*Zack szemszőg*
Már nagyon fel bosszantottam. Félek, hogy le lép. Gyorsan bele kell kezdenem.
Elé raktam egy kis dobozkát.
Mielőtt bárki rosszra gondol. Nem, nem kérem meg a kezét!
-Mi ez? - kérdezte mérgesen
-Nyisd ki és megtudod. - válaszoltam sejtelmesen
Ki nyittotta és fogalma nem volt, hogy miért kapta azt.
-Ez minek a kulcsa? - kérdezte még mindig bosszúsan
Annyira mérges, hogy már össze se tudja rakni a dolgokat?
-Azt hittem, hogy magadtól rá jössz, de akkor segítek. Úgy volt, hogy 1 hónap együtt lét után össze költözhetünk. Nem akartam a szülők segítségét. Ha már elkezdünk közösen egy életet akkor azt mi álljuk. Szóval a mühelyben dolgoztam. Sajnos elhúzódott az összeg beszerzése. Úgy terveztem, hogy max 1 hetet csúszok, de 2 lett belőle. Sajnálom, hogy el hanyagoltalak, de csak azért tettem, hogy meg lepjelek. Nagyon össze akartál velem költözni, szóval mindent megtettem, hogy az tökéletes legyen. Szóval már holnap be költözhetünk. Minden megvan. Ja igen még valami drágám, ha még nem jöttél rá. Az a házatoknak az új kulcsa. Vagyis a mi új házunknak. - ahogy magyaráztam a dolgokat úgy enyhült az arc kifejezése és változott bűnbánóvá.
A szemme csillogni kezdett a könytől, de nem engedte ki őket. Arcát el takarta apró kezeivel és össze húzta magát. Még nem sír csak bűntudata van.
Már ismerem a szerelmemet.
-Sajnálom! - na most kezdett sírni
-Semmi baj, bár feleslegesen mondom, mert most az elkövetkezendő pár napban azon fogsz ütyködni, hogy ne haragudjak rád. De azért el mondom amit akarok. Először is észveszejtően gyönyörű vagy! Másodszor igen egy idióta vagy, de ezt már megbeszéltük. Így szererjük egymást. Harmadszor néha hallgass meg, persze sok dologban igazad volt.  - probáltam nyugtatni és most az először sikerült is. Elvette a kezeit az arca elől. Meg mutatta, hogy a sminkje el kenődött. Szorosan át ölelt.
-Ha már te is akkor én is! Nagyon jól nézel ki a szmokingban. Amit érzek írántad azt már csak egy szóval nem lehet le írni. Sajnálom, hogy le hordtalak anélkül, hogy meghallgatalak volna. - mondta őszintén és magamhoz húztam, hogy meg csókoljam
-Meg bocsátok! - mondtam
-Jólvan tubicáim, ha már mindenki boldog akkor neki is állhatnánk enni! - szólalt meg Thomas vidáman
*Kimberly szemszőg*
Vissza ültem a helyemre és a 2 jó madarat szugeráltam.
-Nem akartok mondani valamit? - kérdeztem fel húzva a jobb szemöldökömet
-Csinos vagy. - válaszolt Thomas mire arcon csaptam magam és amikor elvettem a kezem akkor jutott eszembe, hogy igazítani kéne a sminkemen. Míg a többiek hülyéskedtek, meg magyarázták Thom-nak, hogy ilyenkor ezt neki nem kell válaszolnia. Addig én elmentem a mosdóba kicsit igazítani a sminkemen.
Majd vissza mentem a lükékhez.
-Na skacok akkor csiripeljetek! - mondom miközben le ülök a székre
-Jó, 2 hete együtt vagyunk.- válaszol Nico
-Köszönöm, hogy el mondtad, bár tudtam. - válaszomon mindenki meglepődött
-Mégis honnan? - kérdezte Nico
-Hisz senkinek se mondtuk még. - mondta Thomas
-Ó dehogynem! Apa találkozott Dalma-val. - válaszoltam sunyi mosollyal
-Gondolhattam volna. - szólal meg Nico harsányan nevetve
-Ő meg ki? - kérdezte Zack zavartan mire mindenki kacagásban tört ki
-Nico anyukája. - válaszol Thomas
Másfél óra múlva haza indultunk. Zack kocsijában ültünk.
-Nem tudom elégszer mondani, hogy mennyire gyönyörű vagy! - bókolt és meg puszilta a kézfejemet
-Köszönöm, bár láttad már ezt a ruhát. - láttam az arcán, hogy meg hökkent. A jobb kezem a szám elé tartottam és úgy kuncogtam.
-Előbb vagy utóbb úgy is megtudtad volna, de nem én választottam, hanem Nico. Nem tudom a ruha méreteid. - emel ki perverzen egy szót és el mosolyodik
-Most az egyszer elnézem! - mosolyodok el én is
Másnap össze szedtem a ruháim és a fontosabb cuccaim. Az asztalomat is viszem magammal, mert kell valamin rajzolnom. Szóval be foglalom anya melós szobáját.
A ház ugyanolyan gyönyörű volt. Apróbb változtatásokat csinált Zack. A nagy szoba, ami a szüleimé volt. Átlett rendezve, új festést kapott és persze új bútorokat. Az én régi szobámba nem enged be Zack. Azt mondta meglepetés.
Délután elugrott a szerelmem. A kíváncsiság túl nőtt rajtam és muszáj volt be kukkantanom a szobába. Persze 2 kört mentem az ajtó előtt, hogy biztos jó ötlet-e, de győzőtt a rossz és be nyitottam.
Ami bent várt az csodálatos volt. Elképülve büvöltem a krém színű baba szobát.
Zack nagyon remélem, hogy azért nem akartad megmutatni, mert ez késsőbbre van.
Pár órával később megjött a párom.
Zavartan álltam elé.
-Valami baj van? -arcáról eltűnt a vidámság, helyette az aggódás jelei rajzolódtak ki és megfogta a vállaim.
-Megnéztem a szobát...amire azt mondtad, hogy ne.. Ne haragudj! - válaszoltam kimérten
-Sejtettem, hogy meg fogod lesni, szóval ne parázz. Később akartam megmutatni. Vicces, de azokat a holmikat nem vettem...hanem kaptam...a haveroktól. - válaszától meg nyugodtam és nevetnem kellett
-Akarsz egy kis poronytot? - kérdeztem sunyin és a kezemet össze kulcsoltam a nyaka körül, így jó közel kerültem az arcához. Láttam ahogy picit elpirul, ami baromi aranyos volt. - Gondolkodtam rajta. - válaszol zavartan és nagy kezeit a derekamra teszi. - Viszont csak jóval később!
Meg csókolt és tudjátok, hogy utána mik történtek.

