Miután el regéltem mindent Nico-nak Zack "titkáról" utána nem hoztuk fel többet. Suli után el mentünk 4-en koktélozni majd egyedül még meg látogattam a mestert.
Csütörtökön Zack és én értünk haza a leghamarabb.
-Egyedül vagyunk? - kérdezte Zack miután be nézett a szülők szobájába és a nappaliba
-Úgy tűnik. - válaszolok és le dobom a cuccom a kanapé mellé
-Ez tudod mit jelent? - kérdezte izgatottan, én meg nemlegesen megráztam a fejem mire nagy mosollyal közeledni kezdett felém. Mikor már nagyon közel volt csókolgatni kezdett és rá estünk a kanapéra.
-Túl fáradt vagyok a szex-hez jelenleg. - nyafogok és remélem, hogy alattam lévő nem lesz morcos
-Megértem, nekem is purcanni van kedvem, de attól még ezt csinálhatom. - el kezdte puszilgatni a nyakam, ami picit csikizett.
Kellemes így feküdni és csak élvezni egymás társaságát.
Zack épp markolászta a fenekem én meg forgattam a szemem mikor a szüleink nevetve be toppantak.
Kész most mindennek vége.
-Nincs itthon senki.- jelentette ki apa - Akkor most mi is lehetünk kicsit kettesben!
Sajnos még pont láttuk ahogy apa csókolja Karen-t úgy, hogy a kezében van és megy be vele a szobájukba.
Szörnyen ég a fejem.
-Amondó vagyok, hogy lépjünk le. - Zack hevesen bólogat és fel kelünk
-Hogy mennyünk ki úgy, hogy ne hallják meg?
-Szerintem nem lesz baj, gyere! - sikerült nesz nélkül ki jutnunk a házból.
Mikor már kint voltunk nevetve kézen fogtam Zack-et.
-Ez nagyon gáz volt. - nevet fel ő is
-És meleg is, az előző 2 napban 3-szoris majdnem le buktunk. Penge élen táncolunk. - búsan le szegtem a fejem.
-Hé Kim! - kiált fel és el engedi a kezem mire rá kapom a fejem. Nagyban mosolyog, mint mindig. - Verseny a sarokig?
-Ehhez nem vagyunk túl idősek? - kérdeztem és közelebb sétálva hozzá szájon pusziltam majd futni kezdtem -Nem ér a női vonzerőt használni! - kap észbe Zack és fut utánam
-Kimondta? - üvöltöttem hátra és gyerkesen ki dugtam a nyelvem.
-Na várjál csak. - mondta sejtelmesen mögöttem 1 méterre
Mikor el értük a sarkot Zack neki nyomott egy lámpaoszlopnak és hevesen csókolni kezdett
-Nyertem. - lihegem a nyál csere után
-Mindig te nyersz most az egyszer én. - puffogott, mint egy kisgyerek
-Rendben át adom a címem. - adom meg magam.
-A száddal add át kérlek! - mondja nevetve én meg teljesítem is a kérését. Neki nyomtam az ajkaim az ővének, azonnali be jutást akart amit meg is adtam.
-Nemár haver az utcán vagy! - szól ide egy srác, Zack el távolodik és ahogy meglátja a szégyentől vörös arcomat, mérgesen a hang írányába fordul.
-Kye, hogy te mekkora egy pöcs vagy! - szól rá poénkodva Zack a zöld hajú fiúra
-Én? Csak illedelmes voltam, míg te és a csaj nem. - mutat rám. Jobban megnéztem a srácot. Piercing van a szemöldökében és a fülében. Egy rock banda polója van rajta, amit nem ismerek pedig én is szeretem ezt a műfajt.
Mérgesen a barátom mellé állok és keresztbe fonom a karom.
-Én a helyedbe vigyáznék vele. - figyelmezteti a srácot, aki csak ki nevet, ami még jobban fel piszkálja az agyam.
-Vele, tök aranyosnak nézki, mintha a nővéremet látnám!- ugrani készültem, de Zack nem engedte.
Meg probáltam úgy ki jönni a kezei közül, hogy neki ne fájjon. Ami nem jött össze, de közelebb kerültem a célpontomhoz, aki csak mulatott a "műsoron". Amíg nem figyelt bordán ütöttem, hogy tudja, hogy velem nem mindig lehet szórakozni, de nem ütöttem akkorát.
Konkrétan annyira kicsit ütöttem, hogy ugyanannyira fájt mind2nknek.
-Én szóltam, van benne erő. - mondta a haverján nevetve Zack
Beszélgettünk vele egy 20 percet majd mentünk haza, mert pakolnunk kellett meg már apa is dobott üzit, hogy mennünk kéne haza.
