Még mindig nem jött ki a második feladat a versenyre. Ma korábban keltem mint szoktam. Hajnali 2 órát mutat a telefonom. Gyorsan felöltöztem és lementem megcsinálni a reggelit a fiúknak.  Hagytam egy cetlit az asztalon, amin ez állt:

Jó reggelt mindenkinek! 

Ha keresnétek a táncteremben vagyok. Jó étvágyat kívánok nektek!

Puszi Lia :)

Már mentem is a táncterembe. Az idő hajnali 2:30. Elkezdtem táncolni. Igaz nem reggeliztem, de nem baj, kibírom. Mostanában aludni sem aludtam sokat, max 2-3 órát. Csak táncoltam és táncoltam. Nem álltam meg pihenni sem. Nem is vettem észre, hogy elszaladt az idő. 

- Szia. - hangzott sok szájból. Hátranézek és minden fiú bejött a terembe.

- Sziasztok. - köszönök én is. - Mit kerestek fent ilyen korán? - kérdem mindannyiukat. 

- Hogy-hogy korán? Lia már dél van. - mondja Zelo. Én csak döbbenten nézek.

- Lia mennyit aludtál és mióta vagy itt? - kérdi Guki összeráncolt szemöldökkel.

-  Hát körülbelül két órát aludtam, de nem vagyok benne biztos. Meg 2:30 óta vagyok itt... - mondom picit fáradtan. Elkezdek az egyik szék felé menni, ahol a vizem van, ami felbontatlanul állt ott. Daehyun a szék mellet állt. Odaértem az ülőkéhez, megfogtam a vizet és hirtelen elkapott a rosszullét. Elkezdtem szédülni, majd nekitámaszkodtam a falnak. 

- Lia jól vagy? - lépett közelebb hozzám Dae. A többi fiú is közelebb jött.

 Nem tudtam válaszolni a kérdésre....Nem jött ki hang a torkomon. Ebben a pillanatban úgy éreztem a lábaimból kimegy az erő és összeesek. Dae nekinyomott a falnak egy hirtelen mozdulattal, hogy nem essek a földre.

- Ne félj, tartalak. - mondja nekem. Jobbnak látta, hogy inkább leültet a földre. Leülök, a fejem lehajtva... Dae előttem guggol. Érzek valami meleget... valami meleget a kezemen, ami az ölemben van.  Ránézek...ez....ez vér.... Felnézek a fiúkra. A szemük kikerekedik, néhányan el is sápadnak. - Hívjatok mentőt! - mondja hangosan Dae. Nem bírom nyitva tartani a szeme...olyan erőtlennek érzem magam.... - Lia maradj velem! Lia! - kiabálja Dae.

Kinyitom a szemeimet, s nagyon fáj mindenem. A szám kiszáradva. A karjaim olyan nehezek... Lenézek és látom is miért. Egyik oldalamon Guki, a másikon Jongup. Zelo és Youngjae a széken alszanak. Ebben a pillanatban belép az ajtón Himchan és Daehyun. Leteszik a kávékat a kis asztalra. Nem vették észre, hogy ébren vagyok.

- Sziasztok! - mondom rekedtes hangon. Dae és Himchan rám néznek. A többik hangomra felébrednek.

- Jól vagy? Hogy érzed magad? - kérdezi Youngjae.

- Miért csináltál ilyen hülyeséget? - kérdi Guk. - Kimerültség, kiszáradás és élelemhiány. Ezt mondták az orvosok. - mondja.

- Nem tudtam aludni, nem voltam éhes és nem is figyeltem, hogy nem ittam.... - mondom.

- Az orvos azt mondta, ha felébredsz és jók az eredményeid akkor még ma hazaengednek. De néhány napig pihenned kell. - mondja Jongup.

- Ez tök jó...Hol vannak a BTS fiúk? - kérdem érdeklődve.

- Mondtuk nekik, hogy menjenek vissza a dormba, mert itt akartak lenni mikor felébredsz. Mondtuk, hogy szólunk, ha vannak fejlemények. Apukádnak menni kellet dolgozni, a testvéredet meg úgy szint hazaküldtük, de szerintem a fiúkkal a dormba ment. - válaszolja Zelo.

Megpróbáltam felülni, de elkapott a szépülés és a hányinger.

- Igen, mondta az orvos, hogy az elkövetkező napokban lehet szédülés, hányinger, gyengeségérzeted. - mondja Dae.

