Amiután beértünk a terembe gyorsan helyet foglaltunk, én Lili mellett, Alíz, pedig ott, ahol eddig is ült. Épp időben értünk be, mert az osztályfőnökünk pontosan mögöttünk jött. 

- Na jól van, akkor mindenki itt van? - kérdezte körbenézve. Válasz nem érkezett, csak folyamatos beszélgetések és nevetgélések hallatszódtak. 

- Gyerekek! Elég, csönd legyen! Mindjárt itt lesz a rendőr úr, és, ha hallani fogja ezt a zajt, akkor nem marad sokáig - erre csönd lett, majd hirtelen ki is csapódott az ajtó és Árpiék jöttek be.

- Hát ti meg hol voltatok? Nem meg mondtam, hogy gyorsan gyertek? - kérdezte a srácoktól.

Azok meg csak biccentettek, hogy jelezzék értették az intelmet, majd helyükre vánszorogtak. Árpi megpróbált a szemembe nézni, de én elfordítottam a fejemet, hogy ne tudjon. Mégis mit képzel magáról ez a gyerek? Hogy csak úgy lesmárolhat az iskola előtt? Még csak nem is érdekli, hogy én egyáltalán érzek-e iránta valamit? Engem nem abból a fából faragtak, akit csak úgy olyan könnyen meglehet szerezni! Ha igazán szeret, akkor azt mutassa is meg udvariassággal vagy valami aprócska dologgal, és ne úgy, hogy máris nekem esik!

Nem sokkal utána meg is érkezett a rendőr és magyarázott valamit azt hiszem a lopásról, meg valami alkohol fogyasztás mértéke témáról, amire én annyira nem figyeltem, mert... jaj, ugyan már! Komolyan azt gondolják rólunk, hogy máris annyi alkoholos italt fogyasztunk? Én még csak egy korty sört ittam, mert anyáék régebben megkínáltak vele, hogy tudjam milyen ízű, de mivel annyira keserűnek találtam nem ittam többet. Mondjuk attól még, hogy én ilyen vagyok mások lehet, hogy azért többet isznak az osztályból, de majd úgyis megismerek mindenkit.

Ezután a "tanulságos" óra után jött még egy szünet(végree), ami igaz nem volt hosszú, de legalább valami. Nagyjából pakoltam be a táskámba, mert nagyon rumlis volt a padom, amikor Dóri odalépett a padomhoz és megkérdezte, hogy lejövök-e vele a büfébe. Én mondtam, hogy igen, de mivel már a múlt szünetben vettem magamnak ennivalót, ezért csak elkísértem.

- Na és mondd! Neked tetszett ez a rendőrös előadás? - kérdezte.

- Hát.... hogy őszinte legyek kicsit untam, mert ez a téma alap, hogy nem visszük túlzásba az alkohol fogyasztást. Szerintem ezzel a dologgal várhattunk volna még egy évet.

- Ja, szerintem is. Mondjuk az én bátyámra ráfért volna egy ilyen kioktatás. Tudod ő is ebbe a suliba jár és most tizedikes. Nem vagyunk azok az álomtesók, mert folyton csak veszekszünk mindenen, mert mindig csak bulizni jár és nem is tanul soha semmire. Ő amolyan laza típus és bár én is kicsit hasonlítok rá, ezt azért túlzásnak tartom - magyarázta, én, pedig csak bólogattam, mert olyan gyorsan mondta, hogy alig tudtam felfogni.

- Nálunk ez úgy van - folytatta - , hogy anyáék nem nagyon foglalkoznak vele én, pedig igen, mert mindig engem kér meg arra, hogy fedezzem őt, szóval, hogy mondjam azt a szüleimnek, hogy éppen tanul, miközben ez nem igaz, mert bulizik vagy csajozik vagy... mit tudom mit csinál... - bólintottam, mert nem nagyon tudtam ehhez hozzászólni. Az én öcsém az más eset. Ő egyáltalán nem ilyen. Mindig szót fogad és mi sosem kérünk ilyet egymástól, hogy az egyikőnk fedezze a másikat. 