Otthon gyors be pakoltam.
Zack: Gyors?
Jó! Igazából mire össze csomagoltam már James is majdnem kész volt, pedig ő később ért haza, mint mi.
Karen kocsijával mentünk. Az út 2 óra volt és a naggyát zenét hallgatva töltöttem el vagy valamit néztem a telómon közbe meg Zack vállára döntöttem a fejem. James nem akart közöttünk ülni, szóval a bátyó került középre.
6 órát ütött az óra mikor el értük Zack mamájának a házát.
Amint kiszálltam nyújtózkodtam egyet. Semmimet nem éreztem. Rég kocsikáztam ennyit.
Ki szedtem a cuccom és meg vártam míg valaki a családból jön és előre megy.
-Na miaz, nem mersz be menni? - gúnyolódott Zack
-Csak nem tudom, hogy mit reagálnának a bentiek, ha be toppanna egy idegen. Szóval meg akartam várni valakit, de sajnos egy paraszt jött. - vágtam vissza és Zack meghökkent arc kifejezésére gúnyos mosolyra húztam a szám.
-Hát ezt megkaptad Zack. - veregette meg a vállát apa nevetve
-Ezt még vissza kapod. - fenyeget meg mire ki nevetem - Jársz te még az én szobámban. - suttogta a fülembe mire el vörösödtem
-Sziasztok, gyertek be! - szólal meg kedves nő a házból. - Nagyon piros ez a kislány, beteg?
Zack fel röhögött én meg oda mentem hozzá és nőhöz illően tökön rúgtam.
-Én teljesen jól vagyok, vele ellentétben. - mutattam a rogyadozó Zack-re
-Mondtam már, hogy ne piszkáld, mert rosszul jársz. - csóválja a fejét apa
-Túl sok lesz a rovásodon. - szólal meg Zack
-A tiéden is. - szólok vissza neki
-Jaj mama képzeld egész nap ezt csinálják! - árul el minket James
-Hát itt biztos nem. Büntetésből egy szobába kerültök. Úgyis valamelyikötöknek osztoznia kellet volna egy szobán. James kap külön szobát. - mikor ki mondta az ítéletet mindenkinek más lett az arc kifejezése. Zack arcára egy bosszúszomjas mosoly ült ki míg az én arcom ezt tükrözte: "Valaki mentsen meg!".
-Anya ez nem biztos, h...-Karen megprobált megmenteni, de le intették
-Így lesz és kész, de most gyertek enni. - míg a többiek előre mentek apa hátra tartott engem.
-Próbáljátok nem megölni egymást, kérlek. - megölni nem biztos, de, hogy mást nem csinálunk azt nem ígérhetem meg.
-Meg teszem amit lehet. - egy apró, de bíztató mosolyt küldtem felé mire kicsit megnyugodott
-Köszönöm. Na gyere mennyünk enni. - bólintottam és apa után mentem az ebédlőbe.
Amúgy ahova be jöttünk az a nappali, az ajtóval szembe van egy lépcső. Egyenesen végig van egy folyosó, de mi azonnal a lépcső után "le fordultunk" az ebédlő-konyhába.
Már csak 2 hely maradt. Az asztal fő, ami tuti apáé és mellette, ami nem lenne baj. Az már viszont az, hogy mellette Zack ül.
Nagyot sóhajtva le ültem az idióta mellé.
-Kárpótlást kérek a maiért. - súgja a fülembe
-Zack én nem hiszem...
-Hogy hívnak kislány? - vágott a szavamba Zack mamája
-Kimberly Sparks. - válaszolok halkan
-De hosszú neved van, hogy szólítanak?
-Kim. - mondom tömören
-Furcsák ezek a mai nevek. - mondja viccesen, de egyántalán nem volt az. Anya adta nekem ezt a nevet.
-Szerintem szép. - szólal meg Zack mire rá nézek
-Kössz! - mondom kedvesen
Neki is álltam enni a levesem.
-Ti szerelmesek vagytok? Egyik pillanatban ölnétek egymást a másikban meg nem. - erre a mondatára kiköptem a levest, Zack meg félre nyelte.
-Dehogy! - kiáltom és a köhögő Zack hátát kezdem verni.
-Anya ne mondj ilyeneket! - szól rá Karen
-Meg tudhatjuk a nevét? - kérdezte apa illedelmesen, a témát persze terelve.
-Nyugodtan tegezzetek! Marlene Reiter, de hívjatok Mary-nek. A férjem pedig Robert, aki épp foci meccset néz ahelyett, hogy a családjával lenne! - mikor kitért a férjére akkor megemelte a hangját.
Kíváncsi vagyok, hogy hallotta-e.