Fut. Kocsi. Csatt...

-Rohanj!-kiáltja Jiu, majd kinyújtott kézzel lendületböl felül. Hangosan zilál és a hajába marva kuporodik össze. Alig kap levegőt és pontok cikáznak a szeme elött.-Se...gíts-nyöszörgi probálva levegőt venni, de valahogy ez nem sikerül. A hátára küzdi magát és igyekszik felül kerekeni a légszomján.

-Nincs gond, csak lélegezz-hallja meg valakinek a hangját, majd lépteket hall és az ágysüppedését érzi. Fejét egy párnára rakja az idegen és a haját simogatja.-Nyugodj meg. Hasadba tüdődbe be, majd hasadból ki és tüdőböl ki. Lélegezz Jiu-suttogja lágyan az idegen hang, ám Jiu nem ismeri fel. A pontok még mindig cikáznak a szeme elött, de azt teszi amit az ismeretlen tanácsol neki.-Ügyes vagy. A rémálmok csak az élet bosszantásai, hogy elrontsák a jókedvet, szóval nyugodj meg.-simizi tovább, gondosan ügyelve arra, hogy a lány szemét is eltakarja kezével.

-Ki...vagy?-motyogja Jiu, majd lassan ellazul az ismeretlen illatától és újra álomba merül.

Az ismeretlen egy darabig figyeli az alvó lány arcát, majd halkan felkel és kimegy a szobából halkan sóhajtva-Tényleg nem emlékszel rám, Ming Jiu?

Jiu reggel egész jól ébred. Az este jeleinek semmi nyoma nem látszódik rajta. Egy órával elöbb kel és felöltözve halkan lelopakodik a konyhába. Kecsesen ugrik le a lépcső utolsó két fokáról, majd a konyha fele veszi az irányt.

-Oh-lepődik meg, mikor egy széles váll fogadja.-Jó reggelt...öhm...-Mi is volt a neve?

-Jin-kuncog a legidősebb tag, majd újra megkever valamit a lábasba.-És neked is Jiu.

A lány kissé zavartan megy be hozzá. A konyhában lévő fimom illat eszébe jutatja az édesanyját. Akarva, akaratlan az ablakohoz megy és kissé kiréved rajta. Mindig az ablaknál figyelt, hogy ne zavarja a konyhában sürgő anyját.  Jin csak csendben fözőcskézik. Jiu olyan, mintha valami kis húg lenne számára.

-Segíthetek valamiben?-fordul felé hirtelen Jiu.

-Keverd ezt, addig vágok hagymát-megy mutat egy fortyogó levesre, majd az asztalhoz lépve elkezdi a hagymát szeletelni. A lány azonnal kevergetni kezdi a levest.

-Ugyanolyan illata van, mint amit anya csinált-motyogja halkan egy halvány mosolyal az arcán Jiu, majd az arcához kap.-Hu?-észre sem vette idáig könnyeit, melyek utat törtek valamiért a szeméből. Megpróbálja letörölni arcáról, ám szüntelenül potyognak arcáról a sós cseppek-Fene-morogja és nagy levegőket próbál venni.

Jin eközben csendben lekapcsolja a tűzhelyet és megfordítva a lányt, szorosan megöleli.-Elrejtelek. Nyugodtan sírj.-simogatja meg kedvesen a lány haját, aki meglepődve próbál kiszabadulni az erős kezek közül, majd feladva a harcot szipog Jin mellkasába.

-Ju..ne-szipogja-Tegnap...beteg lett.-remeg a néma zokogástól-Valaki...direkt megfertőzte-remegi átkarolva Jin hátát, aki nyugtatgani probálja a zokogó lányt.

-Sajnálom, hogy nem voltunk otthon, hugi-suttogja halkan és enyhén ringatni kezdi magukat.

-Hu..gi?-mosolyodik el Jiu. Rég hallotta ezt a szót és valamiért emiatt a szó miatt megtud nyugodni.

-Nekem Te hugi leszel. De szólj ha zavar-nevet fel halkan Jin, majd mikor érzékeli, hogy megnyugodt elengedi a lányt.-Készen van a kaja. Mész ébreszteni, vagy ébresszem a srácokat én?-mosolyog a lányra, aki viszonozza.

-Megyek-bólint megdörgölve szemeit, majd boldogabban indul ébreszteni a hat alvó embert.

Először Namjoon szobáját véli felfedezni. Bekopog, majd mikor egy falat rengető horkolást hall, halkan nevetve benyit.

-Hey-suttogja a füléhez hajolva, majd nagy levegőt vesz és-KÉSZ A REGGELIII-kiáltja az alvó fiú fülébe, aki a hirtelen hangtól a földre gurul.