- Ja meg képzeld, pont ezen a héten rám akarta sózni az egyik haverját, mert hogy, ahogyan ő fogalmazott: "nekem is kéne egy pasi", pedig az a srác nem is nézett ki olyan jól. Meg már nekem amúgy is van egy kiszemeltem, csak hogy ő ezt nem tudja felfogni.

Most ez komoly?? Ma minden lány, akivel eddig találkoztam csak a fiúkkal van elfoglalva? Mi olyan érdekes bennük? Jó, lehet, hogy inkább én vagyok fura, mert nekem is így kéne áradoznom valakiről, de most tényleg, szerintem ezt elég csak tizediktől elkezdeni. Na mindegy ők tudják. Meg ezt azért nem hittem volna, hogy Dóri ilyen vagány csaj típus. Első ránézésre azt hinné az ember, hogy ilyen csendes, visszahúzódóbb, de valójában pont az ellentétje. Nem baj, legalább lesz egy menő barátnőm is, az sosem árt.

- Haliiii!! - bökött meg - itt vagy még? - én, pedig azonnal észbekaptam, mert a nagy töprengésben észre sem vettem, hogy nekem magyaráz. És sosem fogy ki a szavakból.

- Ja, persze bocsi. 

- Na, igen. Szóval ő az én barátom - fejezte be. Barát? Tényleg ezt mondta?? Én most nagyon lemaradtam valamiről. Neki már pasija is van? 

- Van barátod? - kérdeztem vissza.

- Hiszen pont most mondtam el. Nem figyeltél? - kérdezte, majd meg sem várva a válaszomat újból nekivágott a magyarázatnak: - Egy évfolyammal fölöttünk van és iszonyatosan jól néz ki. Elég, ha csak a szemébe nézel. Ja és a haját nem is mondtam, az is tüskés és festett. Tudod milyen színű? Eredetileg barna volt, de most az eleje szőke lett. Ja és még nem a pasim, de majd az lesz, ha elkezdünk járni, mert még csak a sima beszélgetésnél tartunk, de látom rajta, hogy ő is szeret engem - mondta, majd megállt - akkor most megyek venni valamit. Megvársz itt, vagy eljössz odáig?

- Akkor inkább megvárlak - feleltem, majd már el is tűnt. Megáll az eszem! Még nem járnak, de majd fognak?! Ezt meg honnan tudhatná előre? Míg ezen gondolkoztam neki támaszkodtam a falnak, majd nagyokat sóhajtottam. Hirtelen a semmiből felém közelített három lány. Na vajon kik? Hát persze, hogy a csini babák. Nagyon mérgesnek tűntek valamiért, s ahogyan egyre közeledtek éreztem a közöttünk kialakuló feszültséget is. Arcuk vörös volt a haragtól s a legnagyobb magabiztossággal léptek elém. De vajon miért ilyenek? Most nem csináltam semmit. Arcomra az értetlenség ült ki, majd kérdőn pillantottam a lányok felé, akik ettől csak még szúrósabb tekintettel néztek. A műkörmös, akit, mint később kiderült Adinának hívtak szólalt meg először:

- Te..... te kis liba......te beképzelt liba...mit csináltál?! Mégis mit képzelsz magadról?! - ordibált az arcomba. Most mi van?? Mit csináltam? Na, tessék! Ez a mai nap egy kész katasztrófa!

- M mi van? Mi történt? - kérdeztem, mert tényleg nem értettem, de közben mindenki, aki ott volt a közelünkbe ránk figyelt, mert Adina nem kímélte a hangját.

- Ne nézz úgy, mintha ártatlan lennél!!! Azért én sem vagyok hülye, oké?! Tudom, hogy te voltál az, ne tagadd!! Szinte az egész suli látta, hogy Árpival csókolóztál!!

Te jó ég!! Most meg mi ez az egész?! Benne vagyok egy olyan dologban, amibe nem kellett volna, hogy szerepeljek. És nem értem, hogy ez miért bosszantja fel ennyire, hiszen nem is én csókoltam meg, hanem ő engem.

- Őő hát ezt nem tagadom, de hidd el, hogy nincs köztünk semmi. Ő csókolt meg - magyaráztam higgadtan, de ez sem segített sőt, Adinának még vörösebbé vált ettől az arca. A szőke hajú, Karina, aki ott állt szintén mellette így szólt:

- Na jó ezt azért nem vesszük be, vágod? Tudjuk, hogy mi történt és, hogy azt hiszed, most már csak a tiéd, de ne éld bele magad túlságosan, mert ez nem ilyen egyszerű!! - förmedt rám ő is.