2023. 07.09.
Pár hónappal ezelőtt Zack megkérte a kezem... Nem szépítek igazából csak azért, mert terhes lettem. Vagyis ő így tudja. Azt mondta, hogy csak akkor vesz el, ha terhes leszek. Nico-val ki találtuk, hogy akkor veszünk kamu terhességi tesztet és azt mondjuk neki, hogy várandós vagyok. A dokit meg úgy oldottam meg, hogy Nico nagy bátyja doki, szóval ő jött be és segített a hazugságba. Ennek lassan 3 hónapja. Ma megyünk újra orvoshoz, akkor fogjuk elmondani neki az igazságot. Olyan sokáig nem is tudtam volna vele várni, mivel nem igazán nőtt a hasam, ami persze nem baj, hisz igazából nem várok babát. Bár hasra kicsit híztam.
Izgatottan és félve ültem az autóban.
Mikor meg érkeztünk még elvégeztünk azért egy vizsgálatot és akkor erre a hónapra nem kell jönnöm már nőgyógyászhoz.
-Valami baj van a babával? - kérdezte félve Zack
-Hogy is mondjam. Igen is meg nem is. - tessék? Fal fehér lett az arcom. - A baba 3 hetes.
Mivan?
-Az, hogy lehet? - kérdezte értetlenül Zack mire rám nézett a doki, hogy most biza én jövök. Csakhogy én le voltam fagyva. Zack, a doki és köztem kapkodta a fejét.
-Kimberly úgy látszik nincs közöttünk a hír hallatán. A menyasszonyod kitalálta a terhességet, hogy elvedd őt. Nicole kért meg, hogy segítsek benne. Ma mondtuk volna el, hogy ez igazából nem igaz, de úgy látszik, hogy végül az lett. - magyarázta meg a dolgokat Dave
-Tessék? - Zack borzasztóan kiborult, hogy hazudtam neki. Egy jó darabig nem is szólt hozzám.
-Zack milliószor bocsánatot kértem. Nem tudok már mit tenni, hogy meg bocsáss. Nézd a jó oldalát, tényleg van egy kis csöpség bennem. - a kanapén ült, kezében a telefon és rám se bagózik. Sóhajtottam és el indultam az emeletre, de a lépcső végén még megálltam egy utsó mondatra. - Jövő tavasszal lesz az 5 éves év fordulónk. Csak azt akartam, hogy azon a napon kössük össze véglegesen is az életünket.
El indultam felfelé mellé sírni is.
-Sajnálom Kim. Igazad van, tényleg szép lenne ha akkor házasodnánk össze. Csak ilyet többet ne csinálj! - hangja lágy volt, de egy kis szigor is volt benne. Bólintottam és vidáman karjaiba omlottam.
-Alig tudom el hinni, hogy terhes vagyok, de mérhetetlenül boldog vagyok! - vallom be miközben Zack a hajammal játszik
-Én is és lassan el kezdhetsz vásárolni a kicsinek plusszban tervezni egy esküvőt. - válaszolt Zack
-Ez nem lesz sok egyszerre? - kérdeztem aggódva
-Ne foglalkozz a pénzzel, azt majd én meg oldom. Azt akarom, hogy minden úgy legyen ahogy szeretnéd! A csillagokat is lehozom az égről nektek! - el akadt a lélegzetem is. Minden szeretetemmel meg csókoltam, ő meg azonnal viszonozta. Miután el húzódtam a homlokára döntöttem a fejemet.
-Köszönöm és szeretlek!

