"Ezután elindultunk hazafele, ám a kijáratnál egy ismerős személyt pillantottam meg...."
-Te kis ribanc.-ált utamba Hajni.
Róla annyit tudok Bence ismerőse, de szerintem többet érez Bence iránt mint barát vagy ismerős. De hogy miért ribancoz?
-Mi bajod velem? Nem is ismersz.-kezdtem felvenni az általa is használt flegma hangnemet.
-Épp ez, Bence is alig ismer. Nem tudja milyen vagy, ellenben én hosszú évek óta itt vagyok mellette.-fakadt ki már szinte könnyeivel köszködve.
Tehát féltékeny rám. Azért mert én rövid idő alatt elértem azt, ami neki az évek alatt sem sikerült.
-Bence hidd el jól ismer.-kezdett enyhülni a hangom a lánnyal szembe.
-De téged szeret, és nem engem.
Nem birta tovább, tört ki belőle a sírás.
Őszintén megvallva megsajnáltam. Milyen rosz érzés lehet, mikor olyan személyt szeretsz, aki sosem viszonozza.
-Ne sirj. Bencének holnapután lesz a szülinapja gyere el.-hivtam meg, bár én sem értem miért.
-Szofi tényleg? Köszönöm.-ugrott nyakamba, majd megölelt.
-Azthittem utálsz, de látszik jó lelkű lány vagy.változott meg véleménye.

Fanni pár lelépéssel mögöttem nézte végig a rövid kis beszélgetést.
Nem szólt semmit, szerintem úgy érezte ebben nincs beleszólása, kettőnk ügye.
Visszamentem hozzá, majd együtt elindultunk haza. Útközben Hajniról beszéltünk, ő is helyesnek látja, hogy egy esélyként meghívtam.
Nem szeretném best friend lenni vele, de nem szeretném ellenségemnek sem nevezni.

Útközben Fannival különváltunk, mivel ő is haza ment. Otthon felvittem a cuccokat a szobámba, majd elrelytettem a szekrénybe, mivel nem szeretném hogy anyám meglássa az alkoholt.
Mostmár a szükséges dolgokat beszereztem, de még kikell találnom hol lesz a buli. Semmi ötletem sincs.
Gondolkodásomat kopogás szakította félbe.
-Igen.-szóltam át, hogy aki kopogtat.

Itt lenne egy újabb rész. ❤
Mi a vélenyetek, illetve Hajnihoz mit szóltok? 🙂