Rain

Azóta a bizonyos reggel óta, kerül engem. Általában mire felkelek, ő már elmegy itthonról, és akkor jön haza, amikor én már lefeküdtem. Ha véletlenül össze is futunk, ha szerencsém van, vakkant valamit, azt is jéghideg hangon és annál hidegebb tekintettel.

Kint ülünk Sky-al a közeli parkban egy leterített pléden. Gyönyörű idő van, csiripelnek a madarak, és olyan érzés fog el, mintha otthon lennék. Alig pár napja jöttem el onnan, mégis nagyon hiányzik.

Hátratámaszkodom, és élvezem a ragyogó napsütést, feltöltöm magam D vitaminnal, mielőtt beköszönt az esős időszak.

– Mondd meg, mit csináljak? – Fordítom arcomat barátom felé.

– Ugye nem felejtetted el, amit mondtam neked?

– Nem dehogy! Minden lehetőséget használjak ki, legyen az bármilyen intim is!

– Jó fiú, megtanultad! Akkor élj is vele!

– Mintha olyan egyszerű lenne.

– Az is, csak vedd észre a lehetőségeket.

– Oké, igyekszem, csak nem olyan egyszerű.

– Azóta semmi sem történt?

– Jól mondod. Pedig azt hittem, hogy elindul közöttünk valami, de most már úgy gondolom, hogy csak álmodtam az egészet.

– Biztos, hogy flörtölt veled?

– Oh, határozottan flörtölt! – Mosolyodom el szomorúan. – Még a kemény testét is hozzám nyomta.

– Nem csak a fantáziád játszik veled?

– Mondom, hogy nem!

– Ok, ne harapd le a fejem! – Dünnyögi Sky. – Mit csinálsz a hétvégén?

– Semmit, otthon leszek.

– És ott van az a nagy medence, kihasználatlanul? – Valamin töri a fejét, látom rajta.

– Ühüm...

– Mi lenne, ha fürdenénk egyet?

– Nem is szereted a vizet!

– Most az egyszer kivételt teszek!

– Hát jó, legyen úgy – gondolkodom el egy időre. – Nincs fürdőalsóm.

– Akkor majd kerítünk neked egyet! – Szedelőzködni kezd, majd noszogat engem is. – Kelj már fel!

– Mégis minek? Nem azt mondtad, hogy itt maradunk estig?

– Meguntam, és be kell szerezni neked egy szuperszexi fürdőnacit! Na meg naptejet.

– Nem akarok vásárolni! – Nyafogom, miközben felállunk.

– Nem érdekel, haladjál!

Kelletlenül állok fel, és én is összepakolok, majd el is indulunk. Bepakolunk a kocsiba, és elhajtunk a legközelebbi plázához.

Hosszas válogatás után megtalálta a számomra tökéletes darabot, majd a drogériába siettünk. Az eladó kedvesen megkérdezte, hogy esetleg segíthet-e nekünk, mire Sky egyből rávágta, hogy igen.

– Mit szeretnének?

– Hmm... – húzza el száját – barackillatú naptejük van? És szappan, sampon, hajbalzsam, tusfürdő?

– Jó, hogy fogkrémet nem akarsz olyat!

– Pedig olyanunk is van! – Mosolyog ránk kedvesen az eladó.

– Akkor mindenből kérünk! – Teszi csípőre kezét és vigyorog magában.

– Minek ennyi minden?

– Buta kérdés! Természetesen azért, hogy a ház átvegye az illatodat! Másra se fog tudni gondolni, mint rád!

– Honnan veszed?

– Mert neki te vagy a barack! Nem pedig az a szőrös ízé, amit ha eszel, mindenhol szúr!

– Neveztél volna el másnak!

– Ez nagyon is illik hozzád! Nem változtatunk!

– Oké! – Emelem fel kezeimet, majd az eladónő után vonulunk.

Kifizettük a számlát, Sky hazadobott, ő pedig ment a dolgára. Hogy pontosan mit fog csinálni, azt nem tudom, de sejtelmes mosolyából sejtem, hogy kellemes estéje lesz. Legalább valakinek összejön, ha már nekem nem.

Gyorsan eljött a szombat reggel, és mivel Phayu került, így nem tudtam megkérdezni, hogy használhatjuk-e a medencét, de most itt a lehetőség.

– Phayu?

