~Bence szemszöge~

Jelenleg az életem romokban hever.
Elvesztettem az apámat, ami hatására elkezdtem rossz dolgokat csinálni.
A legrosszabb az egészben, hogy Hajni kihasználta gyengeségemet.
Szeretetre vágytam, de Szofit nem mertem ilyen állapotba keresni, ezért Hajnival flörtöltem.
Egyik nap Szofi meglátott, és ezzel elvesztettem.
Az életem legjobb dolgát.
Helyre akartam hozni, de ő megvet.
Már legjobb barátom sincs, mert Szofi mellé állt, és össze is jött vele, azthiszem.
Ennél rosszabb már nem is történhet velem: a legjobb barátom összejön a barátnőmmel.
Hajni nem érdekel, csak akkor volt jó.
Most megint a régi életemet akarom visszaállítani, rendesen viselkedem és visszaszerzem Szofimat.
Reménykedem benne, hogy amit a kávézóban láttam csak szinjáték volt kettőjük részéről.

Elhatároztam, hogy veszek egy csokor viragot, és meglátogatom Szofit.
Felmentem a szobámba, felvettem egy farmert és egy elegánsabb pólót.
Elndultam a házukhoz illetve útközben vettem egy csokor rózsát.
Nagyon szép volt, pont olyan szép mint Szofi.
Az ajtó előtt félve nyomtam meg a csengőt. Féltem, mi lesz a az anyja nyit ajtót, vagy ha ő, mit fog reagálni.
Szofi nyitott ajtót.
-Szia.-köszöntem kedvesen neki.
-Mit akarsz még tőlem?-ált felvont szemöldökkel, de szavaiból csupa megvetés érződött.
-Én sajnálok mindent amit tettem.-hajtottam le fejemet.
-És? Mi ez?-mutatott rá a rozsára.
-Ezt neked hoztam szépségem.-nyújtottam át neki a csokrot, de ő hozzámvágta.
-Azthiszed a virágoddal mindent megoldasz? Nem. Ez már megoldhatatlan. Nekem már van barátom, ahogy neked is ott van Hajni. Felejts el.-orditozott, majd becsapta az orrom előtt az ajtót.
Áltam ledermedve, és fülemben hangzottak a szavai: nekem már van barátom.
Akkor csak jól sejtettem, összejött az a mocsok Szofival...

Itt lenne a folytatás❤
Mi a véleményetek?