Az eredményeim jók lettek, így tényleg haza engedtek. Beléptünk a dorm ajtaján. Levettem a cipőt és beléptem a nappaliba. Azonnal letámadott két fiú és az ölelésükkel, majdnem összeroppantottak. Ez a két személy Tae és Jimin voltak. A többiek is odajöttek. Ez a kettő végre elengedett és hagyott levegőhöz jutni.

- Hogy vagy? Hogy érzed magad? - kérdi mosolyogva Rapmon.

- Hát jobban.... - felelem szintén mosolyogva.

- Megijesztettél minket. - mondja Yoongi. Bátyám erre csak bólogat.

Még beszélgettünk egy kicsit. Testvérem hazament. Letusoltam és befeküdtem az ágyamba. Próbáltam elaludni, de nem ment. Gondoltam lemegyek inni. Kikeltem az ágyból, s halkan kiléptem a szobaajtón. Lementem a lépcsőn. Látom, hogy a konyhába fel van kapcsolva a villany. Belépek a helyiségbe és meglátom Jint.

- Szia. - köszönök rá.

- Oh, szia. Te még nem alszol? - kérdi tőlem mosolyogva.

- Ezt én is kérdezhetném tőled. - mosolygok.

- Csak el akartam pakolni még egy két dolgot. - mondja.

- Én meg nem tudok aludni és gondoltam iszok egy pohár tejet. - mondom én is a fent létem okát. Jin kinyitja a hűtőt, kiveszi a tejet, fog egy bögrét és önt bele. - Ezt én is meg tudtam volna csinálni. - mondom mosolyogva. Kiveszi az egyik konyhaszekrényből a kakaóport és tesz bele. 

- A kakaó az jobb, mert több benne a kalória és neked most az jól jön. - mondja mosolyogva. Berakja a bögrét a mikróba.  Nemsokára csipog is. Kiveszi, s ideadja nekem. Innék bele a meleg italba. Jin hirtelen odalép hozzám.

- Vigyázz! - mondja. - Forró. Meg ne égesd magad. - mosolyog és odahajol hozzám. Elkezdi fújni az italt. Visszamosolygok és én is így teszek. Nemsokára lejjebb is adott a hőfokából. Elkezdtem szürcsölgetni. Mindeközben néztem ahogy Jin pakol ide-oda. Mindent elpakolt, én meg is ittam a kakaót. Elmosogattam a bögrét. Mentünk mind a ketten aludni.

Daehyun pov.:

Reggel van. Felébredek, gyorsan felöltözök. A többiek már felkeltek, kivéve Liát. Nem is szerettük volna felkelteni. A fiúkkal és a BTS-esekkel úgy gondoltunk elmegyünk a táncterembe. Abba a táncterembe, ami a videóvetítések helyszínén van. Lementem a nappaliba. Már mindenki ott volt. 

- Yoongi, megkérhetünk valamire? - kérdi Jimin. - Nem maradnál itt Liával? Pihenésre van szüksége. - mondja Rapmon.

- De persze, itt maradok. - válaszolja.

- Léci ne hagyd, hogy bármi megerőltetőt csináljon, mert képes lenne rá. - kéri Himchan.

- Jó nem hagyom. - feleli. 

Mentünk venni a cipőnket. Elköszöntünk az itthon maradó Yoongitól és már indultunk is. Remélem nem  történik semmi baj Liával...

Daehyun pov vége.

Reggel van... Kinyitom a szemem, oldalra fordítom a fejem. Azt látom, hogy Yoongi ül a földön az ágyam mellet és engem méz.

- Jó reggelt szépség! Pont most szerettelek volna felébreszteni. - mondja mosolyogva.

- Jó reggelt, és nem vagyok szépség. - mondom és visszamosolyogok.

- Dehogynem vagy az. - mondja. - Na gyere öltözz fel. Mindenki elment a vetítések helyszínére, az ottani táncterembe.Ezt a napot velem töltöd. - még mindig mosolyog.

- Engem miért nem ébresztettetek fel? Én is akartam volna menni. - mondom felülve az ágyamon.

- Nem-nem. - rázza meg fejét. - Nem csinálhatsz ma semmi megerőltetőt. - mondja.

Kiment a szobából. Felöltöztem és lementem az emeletről.

- Jin csinált reggelit. Gyere egyél. - hallom a hangot a konyhából.

