A mai napon sikerült időben felkelnem, ami azt jelenti, hogy háromnegyed hétkor. Nálam ez rekordnak számít, mert ugye valamikor elalszok, máskor, pedig túl korán ébredek. A megszokott gyors tempómban kiugrottam az ágyamból és felvettem a tegnap kikészített ruha válogatást, ami egy kicsit túl merész volt: egy fekete-piros kockás miniszoknya és hozzá egy kivágott felső, ami szintén fekete. Még el is gondolkoztam rajta, hogy inkább átcserélem valami másra, de hát néha azért így is kell öltözni.

Ezután siettem a reggelimhez, ami nem volt más, mint zabpehely tejjel. Nem sokkal később Csabi is csatlakozott.

- Ej ha! Hová készül a kisasszony ilyen ruhával? - kérdezte mosolyogva anya, amikor meglátta, hogy mit viselek. Na jó! Ennyire feltűnő lennék?

- De anyaaa! Nem is húzok gyakran ilyeneket  - mentegetőztem.

- Jól van na! Csak vicceltem - nevetett fel, mikor látta, hogy kiborultam.

A suliba menet Csabi folyamatosan magyarázott nekem valamit a számítógépes játékairól, amiket én nem értettem, de úgy csináltam, mintha figyelnék rá, ezért csak állandóan bólogattam. Közben, pedig valami teljesen más dolgon törtem a fejem. Nem értettem, hogy anya mire célzott azzal a kis megjegyzésével, de inkább jobb, ha nem is tudom. A sarkon elköszöntem az öcsémtől, és már mentem is tovább. 

Hamar odaértem, mert egyedül sokkal gyorsabban haladok, mint Csabival, aki nem tud sietni. Bementem a hatalmas épületbe, miközben mindenki jól megfigyelt, bár ezt nem igazán értettem. A lányok csak egy elismerő pillantással, a fiúk, pedig megbabonázva néztek végig rajtam. 

A terembe érve leültem a helyemre, majd észrevettem, hogy Lili nincs mellettem, és Alízt sem láttam sehol. Talán kimentek az udvarra - gondoltam. Gyors szemle után kipakolásztam a cuccaimat a padra, majd végignéztem az osztályomon. Nagyon sokan vannak, és én még alig beszéltem valakivel. Az osztáy egyik sarkában megpillantottam Andrist, aki még három hozzá hasonló sráccal társalgott. Mellettük bandáztak a menőbb srácok, köztük Árpi és csapata is. Ez volt a terem egyik fele. A másik felében voltak a lányok, ők is külön kupacban beszélgettek. Az egyik részen az a három csini baba, akikkel tegnap veszekedtem, a másikon, pedig idegen lányok. Az utóbbi csapatból ketten odajöttek a padomhoz. Az egyik lánynak göndör barna haja volt, a másiknak, pedig tű egyenes hosszú, és ő magasabb is volt nálam egy kicsit.

- Szióka!- köszöntek vidáman - Gina, ugye? - ezt a göndör hajú kérdezte. Én bólintottam.

- Bodza. - mutatkozott be.

- Én, pedig Sára. - mondta a nagyobbik.

- Hogy hogy ide költöztetek? - kérdezte Bodza.  

- A szüleim miatt. Elváltak. - mondtam halkan. Erre ők együttérzően bólintottak.

- Sajnáljuk. Bocsi, hogy felhoztuk a témát.- mondta bűnbánón Sára.

- Jaj, dehogyis! Semmi baj, nem tudhattátok.- ellenkeztem. Igazából, ha valaki megemlíti a szüleim vállása témát, már nem vagyok annyira szomorú, mert kezdem megszokni a helyzetemet és beletörődni. Még többen is odajöttek körénk a lányok és mindenki kérdezősködött. Annyi nevet mondtak egyszerre, hogy nem is tudtam megjegyezni csak néhányat. 

- Mi a kedvenc tantárgyad?- kérdezte azt hiszem Anikó, akinek vállig érő fekete haja volt és egy kék lenge ruhát viselt.

- Hát... a régi sulimban a biológia és a magyar volt, de az éneket is nagyon szeretem. - válaszoltam mosolyogva, mert tetszett, hogy ennyien foglalkoznak egyszerre velem, és, hogy megakarnak ismerni.

- A biológiát itt is imádni fogod, mert  Erős tanár úr nagyon vicces dolgokat mond és mindenki szereti az óráit.- mesélte Sára - a magyar, viszont nem hiszem, hogy a kedvenced lesz, mert Kérgesi tanár úr folyton dogákat irat és feleltet, ja meg még szigorú is.

Ezen nagyon meglepődtem, de persze számítottam rá, hogy itt többet várnak el a diákoktól, mint egy általános suliban.

- És az ének milyen? - kérdeztem előre félve a választól.

