*Zack szemszőg*
Miután Kim-ék ide költöztek én kezdtem el mesélni Kim-ről. Thomas-nak vajon feltűnt, hogy ugyanarról a lányról beszéltünk végig?
-Kim beszélnünk kell a barátainkkal. - szólaltam meg komolyan és Kim félve, de bólintott.
-Tudom, de.. - mondandóját a telefonja szakította félbe, amit elő is vett megnézni, hogy miről kapott értesítést. Ahogy nézte a képernyőt lágyult a tekintete. - Thomas és Nico írt, hogy sajnálják, ami történt, csak fontos vagyok nekik és aggódtak meg kiborultak. Amit nem is csodálok, bár ti kértétek, hogy mondjak el mindent. - kicsit durcisan félre nézett
-Tudod szomorú, hogy a belső gyengébb énünket el dugjuk a világ elől és inkább egy erősebb valónkat mutatjuk. De ez nem mindig baj, csak van az az idő amikor igenis ki kell mutatni, hogy segítségre van szükségünk. - bátorítom Kim-et, bár vicces, hogy ezt pont én mondom. Soha nem beszélek senkivel arról amit érzek a gyengeségeimmel kapcsolatban.
-Akkor egyszer ha úgy gondolod, hogy eléggé bízol bennem, akkor te mutatod meg a valódat. - mondja egy meleg mosollyal mire meg hökkenek egy kicsit és ezt Kim is észrevette és fel kuncogott. -Én is tudok pár dolgot illetve félig tudok, de az épp elég egy beszélgetéshez.
-Mindegy most rólad van szó, írd meg nekik, hogy holnap beszélünk. - terelem a témát a jelenlegi fontosabb dologra
-Hisz holnap találkozunk velük. - mondja halkan Kim
-Tudom, de ez elég volt mára. - Kim félszegve, de bólintva egyetért.
-Lazítsunk egy kicsit. Mit szólnál ahhoz, hogy ha..levernélek Mortal Kombat-ban? - kérdezi önelégülten Kim
-Fogadok, hogy nem játszottál még. - válaszlok egy még egósabb mosollyal
-De csak nem sokszor, szóval az első kör nem ér. - mondja vidáman és megy is be rakni a játékot. Hihetetlen ez a lány!
Már nagyban játszottunk mikor meg éheztünk.
-Aki veszít az főz! - kiáltom be és pont akkor vittem be a végső ütést Kim karakterének. Kim mérgesen néz rám és hozzám vág mindent ami a kezébe akad.
-Valaki nem tud veszíteni! - húzom még jobban az agyát, mire rám ugrik és ütögetni kezd, de nem erősen, ami nevetésre késztet.
-Utállak! - mondja durcisan és le lök a kanapéról, de húzom magammal. Így én alúl a földön fekszek a hátamon Kim meg neki csapódott a mellkasomnak, ami mind2nknek fájt.
-Baszki, jól vagy? - kapom rá aggódva a tekintetem
-Persze.. - fel néz rám, egyenesen a szemembe és el időzünk így egy kicsit majd ő töri meg a szemkontaktust. - Megyek főzni. - motyogja zavarában és fel áll. Még mindig mosolygva fel kelek én is és utána megyek.
-Miaz zavarba hoztalak? - kérdem gonszan és a falnak dőlök.
-Nem dehogy. - vágja rá és a hüttőbe kezd el matatni. Mögé suranok és mikor be csukja a hűtőajtót és fordul a konyha felé ott állok vele szembe. Melle a mellkasomhoz ér és mélyen a szemembe néz. Olyan könnyen elveszek abba a gyönyörű sötétbarna szinte fekete szemeibe. Ha a közelébe vagyok meg őrülök.
*Kimberly szemszőg*
Nem akarok el távolodni tőle, sőt még közelebb akarok lenni hozzá. A sötétbarna íriszei a szemem és a szám között cikázik.
-Gyerünk. - mondom szinte suttogva és Zack épphogy érintette az ajkaimat autómotor hangját hallottuk meg és szétrebbentünk. Zavartan a konhyapulthoz léptem és le tettem, ami a kezemben volt. Mért őrjít meg ez a srác?
*Zack szemszőg*
Ahogy el ment tőlem, hiányzott a puha ajkai, de fel is ébredtem, hogy amit csinálok az hülyeség. Nem szeretem őt....Akkor mi ez az érzés itt belül? Idegesen felmegyek a szobámba. Az ágyon a telóm világított. Le ültem és kezembe vettem a készüléket. Thomas írt.
Gőz mozdony😂: Haver holnap beszélnünk kell, már nem tudom, hogy mit érzek.
Hogyan segítsek neki, ha még én se tudom.
*Kimberly szemszőg*
-Szia Kim! - köszönt Karen és James boldogan
-Szia kicsim! - jön hozzám apa és meg puszilja a fejem bubját
-Sziasztok! Nem tudtam, hogy mi a terv mára kaja ügyileg és elég későn álltam neki, szóval palacsinta lesz, ha mindenkinek megfelel. - mosolygok a családomra és mindenki egyetértett a tervemben.
-Zack? - kérdezte Karen
-Szerintem a szobájába. - válaszolom kicsit letörten
-Valami baj van? - aggódott apa
-Nem dehogy, csak az a szenyó le győzőtt egy játékban. - mondom gyorsan és el mosolyosok ahogy arra gondolok, hogy milyen jól elvoltunk. - És mi volt a melóba?
-Jaj kicsim te kiakadtál volna ha ott lettél volna. - mondja apa és felé fordulok
-Na mért? - kérdeztem kíváncsian és kicsit már nevetve, hogy biztos valami hülyeség apa reakciójából ítélve.
-Új gyerek jött a csapatba és ütni sem tud. Egyszer nem lesz szerencséje és úgy üt eltöri a csuklóját. - meséli kiakadva apa
-Mennyek el rázzam helyre? - kérdem nevetve
-Egyszer megprobáltuk és minden srác arra figyelt amire nem kéne. - válaszolt picit feszülten. Hát igen, egy szem lánya vagyok.
-Én élveztem, ahányszor el vándorolt a tekintetük annyiszor ütöttem meg őket. - mondtam bolondozva
-Ja és a végére mindenkit harc képtelenné tettél. - válaszol apa és Karen meg James nevetni kezd
-Nem edzhet engem Kim? - kérdezi reménykedve James a szüleinktől
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. - mondja Karen aggódva és apára néz
-Kim nem biztos, hogy vissza tudná úgy fogni magát, hogy az a te szintednek megfeleljen. - mondja apa
-Milyen szépen fogalmaztál. - dícsértem meg apát