-Hát..mi elköltözünk .-fakadt ki belőle a sirás.
-Mi? Ugye csak viccelsz? Nem mehetsz el.-sírtam én is vele együtt.
-Nem viccelek, Amerikába költözünk.-mondta elcsukló hangon.
-Amerikába? Na ne.-próbáltam feldolgozni a hallottakat, de nem nagyon ment.
-A koncerten maradunk, utána indulunk is. De Szofi videóhivásozunk, tartjuk majd a kapcsolatot.-próbált nyugtatgatni.
-De nem látom a hülye fejedet.-öleltem meg, majd együtt tovább sírtunk.
-Majd nyáron hazajövök, igérem.-ölelt erősebben.

Visszamentünk a folyósóra, ahol Bence már várt.
-Szofi szivem, mi a baj?-támadott le Bence, hiszem a szemem árulkodott az állapotomról.
-Fanni...Fanni elköltözik Amerikába.-dadogtam, hiszem még mostsem fogtam fel a tényeket.
Akit már testvéremként szerettem, akinek bármit elmondhatam, akiben úgy megbiztam, rövid időn belül elhagy...
-Kicsim, ez nem jó hir, de tartjátok majd a kapcsolatot. Erős kell legyél Fanni előtt is.-ölelt magához.
-Szeretlek. Igérd meg, te sosem hagysz el.-néztem rá hirtelen.
-Sosem.-nézett mélyen és őszintén szemeimbe.

-Gyertek, mostmár menjünk be órára.-szakított félbe Fanni, aki az egész beszélgetést mosolyogva figyelte.
Milyen erős és jószívű, napok múlva itt kell hagyjon mindent ami fontos, és mégis ilyenkor is tud annak örülni, ha a barátnője mosolyog.
De szeretem ezt a lányt. Mi lesz velem, ha nem lesz itt?

Itt lenne a folytatás ❤
Hogy tetszik?  Ugye erre nem számítottatok? 🙂