- Az olyan, amilyen... mivel csak egyszer van egy héten nem sokat tanulunk rá, de persze Dobos tanár nő nagyon rendes és nem irat sokszor. - magyarázta Dóri, akivel még nem beszéltem sokat, de elég normálisnak tűnt. Közepes méretű haja volt, ami szőke színű és nagyon szépen omlott le a válláig. Egy rövid farmert és egy piros ujjatlant viselt, amiben csinosan nézett ki.

Annyit beszélgettünk a lányokkal, hogy észre sem vettük, hogy bejött a tanár.

- Jó reggelt kívánok mindenkinek! Tessék a helyetekre fáradni! - parancsolt mindenkit vissza. - Ma azt terveztem, hogy hamarabb elengedlek titeket, és délelőtt, pedig jön hozzánk egy rendőr, aki beszéni fog nektek valamiről.

Erre néhány fiú felkiáltott és valaki ezt kérdezte vihogva:

- De Tanár nő! Csak nem bevisznek valakit? Ennyire rosszak voltunk? - nevetett saját "poénján", mire néhányan csatlakoztak hozzá. Az osztályfőnök komoly tekintete, viszont nem arról árulkodott, hogy ő is mulatságosnak találná a dolgot.

- Patrik! Rád számítottam is, hogy mondasz valamit, de mostmár ez nem poén. Nem akarok rád többször szólni a mai napon!

Patrik. Még egy névvel gazdagabb lettem. Haladás.

Hirtelen kinyitódott az ajtó és Lili meg Alíz léptek be rajta lihegve. Amikor a tanár meglátta őket így szólt:

- Hölgyeim! Maguk meg hol voltak? - nézett a két lányra.

-Elaludtak! - kiabált az egyik srác hátulról, akit azt hiszem Balázsnak szólítottak.

- Nem téged kérdeztelek, Balázs - eltaláltam - és nehogy már te is elkezd a rosszalkodást!

A fiú csak mosolygott, de nem szólt semmit.

- Elnézést a késésért Tanár nő, csak tudja tegnap sokáig tartott az edzésünk és elaludtunk - magyarázkodott Alíz. Az osztáyfőnök csak bólogatott.

- Jól van, most nem írok be semmit, de ne forduljon elő mégegyszer! - kegyelmezett.

- Köszönjük! - mondták kórusban, majd a helyükre siettek. Én egy kérdő pillantást küldtem Lilihez, aki csak vállat vont.

A szünetben lementem a büfébe Lilivel és közben kérdezősködtem:

- Tényleg elaludtál? - nevettem fel, mert pont ő volt az, akiből ezt nem néztem volna ki, hiszen mindig időben jött.

- Aha - bólogatott - tudod ez a tegnapi lovaglás nagyon kifárasztott és az ébresztőmet sem kapcsoltam be. De kééépzeld! El kell mesélnem neked valamit.

- Akkor kivele! - sürgettem.

- Jó, de... nem itt, hanem négyszemközt majd. - titokzatoskodott. 

- Oké!- bólintottam, bár nem értettem, hogy mi lehet ennyire titkos.

Amikor a büfébe értünk én vettem magamnak egy croissant, Lili, pedig egy sajtos kiflit, majd kimentünk az udvarra egy messzi sarokba, ahol nem hall senki és Lili belekezdett:

- Na szóval, képzeld,  tegnap az edzésen megismerkedtem egy sráccal, aki vagy egy évvel lehet idősebb nálam és nagyon helyes. Úgy ismertük meg egymást, hogy egy pályán voltunk én lovaglóként, míg ő csak az istállóknál dolgozott, de összebotlottunk és elkezdtünk beszélgetni meg a végén már bókolt is nekem, aztán megkérdezte, hogy legközelebb is jövök-e.

- Ú, ez... Lili te....  most komoly? - kérdeztem izgatottan.

- Igeeeen!! - ugrált körbe, miközben a kezemet huzigálta örömében.

- Na, de... hallod te nagyon szerencsés vagy! És akkor most belezúgtál, ugye? - kérdeztem egy csábos mosollyal.

- Hát, igen - ismerte be. - de ugye majd segítesz és adsz tanácsokat? Jaj, Gina! Én még soha nem voltam szerelmes és ennyire boldog! - mosolygott, mint egy vadalma, én, pedig örültem annak, hogy a barátnőm ilyen boldog és segíteni akartam neki, de fogalmam sem volt arról, hogy hogyan.

- Igen, persze segítek, de tudod még én sem voltam szerelmes - vallottam be - viszont mindent megteszek, amit tudok. - szorítottam meg bátorítóan a kezét, mire ő rám mosolygott. Nagy nosztalgiázásunk közepette nem vettük észre, hogy négy fiú csörtetett oda hozzánk.

- Csá, csajszik! Megzavartuk a csevejt? - kérdezte elvigyorodva Árpi. Ki más is lehetne?

Erre mi megfordultunk és megláttuk a fiúbandát velünk szemben. Már megint itt ez a hülye - gondoltam.

