Mire vissza értünk Chris az ajtó melett ült idegesen, míg anya és James jóval arréb állt.
-Haza megyünk, gyere fiam. Nem bírok most a közelében lenni. - mondja anya megvetve Chris-t
-Anya figyelj. Elvesztette a feleségét, a lánya öngyilkos akart lenni, ami nagy részben az én hibám. Mit kellett volna tennie? - védem Chris-t, aki le is döbben. A férfi elé álltam. - Ha felőled nincs harag, bár kétlem akkor felőlem sincs. - nyújtom neki a kezem, de át ölel
-Köszönöm Zack! - hálálkodik majd elenged - Ne haragudjatok, de nem tudom mi lett volna velem ha a lányomat is el vesztem. De tényleg mennyetek haza pihenni. Mindannyiunknak hosszú napja volt tegnap.
Akadékoskodni akartam, de Chris haza küldött.
*Kimberly szemszőg*
Mikor fel ébredtem baromi éhes voltam, de senki nincs a közelben. A fiókomon van a telefonom. Megprobálom elérni. Nagy nehezen sikerült is. Bár a csövek eléggé zavartak.
Én: Szia apa hozol nekem kaját?
Miután elküldtem apa jött be az ajtón. - Ja, hogy te itt vagy! - lepődök meg
-Kislányom! - ide siet és meg ölel
-Később beszélhetünk, de most hívj ide egy nővért kérlek. - homlokon puszilt és elment.
Ki szedték a csöveket így végre fel is tudtam ülni. Apa volt olyan édes, hogy hozott nekem péksütiket.
-Kim, miért? - kérdezte apa fájó tekintettel
-A buli után haza mentem a régi házunkba. Nem igazán emlékszem, hogy mit csináltam, de azt tudom, hogy el aludtam a kanapén. Volt egy rémálmom. Újra éltem, ami anya halálát. - meg akadtam, mert el sírtam magam - De volt benne jó is. Utoljára hallhattam a hangját, láthattam. Hallottam a nevetését, az utolsó szavát. "Szeretlek!" Nagyon hiányzik! - mondtam zokogva és apa szemében is csillogott pár könnycsepp
-Nekem is kicsim, nekem is. - át ölelt és bele puszilt a hajamba - Zack azt mondta, hogy az ő hibája.
-Össze vesztünk és ezért elmentem, de ez csakis az én hibám és soha többet nem fordul elő. - apa a padlót kezdte el szugerálni. - Ismerem ezt a nézést, valami miatt emészted magad. Bökd ki miaz?
-Meg ütöttem Zack-et. - mondta halkan.
Nem erre számítottam.
-Mi? Jól van? - kezdtem el aggódni
-Jól van, szívós egy gyerek és megértett, nem haragudott, jószívű. - ennek hallatára meg könnyebültem
-Ennek örülök, pihentél? - érdeklődtem felőle
-Nem igazán. - vakarta meg a tarkóját és kínosan fel nevetett
-Menny haza, pihenj egy kicsit. - mosolyogtam rá
-Jólvan, de nem maradsz egyedül. Vannam látogatóid. - kik? Apa meg puszilt és elment. Helyette Thomas jött, mögötte Nico-val.
-Szia, egybe vagy? - kérdi Thomas és le ül mellém, de végig Nicole-t néztem. - Jönni akart miután meg tudta, hogy kórházban vagy.
-Sajnálom, hogy nem voltam melletted főleg, hogy holnap után lesz a baleset évfordulója. - mondta egyenesen a szemembe. Éreztem a hangján, a szemében és az arcán is, hogy tényleg sajnálja a dolgokat.
-Emlékszel rá? - kérdeztem döbbenten
-Persze, akkor is melletted voltam most is ott leszek. - beszélgetésünket Thomas értetlenül hallgatta
-Meg bocsátok Nico. Thomas had meséljek el egy szomorú történetet, ami 2 és fél éve történt. - Nico le ült az ágyam végébe és rám figyelt, hiába ismerte a történetet - Egy nap az anyukámmal el mentünk ide-oda. Anya-lánya napként. Este volt már mikor még el akartunk menni kajálni, de szemközti sávból egy taxis át jött a mi sávunkba és ütköztünk. Én megúsztam kisebb sérüléssel, de az anyám nem élte túl. Tegnap egy álom keretein belül újra éltem az egészet. Ez rá tett egy lapáttal a Zack-es témához és kész voltam. Mikor Nico megtudta, hogy mi történt és ki jöttem a kórházból is szinte hozzám költözött. Nem hagyott magamra és még a temetésen is ott volt.
-Sajnálom anyukádat. Mesélsz róla? - jól esett Thom együtt érzése
-Köszi és persze. Sokszor inkább a barátnőm volt, mintsem az anyám. Imádtam, olyan akartam lenni, mint ő. Akik ismerték mind azt mondják, hogy ki köpött mása vagyok. Bolondos volt és néha gyerekes, de meg volt benne, ami egy szülőben. Szigorú volt mikor annak kellett lennie, de hamar le nyugodott. Nem szeretett veszekedni vagy haragudni valakire főleg ha az illető családtag. Nagyon jól főzött, tőle tanultam pár dolgot, de akkor szoktam rá igazán a főzésre mikor ő elment. Bármilyen napon amit hozzá kötünk akkor a kedvenc kajáit csináljuk apával vagy amit ő is csinált annak alkalmára. Pl a szülinapján citromos tortát vagy sütit sütöttünk. Nehéz nélküle, bármi problémám volt mindig tudott segíteni és mindig fel tudta dobni a kedvem. - még egy jó darabig beszélgettünk, majd elmentek és egyedül maradtam, de nem sokáig. Meg látogatott Russell és Case is. Mind2en meg dorgáltak, hogy felelőtlen vagyok, de örültek, hogy nincs bajom. Be jött egy doki is, hogy holnap haza mehetek.
Délután 3 van. Nagyon unatkozom. A nővértől kértem papírt és ceruzát. Raktam zenét és rajzolni kezdtem.
El is felejtettem, hogy holnap után lesz az évfordulója. Remélem jó helyen vagy, anya!