-Mi lenne ha én edzenélek? Lenne közös érdeklődésünk. - ajánla Zack, aki épp most jött le a konyhába.
-De én Kim-mel akarok! - durcizik James, mint egy kisgyerek. Zack mérgesen néz rám, mintha az én hibám lenne, hogy az öccse velem akar bunyózni.
-Hé töki emlékszel mikor Zack leverte azt a srácot múltkor? - kérdezem hirtelen James-t, akinek az arca teljesen megváltozik.
-Az tök menő volt! Zack meg tanítasz arra, hogy hogyan védjek meg csajokat, hogy utána velem akarjanak lenni. Kim is hálás volt neked és nem utált. - mondja hatalmas mosollyal, mire nevetni kezdünk.
-Zack-et még mindig utálom, csak néha elviselem. - mondom poénkodva
-Mondja a hisztis, aki mindent hozzám vágott csak azért, mert vesztett egy játékban. - vág vissza Zack
-Vissza szívom, hogy menőnek akartam be mutatni Zack-et. Amúgy James nem minden lány azért van oda aki tud verekedni. - adom a tanácsot
-Mondja az aki folyton eljött velem dolgozni és mindig más fiú tetszett neki. - árult el apa nevetve
-Ez nem ér, 14 éves voltam. - mindenki nevetett, ami kicsit cseszte az agyam, de aztán csak megráztam a fejem. Ilyen a családom.
-Hetente változtatta a szerelmeit, mert valaki mindig jobb volt, mint a másik. - meséli nevetve.
Anyát nem így szerezte meg. Anya mesélte még, hogy apa hogyan akarta őt felszedni. Mindig előtte feszengett, hogy ő milyen erős és ő a suli menője, de ez anyának nem jött be. Egyszer apa feladta a probálkozást és egész nap szomorú volt. Anya oda ment hozzá és meg kérdezte, hogy mi a baj. Apa be valotta anyának, hogy szereti őt és anya ezt a pillanatot várta. Amikor megmutatja neki a gyengéd oldalát. Jaj anya, de hiányzol! Az emlék hatására ki folyt 1-2 könnycsepp. Ahogy el gondolkodtam ezen a történeten lejebb csúszott a kezem és az ujjam hozzá ért a forró főző laphoz.
-Áu! - kiáltok fel és el rántom a kezem
-Mi a baj? - kérdezi aggódva Zack és azonnal meg fogja a kézfejem és meg nézi.
-Csak picit meg égettem, semmi baj. - mondom inkább magamnak, mintsem neki.
-Nem nézki jól. - állapítja meg majd megnyítja a csapot és a hideg víz alá dúgja a piros felületű ujjaimat.
-El bambultál? - kérdi apa miután vízes konyha ruhát szorítva az ujjamhoz le ülök az asztalhoz.
-Csak el gondolkodtam. - hantázok egy kicsit majd le törlöm az arcomat
-Majd folytatom én a főzést. - mondja Karen
-Egy valakin gondolkodtál igaz? - kérdi apa, az arcomat fürkészve
-Túl jól ismersz. - válaszolok mosolyogva, de a szemem újra könnyel telik meg. - Ha nem baj most fel megyek. - mondom a szememet törölgetve.
*Zack szemszőg*
Megint megakar szakadni a szívem. Nagy csönd telepedett ránk.
-Már 2 éve és szegénykém még mindig nem tud tovább lépni. - mondja anya szomorúan
-Soha nem fog tovább lépni rajta és nem is várom el tőle. Csak szörnyű nézni, hogy szenved és nem tudok semmit tenni. - válaszol Chris le hajtva a fejét és sóhajt egy fájdalmasat. Teljesen át érzem Chris érzéseit.
-Mért sír Kim? - kérdi kíváncsian James
-Az anyukája miatt. - válaszolok és James nem kérdez többet, csak oda megy Chris-hez, mellé ül és át öleli.
-Kössz kölyök. - simizi meg a hátát James-nek.
-Nem lehet Kim anyukáját pótolni, de ha anya el töltene vele egy kis időt az nem segítene? - veti fel az ötletet az öcsém
-Nem is rossz ötlet James, ügyes vagy! - dícséri meg anya kedves mosollyal, mire mindenkinek jobb kedve lesz. Anya ezért csodálatos ember. A kedves és meleg mosolya mindenkit jó kedvre derít.
-Nem is tudom. - őrlődik Chris
-Mi a baj a tervvel? - kérdem én és Chris rám néz.
-Ti nem tudjátok, de amikor Kim megtudta, hogy egy másik nővel kerültem közelebbi kapcsolatba nem igazán tetszett neki. Próbálta leplezni miattam, de átlátok rajta. - mondja Chris a problémát
-Természetes, hogy így reagált, hisz nemrég vesztette el az annyát, támadásnak vette. - gondolkodok hangosan mire mind2en felém kapják a fejüket.
-Had probáljam meg. - kéri anya Chris-re nézve.
-Redben, de előbb had nyugodjon meg. - adja be a derekát Chris
-Fel megyek és rá nézek. - nem bírom ki, hogy ne tudjam mivan vele. Chris bólint én meg fel sietek és kopogás nélkül be nyitok. Kim könnyes arcal ül a földön. A fejét és a hátát az ágynak dőnti. Lejebb vándorol a tekintetem és meglátom, hogy valamit szorít a kezében és vér folyik ki belőle. - Mit csinálsz Kim, normális vagy? - gugolok le mellé mire rám néz az enyhén vörös szemeivel.
-Csukd be az ajtót. - mondja rekedt-sírós hangon, fel is állok és teljesítem amit kér. Vissza ülök a földre és ki nyitom az öklét. Egy borotva pengét szorított.
-Ezzel nem oldasz meg semmit ugye tudod? - kérdem tőle idegesen
-Tudom csak annyira fáj és egyszerűbb testi fájdalmat okozni és arra gondolni. - válaszol üres szemekkel
-8 évvel ezelőttig apámmal minden hétvégén el mentünk a közeli parkba focizni, de rá 1 évre inni kezdett és anya elvált majd ide költöztünk. Azóta nem láttam őt. Minden egyes nap gondolok rá. Tudod a tipikus "Mi lett volna ha.." Soha nem fogom megérteni, hogy mért tette ezt. De egy valamit tudok. És az az, hogy ez nem megoldás és a problémáim ugyanúgy meg maradnak. Add ki magadból, csak ne így. - mutatok a kezére, mire Kim sírni kezd és hevesen bólogatni. A kezemmel mutattam, hogy jöjjön ide és azonnal szorosan át ölelt és csak ültünk csendben.