Szombaton csak 9-kor kezdődött az edzés, úgyhogy nyugodtan aludhattunk tovább, nem mintha panaszkodni akarnék. George-ék ki is élvezték a plusz pihenést, majdnem lekésték a reggelit, Freden pedig látszott, hogy a fésülködésen inkább időt spórolt. Taylor nem is bírta nézni, az ujjait használva fésűnek igyekezett eltűntetni azt a madárfészket a fiú fejéről, amíg a vörös tömte magába a pirítósokat. De nem csak ők voltak így, láttam egy srácot pizsamában a kávé gép mellett. Végül is hétvége van.

Az edzés, ha ez egyáltalán lehetséges, még keményebb volt, mint eddig. A futást és erősítést leszámítva, még párokban képességgyakorlat is volt. Véletlenszerűen voltak összerakva az emberek és az egyiküknek támadnia kellett, a másik pedig védekezzen, ahogy tudd. Will egy idősebb fiúval került össze és védekező pozícióban lett volna, viszont szépen megoldotta, ugyanis körbe növesztette a társát rózsákkal, szegény mozdulni sem tudott a sok tüskétől. A fiú eléggé megszenvedett, mire kijutott a rózsaerdőből, de be kell vallanom, kívülről nézve vicces volt. Azonban én sem pihenhettem, Logan elkapott és kiadta a feladatot, hogy erősítsek, amíg a többiek nem végeznek. Szerintem még soha életemben nem voltam ennyire kimerülve. Igaz Logan eltűnt valahova az edzés közepén és nem láttam sehol, de nem mertem megállni, mi van, ha mégis figyel valahonnan, nem akarok még futni is. Nagyjából másfél órás lehetett az edzés, de a végére már az egész csapat hulla volt.

Cserébe viszont ebéd után kaptunk édességet is! Szerintem még nem örültem ennyire soha egy darab fánknak. El is kapkodta mindenki az adagját, öt perccel később nyoma sem volt, hogy valaha világot láttak azok a fánkok. Evés után egy kis sziesztára gondoltam, de még Fred is mondta, hogy menjünk a könyvtárba tanulni. Azt hittem rosszul hallok. Valamit tuti raktak azokba a fánkokba. Azonban kiderült, hogy nem, a fánkokkal semmi baj nem volt, ez Taylorék rutinja, hogy szombaton, ebéd után mennek tanulni. Állítólag ilyenkor teljesen üres a hely, mindenki elmegy valahova vagy alszik. Meg tudom érteni a többséget. Fred viszont arról győzködött, hogy ilyenkor tényleg könnyebben lehet tanulni, hiszen még bennük van a heti hajtás és egész jó hangulata is van a könyvtárnak, amikor teljesen üres.

Nem mondom, szívesebben aludtam volna, mintsem matek házit írjak, de végeredményben tényleg igazuk volt George-éknak. Délutánra mindennel készen lettünk, még dogára tanulni való sem maradt. El kellett ismernem, ez tényleg hatásos technika, a teljes vasárnapunk szabad így. Azt hiszem, alapból is mindig így kellett volna tanulnom, de tudjátok kinek van kedve egyedül, szombat délután leülni házit írni. Unalmasan sem telt el a délután, Frednek mindig volt egy jó megszólalása, amin percekig tudtunk szakadni. Azonban az önfeledt külső alatt éreztem a tegnapi feszültséget. Amikor mentünk vissza a szobákhoz, egy kicsit lemaradtam George-dzsal és meg kérdeztem, hogy mégis mi történt köztük és Melody-ék között. Egy pillanatig úgy látszott, válaszolni fog, de végül csak annyit mondott, hogy komplikált, meg majd később rájövök. Aztán ennyivel ott hagyott. Őszintén még egy tucat kérdésem lett volna, de a tekintetét látva egyelőre inkább hagytam a témát. Majd holnap nyomozok.

Vacsi után még kint csöveltünk a kertben, egy még egyben lévő padon, amikor Fred felvetette, hogy honlap bemehetnénk a városba megnézi egy filmet. Mint kiderült, az idősebbek nyugodtan bemehetnek, ha szeretnének, feltéve, ha nem késnek edzésről és visszaérnek 8-ra. Meg előtte szólnak egy tanárnak. Tehát, hirtelen felindulásból, elindultunk levadászni Ororot, mivel ő volt a legvalószínűbb, hogy elenged minket. Mondjuk bele telt egy jó fél órába mire megtaláltuk, de megérte, mert igent mondott.

