szemekkel mondja ezeket a szavakat. Mondandója után kaptam egy puszit az arcomra. A történtektől elnevettem magam.

- Hahaha.... ma valaki nagyon vicces. Na de tényleg mennyünk a konyhába. - nevetek.

Kikászálódtunk most már tényleg az ágyból és kiléptünk a szobámból. Ahogy a konyhába értük, meglepődtem mivel apám itthon volt.

- Jó reggelt kicsim! Szia Zelo! - apám kicsit meglepve, de mosolyogva néz ránk.

- Szia apa. - köszöntem s a hűtő felé vettem az irányt, hogy meg nézzem a felhozatalt a reggeli készítéshez.

- Jó reggelt miszter Pong! - mondja Zelo mosolyogva, bár egy ici-picit zavarban, hisz még mindig nincs rajta póló. Plusz azért is, mert amikor apa hazaér mindig megnézi, hogy itthon vagyok-e és ,hogy hogy vagyok, s gondolom benézett a szobába és látta,hogy Zelo velem alszik. 

Csengettek.

- Ki lehet az ilyen korán? - kérdem meglepve.

Apám ment kinyitni az ajtót, én meg a mellettem álló fiú pedig kimentünk a nappaliba, hogy lássuk a vendéget. Mikor megláttam ki áll az előszobában rohantam s egyből a nyakába ugrottam az illetőnek.

- Te mit keresel itt? Vagy hogy hogy? De....... - beszélek izgatottan.

- Először is nyugi. Másodszor szia. Harmadszor, csak nem hiányzott neked a te erős és védelmező bátyád? - kérdi nevetve.

- Először is az ego befigyel. Másodszor, de nagyon hiányoztál. Harmadszor meg engem nem kell megvédeni, tudok én vigyázni magamra.  - mondom én is nevetve.

- Akkor én már nem is kellek ide.  - nevet - De látom van aki vigyázzon rád. Szia Zelo! - köszön testvérem.

- Szia Kang. Hát persze, hogy vigyázunk rá a fiúkkal.- válaszolt Zelo mosolyogva.

- Rég találkoztunk és a többi fiúval is. - mondta bátyám.

- Úúúú...csinálhatnánk akkor ma valamit közösen. Szólok a fiúknak. - mondom hirtelen jött ötletem.

- Nekem jó, mert a végén nem is ismerem majd meg őket. Amikor Zelonak nem láttam az arcát azt hittem valami pasit hoztál ide. - nevet fel tesóm.

- Ja persze. - nevetek.

Készítettem a reggelit, s éreztem, hogy átölelnek. Ezek a kezek ismerősek. Kaptam a nyakamra egy puszit.

- Segítsek valamiben? - kérdi Zelo.

- Nem kell, ülj csak le mindjárt kész vagyok. - adom a választ.

- Nem szeretnék leülni. Nekem ez így kényelmes. Főleg, hogy árad belőled a melegség és a szeretet. - mondta s éreztem hangján a mosolyt.

Belépett a helyiségbe a másik két férfi is, erre Zelo elengedett. Megreggeliztünk, majd Zelo ment haza,hogy átöltözzön mielőtt találkozunk a többiekkel. Éppen pakoltam el mosogatás után, s a testvérem odalépett hozzám.

- Mi volt ez? - hallom a kérdést.

- Mi mi volt?- értetlenkedek.

- Egy félmeztelen Zelo. Plusz apa mondta, hogy amikor hazaért és benézett a szobádba ott aludtatok egymás karjaiban. - mondja.

- Az egész úgy volt, hogy tegnap átjöttek a fiúk, hogy kitaláljunk egy koreográfiát a videóhoz, de este Zelo itt akart aludni, és megnéztünk egy tök jó horrort. Ezután azon folyt a ,,vita", hogy ki alszik a kanapén. Én nem engedtem neki, ő meg nem engedte nekem. A pólóját kimostam azért nem volt rajza, aztán mentünk aludni, és rémálmom volt és így aludtunk el, hogy öleljük egymást. - hadartam el.

- Okééé... csak azért mert úgy látszott mintha...érted. - mondta - meg az az ölelgetés reggel a konyhában.

- De nincs semmi. Zelo csak a haverom és az összes fiúval ilyen kedvesen és zavartalanul viselkedek. - mondom.

- Láttam rajta, hogy egy picit zavarban volt, szerintem emiatt az egész helyzet miatt. Egy kicsit félreérthető volt. - vallja tesóm.

- Nekem nem. Én és ő tudtuk mi az igazság és csak ez a lényeg. Na de induljunk a fiúk lehet, hogy már várnak minket.