Jiu hangosan felnevet, de egy fájó nyögésre felfigyel-Omo. Jól vagy?-hajol le kissé, hogy felsegítse Joont. Elis fogadja a lány kezét, majd lerántja maga mellé a földre és vadul csikizni kezdi, ám Jiut nem hatja meg.

-Ne már-puffogva ül fel török ülésbe Nam.-This not fair.-morogja-Cheater.

-Im not Cheater-neveti Jiu-Csak nem vagyok csikis. Jin was makeing breakfest. Gózz le enni. Addig megyek ébreszteni a többieket-hadarja vigyorogva a lány, majd megy is a következő szobába, ahol Jimin alszik.
Halkan beosonkodik és mikor épp kiáltana megszólal.

-Hallottalak-morogja egy párnát hajitva hozzá, amit Jiu könnyen kikerül.

-Helyes-vigyorog, majd kilép az ajtón.

-Jiu-szól utána Jimin-Yoongit ne így ébreszd.

-Majd meglátom-vigyorog a lány, majd mivel sem Hoseok, sem Taet nem találta Yoongi fele veszi az utját

Halkan belép a sötét szobába, majd megakad a szeme egy zongorán.

-Húzzuk el függönyt-motyogja magának, majd jó hangosan elhúzza a sötétítőt. Suga csak a másik oldalra fordul.-Szép vagy-motyogja a hangszernek, majd nagy levegőt vesz és a legmélyebb regisziterben egyszerre nyomja le a hangokat, ezzel hangzavart okozva, ám tetszik neki. Felemeli a kezeit, majd véletlenszerűen kezd el hangokat nyomogatni elfelejtve hol is van. Lassan rátalál a dallamokra és eltudja játszani az Arirang elejét.

-Hagyd....abba-fogja meg szorosan a kezét hátulról egy sötét hang. Jiu reflexből kicsavarja a kezeit és a földre taszítja.

-Omo-bambul Suga nagyra nyílt szemeibe, majd azonnal elengedi a döbbent fiút.-Ne haragudj! Úristen...sajnálom. Reflex-szabadkozik azonnal, majd felsegíti elengedve.

-Hogy a csudába tud egy lány ilyen lenni?-fakad ki a földhöz vágott-Komolyan. Hajnalban elkezdesz a zongorámon szerencsétlenkedni, aztán a földhöz vágsz? Kinek képzeled magad Te földön járó szerencsétlenség?-osztja ki Yoongi mérgesen, ám mikor a lány könnyes szemeibe néz azonnal megbánja. Épp szólásra nyitná a szájat, de Jiu gyorsabb.

-Reggeli van-mondja hűvösen, figyelve arra, hogy a hangja ne remegjen meg, majd kimenekül a szobából.

Szerencsétlenség, mi?-gondolja magában szomorúan.-Ezért haltak meg a szüleim, mi?-motyogja maga elé, majd beszól Jinnek, hogy elkell mennie és reggeli nélkül siet el a háztól.-Hongbin?-hívja az orvosát-June hogy van? Úton vagyok felétek, de a temetőbe is bekarok nézni.

-Hongbin nem erélhető-szólal meg a robot hang, mire idegesen rakja le a telefont és gyalog megy be a városba.

Kis idő múlva egy auto parkol le mellé, majd nyilik az ajtö és Suga szól ki.

-Elviszlek-sohajtja.

Jiu mintha megsem hallotta volna megy tovább. Nem érdeklik a bunkó emberek, ám Yoongi követi.

-Jin küldött neked reggelit.

-Nem vagyok éhes-morogja Jiu, de gyomra megcáfolja eme kijelentését.

-Hallom. Ne kéresd magad. Szállj be. Egy irányba megyünk-kéri újra. Jiu sohajt és beszáll, majd Jin szendvicsét kezdi enni.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Nézd-vesz egy nagy levegőt Yoongi-Sajnálom, hogy szerencsétlennek hívtalak. Ha tudom, hogy elötte Jinnek sírtál, akkor nem...mondom azt amit-hadarja el. Nem szokott hozzá a bocsánat kérésekhez, de minden tőle telhetőt megtett. Mostmár csak reménykedik, hogy Jiu megtud-e neki bocsátani.

Jiu az ablakra réved egy darabig, majd meg szólal-Vajon ha aznap nem hívom fel őket, akkor élnének még? Ha nem lettem volna...szerencsétlen aznap-harapja be az ajkait és durván megtörli a szemét.

-Nem miattad volt-feleli nyugodtan Suga.

-Honnan tudhadnád?-sóhajt fel fájdalmasan a lány, majd mikor a temető mellé érnek  megállítja az autót és minden szó nélkül kiszáll.

-Istenem...ha emlékeznél...tudnád honnan tudom-motyogja Yoongi mielött elindul, majd megsem áll a korházik.