Szóval másnap rohanhatunk, hogy elkapjuk a buszt, mert a fiúk megint elaludtak. Én pedig még azt hittem, hogy Taylor kell fel nehezen. Nem volt nagyon hosszú az út be a városba, egy bő húsz perc után már a bevásárló központ előtt is álltunk. A film, valami éppen nagy sikernek örvendő, romantikus dráma volt, nem volt rossz, de engem nem vett le a lábamról. Viszont Taylor élvezte, amikor ott tartottunk, hogy majdnem mindenki meghalt, de csodás módon a főszereplő megmenekült, úgy megszorította Fred kezét, hogy a fiúnak még a levegője is bent akadt. George pedig mellettem majd megfulladt a visszafojtott röhögéstől. A film után beültünk egy kávézóba, mert négyünkre kevésnek bizonyult a nagy kiszerelésű popcorn. Meglepően sokakat láttam a suliból sétálgatni a kávézók és a boltok környékén, úgy látszik mások is ide jönnek egy kicsit kikapcsolni. Mielőtt még visszaindultunk volna, George be akart menni a könyvesboltba, ahol kinézett magának egy új sorozatot, mert már befejezte a Rejtelmes szigetet, Taylor pedig akkor már meg szeretett volna nézni egy leárazott nadrágot, amit még akkor láttunk, amikor együtt jöttünk vásárolni. Mi Freddel felosztottuk magunkat, én mentem George-dzsal, ő pedig ruhát nézni. Egy fél órával későbbre beszéltük meg a találkozott, amit nekünk valahogy sikerült lekésnünk, ennek következtében rohanhatunk visszafele is a buszhoz, de – szűkösen bár – sikerült elérnünk.

Vacsi után már mindannyian ki voltunk merülve, úgyhogy közös megegyezés alapján, mind visszamentünk a szobákba, kiélvezni a maradék szabadidőnket. A folyosón azonban egy kellemetlen meglepetés várt minket Taylorral, Melody és barátnői személyében. A tegnap történtek óta, rossz érzésem lett tőlük és nem igazán szerettem volna, hogy elrontsák a mai napot.

- Sziasztok! – köszönt Melody, Lili pedig mögüle integetett mosolyogva. – Nem akarunk nagyon zavarni, de Bianka, velünk tudnál jönni?

Taylorra néztem, aki viszont csak bólintott. Jó, akkor még ma a végére járok ennek az egésznek. A lányokkal felmentünk a közösségi térbe, engem leültettek egy asztalhoz, ők pedig velem szembe foglaltak helyet. Kissé úgy éreztem magam, mintha valamilyen bíróság előtt lennék. Először csak arról kérdezgettek, hogy milyen volt a napom, mit csináltunk, milyenek az edzések és ilyenek. Heather valamilyen ruha márkákat is bele kevert, ott viszont elvesztettem a fonalat, úgyhogy inkább csak egyetértően bólogattam.

- Bianka, térjünk a lényegre. – dőlt hátra mosolyogva Melody. – Akarsz csatlakozni hozzánk?

- Csatlakozni...?

- Igen. Tudod, nem gyakran csináljuk ezt, de kedvellek téged, ezért úgy döntöttünk, felajánljuk neked ezt a lehetőséget. Szerintem nem kell mondanom, de elég népszerűek vagyunk az iskolában, úgyhogy ez neked is nagy lehetőség. Kicsit átváltoztatjuk a ruhatárad, meg tanulsz sminkelni és máris közénk való leszel. Nem kell többé Taylorékkal lógnod, elismert helyed lesz a közösségben. A szobák miatt ne aggódj, Lili mellett van egy szabad hely, még ma átköltözhetsz. Bemutathatunk néhány idősebb, jóképű srácnak is, például ott van Will, vele jársz edzésekre, ugye? Szóval, mit mondasz?

- Nem.

Heather reagált először.

- Hogy mi? Mi bajod van neked?

- Nyugalom. – tette fel a kezét Melody és közelebb hajolt. – Hogy érted, hogy nem?

- Úgy, hogy nem. Figyi, nem tudom mi történt köztetek és Taylorék között, de van egy olyan érzésem, hogy engem csak bele akartok keverni. Abból pedig köszönöm, nem kérek. Lehet, hogy nincs tucat barátjuk, de attól még jó fejek és ők a barátaim. Nem fogom őket csak úgy lecserélni, milyen ember lennék akkor? Szóval, köszönöm az ajánlatot, de nem, nekem már vannak barátaim.