- De ez nem is így....... - nem hagyták, hogy befejezzem, mert Adina közbeszólt:

- Csönd! Most én beszélek. Szóval úgy látszik még nem hallottad, hogy Árpi csak engem szeret és senki mást! És figyelmeztetlek: ha csak még egyszer is a közelébe mersz menni, akkor velünk gyűlik meg a bajod!!

Hát komolyan mondom ez már nevetséges! Nincs közöttünk semmi. És mi az, hogy csak az övé? Azt inkább ne ő döntse el, hogy az övé egy fiú vagy sem!

- De lányok most komolyan, tényleg azt gondoljátok, hogy járunk Árpival? - kérdeztem.

- Nem gondoljuk, hanem tudjuk. Úgyhogy kopj le róla! - mondta Evelin, a harmadik lány, aki a legnormálisabbnak nézett ki közülük eddig.

- Én nem félek tőletek! - léptem közelebb Adinához, de kár volt, ugyanis ő ezt kihasználva megragadta a hajam és teljes erejéből meghúzta, így lejött a hajgumim is.

- Ááá! - hagyta el a számat, mert nagyon fájt,  ő látva elmosolyodott, majd ezt mondta:

- Szerintem jobb, ha ránk hallgatsz. Tudok ennél rosszabbat is tenni - mosolygott, majd barátnőivel elviharzott. Még mindig fogtam a fejem fájdalmamban, amikor Dóri visszaért.

- Te jó ég! Veled meg mi történt? - kérdezte ijedten, én, pedig nem feleltem csak fejemmel Karináék felé böktem, ő, pedig mindent értett. A hajam még mindig égett a fájdalomtól, nem gondoltam volna, hogy ilyen erősek. Szó nélkül vissza mentem a terembe Dórival, majd összepakoltam a táskám és kezdtem volna kimenni, de  Krisztián odalépett elém.

- Ginaa! Végre, valahára, hogy itt vagy! Már kerestelek többször is, de nem láttalak sehol. Várjunk csak! Miért vagy ilyen szomorú?

- Ja hát semmi csak... elegem van - jelentettem be.

- Miből?

- A mai napból. Haza akarok menni. Bocsi, majd holnap beszélünk, szia! - szaladtam el, bár sajnáltam, hogy nem tudtam vele beszélni és, hogy így itt hagytam. Rohantam egyenesen hazáig, persze már Csabival együtt. Ő is látta rajtam, hogy valami nincs rendben, de nem kérdezett semmit. Jobb is így. Most nincs kedvem senkivel se beszélni.

Amikor hazaértünk bezárkóztam a szobámba és zenét hallgattam a fülesemen. Tudom, nevetséges, hogy még ilyen apróságtól is kitudok készülni, de én mindig is ilyen voltam. Az életemet senki más előtt nem tártam ki rendesen, csak egy embernek, aki nem volt más, mint Viki. Megnyitottam a tabletemet és ráírtam:

Én: Szia Viki! Remélem nem zavarlak. Csak muszáj volt valakinek kitárni a lelkem.

Viki: Szia Gina! Dehogy zavarsz! Épp leckét csinálok, mert tudod mennyit kapunk matekból is... :(

Én: Igen, tudom

Viki: Na és mi újs? Tetszik a suli? Van vmi gond?

Én: Amúgy tetszik, csak tudod ez a nap... hát finoman szólva nem volt a legjobb

Viki: Miért? Mi történt??

Te videóhívást kezdeményeztél vele: Viki

És ezután elmondtam neki a napomat. Egyetértett velem abban, hogy ez igazságtalanság volt Evelinék részéről. Meg még utána sok mindenről beszélgettünk, például meséltem neki Árpiról és ő azt mondta, hogy idézem: "biztos tök cuki lehet!" Most komolyan? Félreértett valamit. Hiszen mondtam neki, hogy nem járunk. Na mindegy. Miután vagy fél órán át beszélgettünk elmentem aludni, mert nagyon elfáradtam.