- Nem vagyok éhes. - mondom

Leülök a kanapéra. Itt van Yoongi laptopja és fejhallgatója. Gondolom zeneírással foglalkozik. Nem megyek be a konyhába enni. Kijön a konyhából egy tállal és egy pár pálcikával kezében. Leül mellém a kanapéra. A tányérban csak simán főtt rizs van.

- De enned kell. Legalább a felét edd meg. - átnyújtja a tálat és a pálcikákat. Elveszem őket.

- Te reggeliztél már? - kérdem.

- Még nem. De nem annyira vagyok éhes. - mosolyog.

- De enned kell. - mondom az ő előbbi mondatát utánozva, mire mind a ketten elnevetjük magunkat. - Addig nem eszek amíg te sem. - mondom.

Belenéz a szemembe. Látja rajtam, hogy komolyan gondolom. Megadja magát és kiveszi a kezemből a pálcikákat. A tál nálam van.

- Egy nekem, egy neked. -mondja. Így is volt, egyszer én kaptam egy kis adagot máskor ő. Sokszor nézett a szemembe és többször is találkozott tekintetünk. 

- Nem bírok már többet enni Yoongi. - mondom.

- De hisz még a felét sem etted meg. - mondja összeráncolt szemöldökkel. 

- Majd később megeszem. - válaszolom.

Letettem a tányért az asztalra. Közelebb ültem hozzá. Próbáltunk egy jó dallamot kitalálni. Sok-sok gondolat volt, de egyik sem az igazi. Hirtelen elkapott a hányinger. Nem bírom. Gyorsan felpattantam, amit Yoongi nem tudott mire vélni. Szaladtam a fürdőszobába. Letérdeltem a vécé elé, felhajtottam az ülőkét és kiengedtem magamból az eddig bevitt táplálékot. Hallottam, hogy Yoongi bejön. Leguggolt mögém. Megfogta a hajam, igaz fel volt kötve, de így is előre jött. Átkarolta testem a másik kezével és minden erőlködésemnél megszorított. Ezt azért csinálta, hogy az izmok ne táguljanak ki annyira és ne fájjon nagyon. Úgy érzem egy kis idő után, hogy végeztem.  Lehúztam a vécét, lehajtottam az ülőkét és felálltam. A kézmosócsaphoz mentem, megmostam az arcomat és számat.  Yoongi felé fordultam.

- Most már jobb? - kérdi kis aggodalommal arcán. Bólintok egyet.

A nap többi része lustálkodással, dallamkereséssel telt. 

Taehyung pov.:

Már késő délután van. A fiúkkal sokat gyakoroltunk tánclépéseket és hülyültünk is. Remélem Lia jól van. Beléptünk a dorm ajtaján. Levettük a cipőt és bementünk a nappaliba. Suga a kanapén elfeküdve aludt. Lia a mellkasán feküdve szuszogott. Egymás kezét fogják, s ujjaik összekulcsolva vannak. Lia csak szuszog és szuszog. Olyan angyali. Yoongi te mázlista. Nem is tudod milyen szerencsés vagy... szívesen cserélnék most veled.

Jin odasétál és megböki Yoongi vállát, aki erre kinyitja szemeit. Egy kicsit megmozdul, de vigyáz, nehogy felébressze a lányt.

- Nem kell miattam mozdulatlannak lenned. Már úgyis fent vagyok. Sziasztok fiúk. Milyen volt a próba? - kérdi, miközben felül a kanapén.

- Oh, nem akartunk felkelteni.... Amúgy jó volt. - mondja Jongup. 

Még beszélgettünk egy kicsit, majd leültünk vacsorázni, mert idefele megálltunk egy kajáldánál és hoztunk vacsinak valót. Beszélgettünk nevettünk, majd csak azt vesszük észre, hogy Lia felpattan az asztaltól és elkezd rohanni. Yoongi is így tesz, fut utána. Mi csak nézzünk és nem tudjuk mi történik. Berohannak a fürdőszobába. Mindannyian felkelünk és utánuk megyünk. Látjuk, hogy Lia a vécénél térdel és hány. Yoongi meg segít neki. Mivel felugrott és a lány után futott, úgy gondolom nem ez az első futás a mosdóba ma.  

Taehyung pov vége.

Reggel van. Sikeresen el tudtam aludni az este. Ma reggel felkelés után rögtön felöltöztem. Felvettem egy fekete rövidnadrágot és egy világoskék trikót. Lementem az emeletről. Van valaki a konyhában. Belépek az említett helyiségbe. Kook éppen a reggelit teszi ki az asztalra. Hátrafordul, gondolom meghallotta, hogy beléptem.

