A nap sugarai szép lassan beszűrődtek az ablakomon s megvilágították az egész szobát. Hát, erre nem lehet nem felébredni! Kinyitottam szemeimet és telefonomon konstantáltam az időt:6:30. Kicsit korán keltem. Na de mostmár mindegy, ha felébredtem, akkor kezdődjön a nap. Legalább több időm lesz elkészülni. Álmosan kikecmeregtem az ágyból és köszöntöttem a tükörből rámnéző zombit, aki úgy látszik, hogy még nem ébredt fel teljesen. 

Odamentem a szekrényemhez és kivettem az iskolai egyenruhámat, amit este előkészítettem, majd megvizsgáltam, végül fel is vettem. Nem volt valami nagy szám, de ennek örültem is. Egy egyszerű fehér blúz és egy fekete kockás szoknya alkotta. Végül lábamra is rákerült egy kis fekete topánka, melyet nem rég vettünk anyával. 

Mikor kész voltam az öltözködéssel a hajamat hátul összefogtam és lófarokba kötöttem. Így biztos, hogy nem fog zavarni és még kényelmes is.

A készülődési csendet egy csengőhang zavarta meg, mely a telefonomtól származott. Az ébresztő! Elfelejtettem kikapcsolni! Gyorsan odarohantam és kinyomtam, majd a konyhába igyekeztem.

Anya már ott volt s éppen készített valamit.

-Szia kicsim! Jól aludtál?-kérdezte.

-Igen, jól. Mit csinálsz?

- A kedvenceteket, tükörtojást.

Nem sokkal később Csabi is megjött s már be is fejeztük a reggelit. Gyorsan felszaladtam a szobámba és lehoztam a kistáskámat, mert ma még úgy se tanulunk, tehát nem kell iskolatáska.

-Gina! Ugye bekíséred az öcsédet az osztálytermébe?-kiabálta utánam anya.

-Persze, bekísérem.

-Köszönöm. Ja és még valami:ma csak nyolc után érek csak haza, mert eltart a munka, ezért nyugodtan vacsorázzatok meg nélkülem.

-Jó, anya!-mondtuk, majd Csabival elindultunk a suliba.

Az odafelé vezető út izgalmas volt, mert minden utca sikátoros és gyönyörű házak sorakoztak egymás után. Azt hiszem már előre megkedveltem ezt a várost. A házunktól csupán tíz perc, amíg a suliig érünk.

Már messziről megpillantottuk az iskolát, ahová a tesóm fog járni. Először őt fogom beadni, majd megyek tovább a gimibe, ahová én megyek. Bekísértem az auláig, majd egy tanár azonnal odasietett s ő kísérte tovább.

-Majd találkozunk itt fél kettőkor a suli előtt!-mondtam neki és tovább mentem.

Már csak tíz perc és becsöngetnek!Rohanni kezdtem, míg végre megláttam a gimit.

Hatalmas volt s szép sárga színű, épp olyan, mint amilyennek elképzeltem. Előtte, pedig sok diák csoportba verődve beszélgetett. Bementem mellettük, majd a portához siettem.

-Elnézést! Én egy új diák vagyok. 8.a-s és megtudná mondani, hogy hol találom az osztálytermemet?

A férfi, aki ott ült szigorú szemeivel méregetni kezdett, majd végül így szólt:

-Felmész a lépcsőn, majd a folyosón egyenesen és ott a 13-as számú terem lesz a tiéd.

-Köszönöm!-mondtam, majd gyorsan elviharzottam onnan, mert nem bírtam tovább nézni a szigorú tekintetét. Horgas orra és két pápaszeme még félelmetesebbé tette.

"Remélem, hogy nem mindenki ilyen"-gondolkoztam.

Úgy mentem, ahogyan a portás mondta, majd valóban ott volt a 13-as terem. Odamentem s megálltam előtte. Nagy levegőt vettem és kifújtam. Jól van Gina, menni fog ez. Az első benyomásod!Nem szúrhatod el!-ilyen szavakkal bíztattam magam, majd beléptem a terembe.

