Arra ébredtem, hogy valaki szólongat.
- Jesse! Jesse, ébredj fel! - hallottam magam felett Lucy hangját - Az én hibám volt - hallottam Thomast - Elkellet volna mondanom neki.
- Mondanunk - fullad sírásba Lucy mondandója - Szerinted meghalt?
- Nem! Biztos nem, ő nem! -  ellenezte hevesen gondolatát Thomas - Biztos él, kitapintottam a pulzusát!
A veszekedést hallgatva kinyitottam a szemem. Thomas azonnal hozzám hajolt:
- Jól vagy Jesse?
- Pe....persze - dadogtam még kómásan, majd megpróbáltam felülni. Azonnal elkapott a szédülés és csak Thomasnak köszönhetően nem dőltem hátra.
- Óvatosan Jesse! - figyelmeztetett Lucy - Nagyot estél!
Körülnéztem és észrevettem, hogy nem az ajtó előtt ülök. Hanem lent a földszinten!
- Beverted a fejed, és lebucskáztál a lépcsőn - válaszolt ki nem mondott szavaimra Thomas. - felviszünk a szobádba pihenni.
Felemelt óvatosan és az ajtóm elé teleportált velem. Lucy belebegett előttünk és elrendezte az ágyat, hogy letudjak feküdni.
- Aludj egy kicsit Jesse! - köszönt el Thomas, majd egyedül maradtam a gondolataimmal.
Egy szellemet láttam, ebben biztos voltam! Vajon elhinnék nekem Thomasék? Vagy őrültnek néznének? És a véres lábnyomok a plafonon? Nem tudom mi tőrténik itt, de kiderítem!Hirtelen hangokat hallottam a szomszéd szobából. Thomas és Lucy hangja hallatszódott, akik beszélgettek. Mivel nem tudtam aludni, ezért nekiálltam hallgatózni:
- Megitta a teáját? - kérdezte épp Thomas.
- Igen, megitta. Remélem.
- Nem nézted meg? Nézd meg, hogy megitta-e!
- Nézd meg te ha annyira akarod!
Egy kis morranás hallottam még majd elhallgattak és az egyikőjük elindult a szobám felé. Thomas, volt az.
- Jesse te még nem alszol? - állt meg az ágyam mellett - Mennyit hallottál?
- Csak a végét, hogy jössz és megnézel.
- Rendben - elmosolyodott - Megittad a teád?
- Persze - bólogattam, majd elnyomtam egy ásítást.
- Oh hagylak aludni. Jó éjt! - megpuszilta a homlokom, majd kiment.
Mit nem volt szabadott hallanom? Vajon mi történik ebben a házban? Holnap, kiderítem! - gondoltam, és elaludtam.