Vicces volt apáéknak el mondani, hogy terhes vagyok. Persze James tudta, neki el mondtam. Ő is mekora lett már, 16 éves! Még kell idő, hogy meg szokjam. Mint a családnak, hogy új taggal bővülünk. Természetesen mindenki örült neki. Mikor Nico megtudta, hogy terhes vagyok kijelentette, hogy ő a keresztanyja szeretne lenni. Hamár szóba jöttek. Thomas és Nico össze vesztek 1 héttel ezelőtt. Ők is az esküvőn. Thomas akar, de Nico nem. Nem is lepődtem meg, nem lehet őt elképzelni egy esküvői ruhában. Thomas nem tudja hogyan békítse ki őt, de én segítettem egy kicsit. Beszéltem a barátnőmmel, el mondtam neki hogy én, hogy vettem rá Zack-et a házasságra és, hogy ez egy csodálatos dolog. Az esküvői ruha és fel hajtás nélkül is. Végül másnap Thomas megkérte Nico kezét. Hála az égnek meg mindenkinek igent mondott. Egyszerre akarta Nico az esküvőt, de nem mentem bele mivel ő szolidat akar én viszont egy hatalmasat. Nem látszik, de én mindig is nagy felhajtást akartam.

2024.03.20.

Ma volt életem legcsodásabb napja. Megszületett a gyermekem.

2024.04.15.

Az esküvő napja. Gyomor görcsel készülődtem, de amikor apával sétáltam az oltárhoz és meg láttam életem szerelmét, aki engem büvől és az életem értelmét Nico kezében, aki 1 hónapos, teljesen megnyugodtam.
Az esküvő utáni éjjelen, hátul a kertben ültem a hinta ágyon, kezemben a hercegemmel és a csillagos eget néztem.
-Anya ha nézel most engem, tudd meg, hogy nagyon boldog vagyok és csodálatos meg egy kicsit mohó unokád van meg egy kissé hisztis vejed. - meséltem boldogan és meg pusziltam a csillagom feje búbját
-Hallotam ám! - szólt ide Zack és össze borzolva a hajam le ült mellém.
A kisfiam az ég felé kapálózott.
-Biztos meglátta a nagyiját. - mondta Zack az égre nézve majd ő is meg puszilta a fiúnkat.
Én a szerelmem arcát néztem. Boldog és szeretet teljes mosoly van az arcán. Mikor ide jöttem ennek a mosolynak még a jelét se láttam. Örülök, hogy ennyit változott.
Rá dőltem a szerelmem vállára, hallgattam a fiam gügyögését és a csillagokat kémleltem. Hátha én is meglátom anyát.

Csak a rész 1581 szóból áll, jól el húztam. Soha nem írtam még ennyit, de nem bántam meg. Nem lett olyan jó a story, mint ahogy meg álmodtam, de így is olvassák. Amiért nagyon hálás vagyok! Szóval köszönök minden vote-ot és olvasást (ez, de hülyén hangzik😂)! 😘😘😘