Hát, nem túlzott anya, amikor azt mondta, hogy többen leszünk ebben az osztályban, mint a tavalyiban. Elég sokan voltak és mindenki szétszóródva. Az érkezésemre valahányan odakapták a fejüket és kíváncsi tekintettel méregettek. Persze volt olyan is, aki nem is vett észre s ugyanazt csinálta, mint eddig.

-Sziasztok!-vetettem oda, majd néhányan vissza is köszöntek. Körbenéztem, hogy hová ülhetnék, míg kinéztem magamnak középtájt egy helyet s odamentem.

Nem sokkal később, mikor kipakoltam odajött hozzám egy vörös hajú kissé szeplős lány, majd barátságosan így szólt:-Szia! Az én nevem Horváth Lili. Te vagy az új lány, ugye?

-Szia! Igen, én vagyok. A nevem Papp Regina.

-Örülök, hogy megismerhetlek. Honnan jöttél? Itt laksz a közelben?- kérdezte barátságosan.

-Ó, hát nem. Budapestről jöttem, de ugye már ideköltöztünk, mert....

De nem tudtam befejezni, mert az ajtó kinyitódott s belépett rajta egy fiatal nő, feltételezem az osztályfőnök.-Jó reggelt gyerekek! Remélem, hogy jól telt a nyaratok. De ezt majd még később megbeszéljük. Most gyertek le az udvarba, mert ott van az évnyitó!

Erre mindenki, mint az őrült kifelé indult.

Az udvar óriási volt, főleg a benne lévő sok diákot nézve. Én is beálltam a sorba az osztályomhoz, majd az igazgató úr hosszú beszéde után elkezdődött a rendezvény. Elég hosszú volt, de azért nem is rossz. A legtöbb diák szavalt vagy hangszeren játszott, énekelt. Igyekeztem oda figyelni, de ez kissé nehéz volt, mert leginkább az iskola kinézete foglalt le. Már vagy húsz perce ment a műsor, mikor olyan érzésem támadt, hogy valaki figyel. Körbenéztem, de nem láttam senkit. Biztos csak képzelődöm. Eltelt pár perc, mire megint ezt éreztem. Ekkor valaki hátulról kicsit meghúzta a hajamat, én pedig hátranéztem, hogy ki lehetett a tettes. De senkit sem láttam, aki ezzel foglalkozott volna, így vissza fordultam. Ugyanez megint megismétlédött, mire kezdtem ideges lenni. Ki játszik velem? Megint hátranéztem, majd szembe találtam magam egy huncutul vigyorgó sráccal, aki széles mosolyt küldött felém.

-Te voltál az?-kérdeztem, mire az megrázta  a fejét. Nem! Tudom hogy ő volt! Csak ő állt mögöttem. Jobban megnéztem: a haja tüskés volt és szőke színű, az arca, pedig jól nézett ki na... Az egész srác vagány kinézetű volt. Gyorsan visszafordultam, mielőtt észrevehette volna, hogy bámulom. És....megint meghúzta a hajam! Ez annyira gyerekes!

-Abba hagynád?-kérdeztem dühösen.

-Mit?

-Amit elkezdtél.

Ekkor végelett az ünnepnek és mindenki felment az osztályába. Az osztályfőnök kihívott és kérte, hogy mutatkozzak be. Kiléptem, majd belekezdtem:

-A nevem Papp Regina és Budapestről jöttünk ide az anyukámmal és az öcsémmel, mert a szüleim elváltak. Szeretek olvasni és zenét hallgatni, na meg persze rajzolni is.

-Köszönjük szépen! Leülhetsz. Remélem, hogy segítetek Ginának beilleszkedni és megmutatni mi hol van.

Ezután pedig jöttek az osztályfőnöki órák és ilyesmik, ahol megkaptuk az órarendet is és a sok egyéb beosztást. A következő szünetben sikerült többet beszélnem Lilivel s a nap végén már odaült mellém az osztályteremben.

