Ez kínos volt.
Visszakullogtam a szobámba, majd felkeltettem Bencét, muszály tudnom mi történt a tegnap.
- Bence keljél .-rázogattam.
-Miért?-fordult másik oldalára.
-Itthon vannak a szüleim, és megkell szökj.-dramatizáltam el, hiszen rendesen nem kellne fel.
-Hol menjek? Az ablakon?-ugrott fel, majd öltözni kezdett.
-Senki sincs itthon, csak nem keltél volna fel.-röhögtem el magam.
-Te kis hazudos.-húzott le maga mellé.
-Na muszály tudnom valamit.-vált komolytalan hangnememből komollyá hangom.
-Nem emlékszel a részlekre?-nézett rám pimaszul.
Úristen, vajon mit tettem?
-Semmire sem emlékszem, mit csináltam?-néztem rá, bár féltem válaszától.
-Leállitottál, amúgy semmi mást.-tört ki belőlle a röhögés.
-Szemét, rámhoztad a szívbajt.-ütögettem mellkasát.
-1-1 Szofi.-nevetett még mindig.

Ezután lementünk a konyhába, ahol már Latyi várt minket.
Jó reggelt kívánt, bár ahogy rámnézett akaratlanul is elmosolyodott.
Mindenki éhes volt, ezért összedobtunk egy kis rántottát.
Felvettem egy laza, otthoni szettet, majd visszamentem a fiúkhoz.
A ház katasztrófálisan nézett ki, ezért elhatároztuk hogy rendbeszedjük.
Délutánra végeztünk, Latyinak mennie is kellett, mivel megy a vonata.
Kettőjük kapcsolata rendeződött, bár a zenekarról nem mondtak semmit.
De én reménykedem.
A délután további részében Bencével filmeztünk, és beszélgettünk.
Este fele hazament, mivel nem tudom pontosan mikor jönnek a szüleim, és hát valljuk be elég kínos lenne ha itt
találnák.

Itt lenne a 42. rész.❤
Sajnálom hogy ilyenkor teszem ki, de hamarabb nem volt időm. 🤨
Mi a véleményetek? ❤