- Biztos átgondoltad ezt? Mert ha nem velünk leszel, te is olyan sorsra jutsz, mint azok. – húzta össze a szemét Melody, mire én is közelebb hajoltam.

- Mi fogsz csinálni? Kicseréled a samponom egy márkás darabra?

Lili ajkán megjelent egy mosoly, de vissza fogta magát.

- Ne becsüld alá a képességem.

- Soha nem voltam népszerű, most is túl fogom élni és nem hinném, hogy három erős mutánssal annyira ujjat szeretnél húzni.

Heather mondott volna még valamit, de Melody elhallgatatta.

- Gyertek, menjünk.

A három lány vissza sem nézve kivonult a teremből, én pedig hátradőlve kifújtam a levegőt. Na, jó, azért ez ijesztő volt.

Amikor benyitottam a szobánkba, Taylor az ágyán ült és fel se nézve megszólalt, mielőtt bármit is mondhattam volna.

- Semmi baj, menjél csak. Megértem.

Oh, most komolyan...? Leültem mellé és szorosan átöleltem, mire a lány meglepetten nézett rám.

- Nem megyek.

- Mi? De... De, miért nem?

- Ezt most komolyan meg kellett kérdezned? – néztem rá mosolyogva. – A barátom vagy, nem hagylak itt néhány szép szóért cserébe. Egyébként sem lettem volna úgy boldog, az az élet nem nekem való. Viszont szerintem mostantól zárnunk kéne az ajtót.

Taylor halkan felnevetet és visszaölelt.

- Köszönöm.

- Ne, nem kell megköszönnöd. De most már elmondod, mi ez az egész?

- Igen, persze. – túrt bele a hajába sóhajtva Taylor. – Melody-val már a suli előttről ismerjük egymást, de már akkor sem volt jó kapcsolatunk. Balszerencsénkre majdnem egyszerre is kerültünk be az iskolába és az sem segített, hogy így most már még többet láttuk egymást. Ez még nem is lett volna olyan vészes, de Melody képessége, hogy érzelemevő. Az érzelmeket, főként a negatívakat, energiává képes átalakítani és úgy döntött, hogy engem fog használni energiagyűjtésre és mindenkit, akivel kezdtem össze barátkozni, ellenem fordított és a gyűlöletükből táplálkozott. Igazából nem is lenne szüksége az érzelmekre, szerintem egyszerűen élvezi, hogy szívathat. Csak George-ot és Fredet nem tudta megakadályozni, hogy a barátaim legyenek. Meg most már téged.

- Hú, de behúznék neki egyet! – szorult ökölbe a kezem. Hogy tehet valaki ilyet a másikkal?! Taylor viszont mosolyogva a vállamra tette a kezét.

- Nyugalom, Fred már megcsinálta.

- Tényleg?

- Igen. – nevetett Taylor. – Egy kiló sminkkel sem tudta teljesen eltűntetni azt a lila foltot a szeme alól. A jó rész, hogy Fred nem is kapott büntetést, a tanárok azért tudják, mi folyik az osztályokban, Logan egyenesen kijelentette, hogy megérdemelte.

- Akkor biztos ne verjek be neki egyet?

- Igen, biztos.

- Hát jó, ha te mondod. De miért nem mondtátok el ezt már elején?

- Nem akartunk befolyásolni, ha jobbnak találod Melody-ékat, akkor menjél nyugodtan, nem akadályoztunk volna meg. De hiányoztál volna. A fiúk is örülni fognak, hogy végül maradtál.

- Akkor ez egy hűség teszt volt? – kérdeztem viccelődve, mire Taylor is elmosolyodott.

- Hát, ha úgy nézzük... Gratulálok Bianka, átmentél!

- Oh, köszönöm! - nevettünk mindketten.

Kicsit fájt, hogy azt hitték, itt hagytam volna őket, de örültem, hogy végül minden rendben lett. Melody-ék meg elmehetnek melegebb égtájakra.     

Sajnálom, ez a rész kicsit összecsapott lett, de mindenképpen hamarabb szerettem volna hozni, mert elutazunk és nem tudom, hogy mennyi időm lesz írni. Addig is minden jót és vigyázzatok magatokra!