Az utolsó óra előtti szünetben éppen vele beszélgettem, mikor valaki odalépett a padunkhoz. Az a fiú volt, aki meghúzta a hajamat s még vele jött három hozzá hasonló fiú is.

-Sziasztok csajok! Na, mit dumcsiztok?-mondta, majd közelebb lépett hozzám-És te,Cicus? Emlékszel még rám?

-Haggyatok minket békén!-kiabált Lili.

-Még nem is mondtunk semmit, Répa.-utalt Lilire, majd ezen mind felröhögtek.

-Na, szóval? Mizu?-nézett egyenesen rám, amitől zavarba jöttem, mert még semelyik fiú nem szólt így hozzám. Igyekeztem nem dadogva válaszolni:

-Semmi különös, köszi. 

Ezen is kuncogtak, amit egyáltalán nem értettem. 

-Na jó, majd még talizunk, cicus.-kacsintott rám, azzal otthagyott minket.

-Ők kik voltak?-kérdeztem Lilitől.

-Hát, csak az osztály legmenőbb arcai. Tudod, őket mindenki bírja és a lányok odavannak értük. Főleg Árpiért.

Aha! Szóval Árpi! Ez a neve. 

Az utolsó óra után odamentem a szekrényemhez, amit kaptam és belepakoltam néhány cuccomat. Kezdtem becsukni, mire valaki megszólított:

-Szia Gina!

Odakaptam a fejem s egy velem azonos magasságú fiú állt mellettem, akinek nagy, kerek szemüvege volt s azzal úgy nézett ki, mint egy kis bagoly.

-Szia!

-Andris vagyok. Ugye, te azt mondtad, hogy szeretsz olvasni?-kérdezte izgalomtól csillogó szemekkel.
-Szia, igen szeretek. Egyik kedvenc könyvem a Harry Potter.
-Ó, azt én is nagyon szeretem! Figyelj! Én azt akartam mondani, hogyha esetleg te is szeretsz könyvekről beszélni, akkor azt velem megteheted.
-Remek, szívesen. De most ne haragudj mennem kell az öcsémért.
-Semmi gond, menj csak. Holnap talàlkozunk! Szia!
-Szia!- köszöntem el tőle, majd elszaladtam.
A tesóm màr vàrt ràm és hazafelé sokat mesélt a napjàról meg a suliról.
Azt is elmondta, hogy megismerkedett egy fiúval, aki szintén szeret minecraftozni.
Mikor hazaértünk gyorsan összedobtam két melegszendvicset vacsoràra, majd lezuhanyoztam.
Nem mentem el rögtön aludni, hanem kicsit olvastam az àgyban és megnyitottam a facebookot.
Van egy ismerősnek jelölésem Horvàth Lilitől. Vissza is jelöltem. És mikor ezt làtta màr ràm is írt:
Szióka! Mi újs?
Én: Heló! Semmi kül. Most épp olvastam.
Lili: Te szeretsz olvasni??
Én:Aham. Miért te nem?
Lili:Nem. Na és tetszett a mai nap?
Én: Igen, bàr kicsit fura volt.
Lili:Majd megszokod :)

Ekkor jött egy màsik üzenetem is Vikitől:
Viki:Helaa! Naa? Hogy vagy? Hiànyoltalak az osztàlyból. És nem csak én, sokan.
Én: Szia! Hàt, elég jó volt a mai nap, bàr ez a suli teljesen màs, mint a pesti
Viki: Úgy hiànyzol...
Én: :( De majd talàlkozunk még
Viki:Igaz..de az nem ugyanolyan.
Én:Ja. Na bocsi de mennem kell aludni, mert ha anya ébren làt mire hazaér kikapok. Jó éjt!
Viki: Oksi. Jó éjt!
Letettem az éjjeliszekrényre a telefonom és lekapcsoltam a villanyt.
Hàt..nem is volt rossz ez a nap. Elsőre nem. Majd talàn még alakul valahogy.-gondoltam, majd elaludtam.