Elkezdődik az óra. Ahogy látom egyikünket sem érdekli a tanár mondanivalója. Bence agyában nem tudom mi fordul meg, de nekem minden kívánságon, hogy vége legyen az órának.

-Gyerekek, a következő órán találkozunk.-szedte össze holmiait a tanárnő.
Bátortalanul, de a katedra széléhez csoszogtam.
-Tanárnő, lenne egy kérésem.-kezdtem bele remegő hangon.
-Miféle kérés?-igazítja meg fekete keretes szemüvegét.
-Kérem, nem ülhetek ezentúl Patrik mellett, Bencével nincs jó viszonyom.-nyögöm ki nagynehezem.
-A fiatalembernek nincs padtársa, ezért ülhetsz.-szemléli át az osztályt, majd engedélyt ad. Halványan elmosolyodom.
Visszamegyek a régi helyemhez, és összeszedem a cuccaimat.
-Hova mész?-emeli fel fejét Bence.
-Semmi közöd hozzá.-vágom oda flegmán. Hogy jön, hogy kérdőre vonjon engem?
-Elég sok van. A barátod vagyok.-veszi fel az általam használt hangnemet.
Mikor meghallottam mit mond, nem tudtam megszólalni. Ennyi minden után, még kepes a barátnőjének hinni?
-Hogy mi? Kivagy te nekem?-nézem még mindig tágra nyilt szemekkel az ámulattól.
-Együtt vagyunk, nem?-veszi lazán a helyzetet.
-Nem Bence. Nem vagyunk együtt. Megcsaltál, te mostmár egy senki vagy az életemben. Gyülöllek.-vágom egymás után a durvábbnál durvább dolgokat a fejéhez, amelyeken én is meglepődöm.
Most Bence nem tud megszólalni.
-Gyülölsz?-ismétli vissza, gyenge hangon.
-Legyél boldog a kis Hajnikáddal.-kapom fel a táskám, majd elviharzok az osztály masik felébe, Patrik mellé.

-Ez mi volt?-néz rám megdöbbenve Patrik majd ahogy körbenézem az egész osztály is.
-Szerintem egyértelmű, de kérlek ezt most hagyjuk.-erőltetek egy műmosolyt az arcomra.
-Rendben.-mosolyog rám Patrik is.
Muszály volt hátranéznem Bencére, aki dühös pillantással néz egyszer rám majd Patrikra.
Azthitte megcsal, és ezután folytatódik minden tovább, ahol félremaradt. De nem. Ezzel a tettével engem elveszített, örökre.

Itt lenne a folytatás ❤
Mi a véleményetek?