- Mit akartok már megint? - kérdeztem nem túl barátságosan, de már elegem volt belőlük.

- Csakis téged, szépségem - mosolygott rám, majd, mikor végigmért elismerően függyentett egy nagyot - ej, ha de csini ma valaki - utalt a ruhámra. - nagyon szép vagy, ám cicus, ez tetszik. - kacsintott rám, amitől én teljesen zavarba jöttem és elpirulva a földre szegeztem a tekintetemet. Lili látva a zavaromat gyorsan a védelmemre sietett és így szólt: 

- Na és mi újság veletek, srácok?

- Köszi, megvagyunk, Répa. És te? - kérdezte szemtelenül Áron, a banda egyik tagja.

- Mi lenne, ha hanyagolnátok ezt a megszólítást? - kérdezte mérgesen Lili. - attól még, hogy vörös a hajam, nem kell gúnyolni!- erre csak felnevettek, de Lili  tovább duzzogott. 

Ezután  megint a középpontba kerültem, mert Robi, a banda szemfülese kiszúrta, hogy pír önti el az arcom.

- Jaj, nézzétek milyen cuki! - mutatott rám  - elpirult! 

Ettől persze csak fokozódott a feszültség, mert mégjobban zavarba jöttem.

- Mindig ilyen aranyosan jössz zavarba? - kérdezte Árpi tőlem, és közben egyre közelebb jött hozzám, én , pedig már nem tudtam, hogy hová bújjak szégyenemben és közben hátráltam is, mert ő csak jött és nem állt meg. Lili gyorsan elszaladt onnan, engem itthagyva a pácban. Jó helyzet, mondhatom! Itt maradtam egyedül egy rakás jó képű sráccal, ami önmagában nem lenne rossz, csak én ehhez a helyzethez nem vagyok hozzászokva. Miért pont én kellek neki? Miért? 

- Hát... úgy látszik csak te maradtál, csillagom - mondta egy ravasz mosoly kíséretével, amit nem értettem, de eközben még közelebb került hozzám, én, pedig hátráltam, míg nem ütköztem neki a falnak. 

- Na mi van? Csak nem félsz tőlem? - suttogta  és közben egy hajtincsemet a fülem mögé helyezte. Ezen nagyon meglepődtem. Egy kicsit tényleg féltem tőle, mert közelségével nem hagyott nekem szabad utat és kiabálni sem akartam, mert az még cikibb lett volna. Közben még azt is észrevettem, hogy a többi fiú is elment innen, tehát most csak ketten vagyunk. Hátrálni már nem tudtam, így csak nekidőltem mégjobban a falnak, mert már nagyon közel volt hozzám.

- Miért menekülsz előlem? - kérdezte halkan, én, pedig oldalra fordítottam a fejemet, hogy ne kelljen a szemébe néznem. - Gina, én... szeretlek téged - mondta ezt olyan halkan, hogy én is alig hallottam, majd szép lassan megfogta a derekamat és közelebb húzott magához, amitől kicsit megijedtem és odakaptam a fejemet, de ő csak folytatta, majd láttam rajta, hogy szája az enyémhez közelít és már csak pár centi választott el minket egymástól, de én még időben észbekaptam és kibújtam öleléséből, majd nem tudom miért, de gyengén pofon vágtam. Talán a rémülettől, mert engem még senki sem csókolt meg, és nem tőle akartam megtudni, hogy milyen. Ezután otthagytam a meglepődött fiút és elrohantam. 

Lili és Alíz odarohantak hozzám.

- Jaj, Gina ne haragudj, hogy ott hagytalak, csak szóltam Alíznak, hogy segítsen ő is neked, mert a fiúk nem szálltak le rólad - magyarázkodott Lili - ugye jól vagy?

- Igen, de nem tetszett, hogy otthagytál - mondtam sértődötten.

- Mit akart tőled Árpi? - kérdezte Alíz.

- Lesmárolni - mondtam egyszerűen.

- Óóó - kerekedett el Alíz szája - és sikerült neki? Akkor most jártok vagy mi? Nem is értem, hogy miért hívtatok ide. 

Hogy miiii ??? Járunk? Ezt meg honnan veszi Alíz? Micsoda hülyeség!

- Dehogy járunk! Még csak az kéne! - keltem ki magamból - ne mondj mégegyszer ilyesmit!

Alíz bűnbánó arcot vágott és értetlenül nézett barátnőire.

- Akkor most ki jár kivel? - kérdezte összezavarodva.

- Senki se jár még senkivel közülünk, csupán arról van szó, hogy Ginát lesmárolta az a srác és ő ezt nem akarta. - magyarázta a helyzetet Lili Alíznak.

- Jaaaaa. Akkor már értem. Mekkora egy bunkó! Vele ne barátkozz Gina, mert ő olyan, hogy minden héten mással jár - mondta Alíz, én, pedig csak bólintottam, majd felmentünk a termünkbe, mert becsöngettek.