-Hé Kim ideje indulni, le fogom késni a fodrászt ha szuttyogsz. - szól anya rám én meg gyors be fejezem a fésülködést és hozzá siettem
-Bocsi, mehetünk. - mosolyogva biccent és ki megyünk a házból. Amíg anya zárja az ajtót én be ülök a kocsiba. Anya is be szállt és indultunk anya fodrászához. Út közben zenét hallgattunk és énekeltünk, nagyon vicces volt. A fodrász nővel is jól el beszélgettem míg csinálta anya haját.
-Mehetünk sütizni? - kérdi anya nagy mosollyal én meg bólintok. A mi családunkba mindenki édes szájú. A cukrászdába mind2nk a szokásosat kérte. Anyának citromos süti, nekem karamellás és apának elvitelre kértünk epreset.
-Alig várom a filmet! - mondom izgatottan miköznen sorban állunk nasiért.
-Én is, remélem tényleg olyan lesz, mint az előzetesbe. - válaszol anya
-Ne aggódj a romantikus szál biztos, hogy benne lesz. - nyugtatom meg és fel nevetünk.
A moziból kijőve a filmet tárgyaljuk.
-Hé kicsim mi lenne ha be ugranánk valahova enni? - dobja fel az ötletet
-Benne vagyok, de hova? - kérdezek vissza és közbe elérjük a kocsit és be szállunk.
-Mennyünk sushizni azt imádom! - mondja anya vidáman. Már kezdett le menni a nap, az ég gyönyörű színekben pompázott.
-Anya valami nagyon gyorsan jön szemből! - kiáltok fel félve
-Kicsim nem lesz semmi baj, nem ebbe a sávba van, szóval nyugodj meg. - probál nyugtatni, de a kocsi nem lassít és nem tudunk semerre menni.
-Anya! - üvöltöm mikor meg látom, hogy át jött a mi sávunkba
-Ne! - anya probál tolatni, de nem tudunk elég gyorsan elmenni - Szeretlek!
Bumm sötétség!
Miez a pittyogás? Hol vagyok? Probálom ki nyitni a szemem, de nem megy túl nagy a fényesség. Hirtelen bele nyílal a fájdalom a fejembe és fel szisszenek. Miután nagy nehezen ki nyitom a szemem, realizálódik bennem, hogy mi is történt. A baleset, belénk jött valaki. Anya! A gép amire rá vagyok kötve hangosan és vészjelzően pittyogni kezdett. Apa erre a ricsajra fel ébredt.
-Kicsim nyugodj meg! - jön ide aggódva, majd egy orvos és 2 nővér szalad be. Valamit be adnak nekem amitől le nyugodtam.
-Hol van anya, jól van? - kérdem aggódva és félve
-Kim...anyád..-az arca sápadt és be esett, mióta van itt?
-Apa válaszolj, mivan anyával és mióta vagyok itt? - emelem fel kicsit a hangom
-Óh kislányom! Kathy nem...élte túl. - ahogy ki nyögte apa lefagytam. Nem, ez nem lehet igaz!
-Kérlek mond, hogy nem igaz vagy, hogy ez csak egy rémálom! - patakokban folytak a könnyeim és nem tudtam fel fogni, hogy anya nincs többé.
-Sajnálom kicsim. - mondja apa és közelebb ül hozzám. A kezemet nyújtom, hogy meg akarom ölelni, de nem tudok fel ülni. Segített fel ülni az ágyon és szorosan ölelve sírtam.
-Mi történt? - kérdeztem apát miután valamennyire megnyugodtam. Bár belül tátongó ürességet éreztem. Egy hatalmas űrt amit senki nem lesz képes betölteni.
-Szilánkos volt az arcod és a nyakad. Meg fejelted a műszerfalat és jobb oldalon a homlokodon betört a fejed. 2 hétig kómába voltál. - válaszol, el nem húzódva tőlem
-Basszus! Anya...hogy...h-halt.. - nem tudtam végig mondani, mert el kapott a sírás
- Szilánkok terítették be sok helyen. Meg fejelte a kormányt így betört az orra, majd hátra csapódott az ülésnek. Eltört a hátsó agyalapi koponyája és meg fulladt a vérében. - ennek hallátán még jobban zokogni kezdtem

-Anya! - üvöltöm közbe fel ülök a kanapén. Érzem, hogy tiszta könny az arcom és izzadt vagyok. Fel húztam a térdeimet és rá hajtottam a fejem.-Anya! Annyira hiányzol! Miért nem én haltam meg? - sírva mentem a konyhába hát ha van zsepi meg valami fájdalom csillapító, mert szét robban a fejem.
Űresnek érzem magam, mintha nem is élnék csak úgy lennék.
Ki húztam az egyik fiókot, semmi. Végig probáltam az összeset, de mindegyik üres. Fürdőszobába mentem és a tükör mögött lévő szekrényben voltak gyógyszerek. Ki vettem egy levelet és egy doboz valamit. Töltöttem vízet és be kaptam párat. Le akartam ülni a kanapéra, de seggre ültem a földön. Pár perc múltán nem tudtam már ki nyitni a szemem.
Anya jövök.