-Te? Mond már Szofi-nézett szemeimbe.
Tudom hogy most miben reménykedik. Tudom, azt akarja a szíve mélyén hogy most bevallom hogy igaza van, és feltárom érzéseimet.
Ebbe reménykedik, hogy ezt akarom mondani.
-Szóval, én az elmúlt pár percben csak szivattalak-tört ki belőlem a röhögés.
-Tényleg? Én komolyan az érzelmeit is feltártam előttem, a szívem diktálta mondanivalómat, minden szavam igaz volt, te meg csak szórakoztál velem.
Köszi szépen.-ült le a székembe, és nem szólt hozzám.

Szegény Bencus, ő elmondja monden érzelmét, és csak szórakoztam vele.
Milyen hülye vagyok, megsem érdemlem hogy a barátja legyek.

Odamentem a székhez, és hátulról átöleltem.
-Bence, én nem érdemlem meg, hogy veled legyek, hogy barátodnak szólíts. Én csak egy lány vagyok, te meg egy énekes, akit a fél ország imád.-kezdtem el a sírást a vállán.
-Szofi, én nem érdemlem meg, hogy veled legyek.-fordult meg, és kezdte el letörölni a könycseppeimet.
-Szeretlek -csúszott ki a számon ezt a szó, amely teljes mértékben igaz, de még nem terveztem elmondani a fiúnak, főleg nem itt.
Most mit tegyek? Legyen aminek lennie kell..
-Jól hallottam? Vagy megint szórakozol velem Tóth Szofia?-kérdezte ledermedve, bár választ várva, hiszem nemtudja komoly-e.
-Ez az igazság.-valltam be érzelmeimet.
Bence arcán egy széles mosoly jelent meg, majd lerántott az ölébe.
-Elsem tudom mondani, milyen boldog vagyok.-súgta fülembe.
-Miért vagy olyan boldog,-játszottam meg magam, mint aki nem tudja.
-Mert szeretsz.-kiált fel.
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek Búzás Bence.-kiáltottam, bár az sem érdekelt, ha meghallja anyám.
Ekkor Bence felkapott és elkezdett forogni velem.
-Mostmár tegyél le Bence-szóltam rá, hiszem már egy ideje csak forog velem.
-Nemteszem le a szerelmemet.-néz rám kisfiúsan, de szerencsére megált.
Ekkor átöleltem nyakát, ő közelebb húzott magához. Telt ajkait enyéimre tapasztotta, és heves csókolózásba kezdtünk. Istenem, olyan jól csókol. Egy álom ez a fiú.
Levegő hiány miatt elváltunk egymástól.
-Mostmár leteszel szerelmem?-néztem rá kedvesen.
-Csak mert így szólitasz baba.-tett le a szőnyegemre.
-Baba?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Miért nem szabad így szólitsalak?-nézeet meglepődve.
-De, csak eddig soha sem szólitott igy.-kezdtem el magyarázni.
-Igen, de eddig senki sem szerett ennyire, mint én téged.-kacsintott eggyet.

Itt a 20. rész.
Mi a véleményetek? ❤