- Jó reggelt! - mosolyog - Gyere reggelizni. A többiek már elmentek, ma én leszek veled. - mondja.

- Jó reggelt! - mondom szintén mosolyogva - Bocsi, de nem vagyok... - rosszul lettem. Elkezdtem rohanni a fürdőszobába. Felhajtottam az ülőkét, de nem jött semmi. Üres volt a gyomrom szóval nem volt mit kiadnom magamból. Hallottam, hogy Kooki bejön. Leguggolt mellém és elkezdte simogatni a hátam.

- Nyugodj meg. Shh.... - csitítgatott.  Kis idő múlva jobban éreztem magam. 

Visszamentünk a konyhába. Ettünk. Ültünk a kanapén és néztük a TV-t. Hirtelen támadt egy ötletem.

- Kooki nincs kedved egy kis levegőzésre? - kérdem tőle széles mosollyal.

- Mire gondolsz? - néz rám kérdően.

- Menjünk egy kicsit motorozni. - mondom, mire egy kicsit kikerekednek szemei. - Mi van csak nem félsz Kooki? - kérdem nevetve.

- Nem, dehogy is....Csak... jó ötlet ez? Mármint úgy értem, hogy te még mindig nem vagy valami jól és....és én még nem ültem motoron.... - mondja tarkóját piszkálva.

- Naaa, akkor most itt a lehetőség. - mosolygok - Gyere mennyünk.

Elkezdtem öltözni. Felvettem a cipőmet. Felvettem egy fekete bőrdzsekit. Kook-al elindultunk. Nem sokat sétáltunk, elértünk egy garázshoz. Kinyitottam az ajtaját és bementünk. Volt bent néhány motor és néhány ember is.

- Sziasztok! - köszönök.

- Szia. - hallom több szájból.

Odajön hozzánk egy férfi.

- Lia, ki ez a fiú? - kérdi.

- Az egyik haverom.Elmegyünk kicsit motorozni.- mondom mosolyogva.

Odamegyek egy szekrényhez, kiveszek belőle egy fekete bőrdzsekit és odaadom Kook-nak. Felveszi. Beindítom a motorom. Így néz ki:

- Figyelj, egy dolgot kérek. Bízz bennem. Ha én dőlök te is dőlj, nem fogunk elesni. Mozogj együtt a testemmel. - mondom mosolyogva. Bólintott egyet. 

Felvettük a sisakokat, majd felült mögém. Elindultunk.

Jungkook pov.:

Elindultunk. Átkaroltam Lia derekát. Hozzásimultam. Jó meleg a teste.... Nagyon szexi így.... Csak nehogy valamit megérezzen, ha hozzásimulok....Olyan érzés volt a motorozás, mintha repülnék... olyan könnyed. Megálltunk egy parknál. Leszálltam és ő is. Nekitámaszkodott a motornak. 

- Hé szivi nem jössz velünk? Játszunk egy kicsit! - mondta egy éppen ara járó fiatalokból álló társaság egyik embere.

- Igen, miért nem jössz velünk. Pattintsd le a csávódat. - mondja egy másik.

Kitaláltam egy jobb visszavágást, mint az, hogy visszaszóljak valamit. Közelebb léptem Liához, megfogtam a derekát és fejemet nyakába temettem. Ő erre átölelt. A fiatalok fintorogtak egy kicsit, majd elmentek.

- Bocsi, csak ezeket meg kellet leckéztetni. - mondom mosolyogva.

- Semmi baj. Amúgy mi volt ez? Miért nem keresnek egy jól kinéző csajt? - nevet.

- Most viccelsz? Hiszen te nagyon jól nézel ki, meg ez a rövidnadrág felkelti egyes személyek érdeklődését, ahogy láttad. - nevetek én is.

Újra útnak indultunk. Útközben láttunk sétálni pár ismerős alakot a járdán. felgyorsítottunk és leálltunk egy parkolóba. Azok a személyek csak sétáltak tovább és nem tudták először, hogy kik vagyunk. Bár szerintem a B.A.P. tagok felismertek. Levettük a bukósisakot és a többiek is egyből rájöttek kik vagyunk.

- Sziasztok, ti mit csináltok? - kérdi Jongup.

- Csak eljöttünk egy kis motorozásra. - mondom mosolyogva.

Estefelé Lia mindenkit elvitt egy körre a motorjával. Nagyon tetszett nekünk.

Jungkook pov vége.