-Hogy van?-kérdi mikor a korházba ér.

-Még keresem aki megfertőzte, de jól. Hamar beadtam az ellenszert, így nincs baja.-sohajtja fáradtan Hongbin.-Jiut merre hagytad Yoongi?

-Temetőbe ment meglátogatni Mingéket-feleli miközben a hajába túr.-Jinnél kisírta magát, este meg rosszat álmodott.

-Remélem azért nem vagy tapló vele.-jegyzi meg az orvos.

-Igyekszem, igyekszem. Mikor fog végre emlékezni?

-Nem tudom Su...nem tudom-csoválja meg fejét szomorúan a doktor, majd benyit June szobájába.-Őt sem tudom, hogy mikor ébred fel.-lépnek be az ajtón, majd Suga kinyitja az ablakot.

-Nagyon korház szag van.-motyogja.

-Mily meglepő egy korházban-kuncog az orvos, majd megvizsgálja az alvó leány állapotát.

-Annyira...hiányoznak-sohajtja a fiú miközben lehuppan egy székre.-Nem vágom, hogy miért kell részegen vezetni. Szívem szerint addig ütöttem volna azt az embert amíg mozog.-mondja dühösen.

-Aztán egyedül maradt volna Jiu-shi. Remek ötlet Romeo-forgatja meg a szemeit felé fordulva Hongbin.-Ha Te nem vagy, vagy nincs a csapat Jiut hova rakom? Vagy hogy hagytam volna, hogy tovább verekedjen?-fakad ki az orvos, mikor arra gondol, amikor Jiu félig eszméletlenül kopog bőrig ázva a lakásánál.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Jiut aznap jól helyben hagyták. Mikor a buszra várt, egy idegen alak neki ment. Akkor valami kis pici szúrást érzett a nyakán, ám nem foglalkozott vele, hisz épp fejben nem itt járt. Arra gondolt, hogy ki lesz az ellenfele. Biztos valami nagy alak, hisz elég sok pénzt kapott. Ám amikor az ember alkotta kör alakú ringbe lépett vette észre, hogy valamit beadtak neki. A színek lassan összefolytak elötte olyannyira, hogy az ellenfelét sem látta. Elég egy oldalú lett a küzdelem. A harc végén, Jiu kikecmergett az utcára, majd vérző fejjel és fájó bordákkal az orvos házához ment.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Most épp jól van. Ne aggódj Hongbin-nyugtatja az Orvost Yoongi.-Vigyázom rá.

-Ajánlom is!-nevet fel halkan a doki, majd az orájára pillant.-Lassan menned kell, ha még mindig nem akarod felfedni magad titkos úrfi-nevet fel jó izűen újra Hongbin.

-Még nincs itt az ideje-ereszt meg egy cinkos mosolyot Suga a doki felé, majd kilép az ajtón sapkáját a szemébe húzva.

Épp időben fordul be az utcán, ugyanis Jiu robog el mellette sietve. Annyira siet, hogy észre sem vette a kulcsát, ami halkan a földre esett. Sietve fut fel a fehér korház lépcsőin, majd egyenesen huga korteméhez megy.

-June-nyit be halkan.

-Rendben van-szolal meg bentről az orvos.-Jobban fogok figyelni rá és-Jiu neki fut az éppen Junet vizsgáló Hongbinnak ezzel félbeszakítva. Hátulról szorosan átöleli ês remeg.-Mi történt-feszítit le a szorító kezeket az orvos, majd megfordulva Jiura néz.-Jiu-a lány látványa összefacsarja a szívét.

-Azt hittem....azt hittem-probálja elmondani Jiu a mondatot, ám nem tudja a levegőhiány miatt.

-Nyugi. Nyugi-szorosan átöleli a zokogó lányt és enyhén ringatja.

Hosszas percek után lassan megnyugszik és mert Hongbin valami béna poént mondott elmosolyodik.

-Ne haragudj Bine-néz fel az orvosra halkan nevetve-Este rohamom volt és ma van a baleset évfordulója. Szétestem mára. Bocsi-szabadkozik Jiu könnyes szemeit törölgetve.

-Engedd el. Nincs gond. Rémálom?-nézi aggódva.

-Igen de...volt benne jó is. Aki akkor segített...megint itt volt-pirul el enyhén és próbál emlékezni ki volt az akit a balesett előtt is ismert. Az illata ismerős, de nem tud rájönni, hogy ki az.-Megnyugtatott ahogy akkor és...szinte az illatát is éreztem. Olyan ismerős volt.-hadarta el, majd Hongbinra nézett, aki....vigyorog.-Mi olyan vicces?-nézett rá értetlenül Jiu.

-Csak nem a szerelem kacsingat rád-böki meg az oldalát felnevetve a doktor.

-Hülye-takarja az arcát a Lány. Nem kicsit lett vörös-Csak az illata ismerős.

-Az épp elég-néz sejtelmes mosollyal vissza az orvos.-Nah de. June jol van, lassan esni fog, plussz sötét is lesz. Haza viszlek.

-Köszi...de buszozni akarok. Kicsit elázni. Azt imádom-mosolyog Jiu.

Mindig is szrfetett az esőben mászkálni, énekelni. Az eső mindig kimosta a fejéből a bajlós gondolatokat. Most is. A buszról leszállva pillanatokat alatt elázott, de csak megállt, becsukta a szemét és széttárta a kezeit. Halkan dúdolt és élvezte ahogy az eső tisztítja a fejét. Máris jobb kedve lett.
-Nah akkor...siessünk haza-indult el gyors léptekkel.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Az apartman bejáratánál a kulcsait keresi.
-A zsebemben volt-lesz ideges mikor nem találja. Sok fajta nyelven elátkozza a kulcsot, majd bekopog az ajtón.

-Jelszó?-nyílik résnyire az ajtó és Taeyhung feje bukkan fel.

-Mit akarsz?-borzongott meg Jiu.

-Nem nyert-csukta vissza az ajtót Tae.

-Ne már E.T...légyszi. fázom-kopogott újra, de mintha megsem hallotta volna.

-Nah mi az szolgalány?-hallott meg egy gúnyos hangot maga mögött.-Csak nem ezt hagytad el?-zörgette meg a kulcsot Suga.

-Mikor?-nézett nagy szemekkel fel a lány, de hamar dühbe gurult.-Add vissza.-morogta.

-Mit kapok érte?-nött Suga vigyora szélesre.

-Semmit-vágta rá a lány, majd fenyegető léptekkel közeledett a fiúhoz, aki felemelte a magasba a kulcsokat egyik kezével, míg másikkal az esernyőjét szorongatta.

Jiu gyors volt, de arra nem számolt, hogy Yoongi lehet gyorsabb is nála, így mikor ráugrott a lány, arrébb állt és villámgyorsan ment az ajtóhoz, amit kinyitott, bement és beis zárt.

Jiu a sárba landolt. Ázott ruhái sárosak lettek, haja is összetapadt a nedves földtől és dühében a sártócsát csapkodta.
-Min Yoongi-üvöltötte, majd eszeveszetten az ajtót kezdte rángatni, ami nem nyílt ki. Bentről némaság volt. -Engedjen már be valaki!-csapkodta dühösen az ajtót, de senki nem hallotta. Pár perc után feladva az egészet ült le a lépcsőre abban reménykedve, hogy talán nem fázik meg annyira.

Suga a szobájába ment halkan nevetve, hisz a többiek aludtak már. Úgy tervezte, hogy beengedi a lányt tíz perc múlva, ám azzal nem számolt, hogy puha ágyába dölve, telefonnal a kezében éri utol az álom...