– Mondjad.

– Hát az van, – nyomok a kezébe egy bögre forró kávét – Sky átjönne és szeretnénk használni a medencét.

A semmibe réved, zakatolnak fogaskerekei, majd bólint.

– Lehet?

– Mondtam, hogy nem? – Húzza fel szemöldökét.

– Nem – állom tekintetét.

– Na látod, csak szorult beléd egy kis ész!

– Több is, mint gondolnád!

– Valóban? – Nyúl arcom felé, és kisimítja arcomba hulló hajtincsemet.

Egy hét után ez az első közeledése, ezért nagyon levegőt venni se merek. Csak tekintetünk kapcsolódik össze, míg kínossá nem kezd válni a légkör. Egy pillanat múlva feleszmél, visszarántja kezét, és elfordul.

– De mi is itt leszünk.

– Kicsoda?

– Pai és én. Mi is ezt terveztük.

– Rendben, elég nagy a medence.

– Úgy van, nagy.

Végül elfordul, lerakja a bögrét, amiből még egy kortyot sem ivott, majd távozott. Annyit azért még visszaszólt, hogy nemsokára jön.

Ahogy távozott, kapok is a telefon után, majd tárcsázom Skyt, és jelentem a helyzetet. Azt mondta, fél óra és itt van. A hűtőbe készítek be egy kis limonádét, gyümölcsöket darabolok össze, és mire végzek már meg is érkezik barátom. Sietve megyek ajtót nyitni, majd berántom rajta, és vonszolom is szobám felé.

– Biztos, hogy ezt vegyem fel? – Tartom magam elé a barackszínű fürdőalsót.

– Naná! Mondtam, hogy mindenről te fogsz eszébe jutni! Vonzás törvénye!

– Most kenjem be magamat vagy később?

– Rain, ennyire nem értesz a flörtöléshez?

– Kivel gyakoroltam volna, veled?

– Ott a pont! Na, öltözz át!

Belebújtam, és igen csinos darab, bár én jobban preferálom a bővebb és hosszabb szárút. Ez is épphogy csak lejjebb ér combhajlatomtól, mindkét oldalán masnira kötött madzaggal. Egyik szárán ezüst felirat fut felfelé, ha jól olvasom az áll rajta, hogy beach.

– Haha, majdnem olyan, mint a peach! – Kacarászik barátomon.

– Agyadra ment ez az egész.

Ekkor dübörgő léptek vonulnak el ajtóm előtt, gondolom megjöttek a fiúk. Hátul nyitódik az ajtó, és már hallom is a csobbanást. Hát ez gyorsan ment nekik. Sky is átöltözik, neki tengerkék színű az alsója, ami jól megy fehér bőréhez.

– Mi az ott a kulcscsontod alatt?

– Hol, mi? – Veszi szemügyre felsőtestét. – Oh, hogy ez? Csak egy kaland.

– Nem gondolod, hogy túl sokat kalandozol?

– Abból sosem elég! – Vigyorodik el. – Amúgy, te is tudod, hogy mennyire megválogatom a kapcsolataimat.

– Az is csoda, hogy találsz valakit, olyan válogatós vagy!

– Ez van! – Rántja meg vállát. – Ezt még vedd föl?

– Minek?

– Hogy legyen mit levetned.

– Igenis, mester! – Hajolok meg előtte, majd felveszem a fehér pólót.

Utána bementem a konyhába, kivettem a limonádét a hűtőből és magamhoz vettem négy poharat. Sky ment elől, nyitotta nekem az ajtót, és szikrázó napsütésbe léptünk ki. Pai és Phayu vidáman úszkáltak a vízben, és játszottak.

Megköszörültem a torkomat, hogy vegyék észre érkezésünket, és sikerrel is jártam. Pai odaúszik a medence széléhez, megtámaszkodik rajta és kiemelkedik belőle. Szép látvány, még az én szememnek is tetszik, de ahogy oldalra pillantok, csak azt látom, hogy Skynak szemei kigúvadnak és nagyot nyel. Szerencsére csak én látom, mire elmosolyodok.

– Sziasztok! – Köszön Sky.

– Szia, csini fiú! – Kacsint rá Pai, miközben megrázza magát és a vízcseppek szanaszét repülnek.

Az én barátom viszont rafináltabb ennél, és úgy csinál, mintha semmi reakciót nem váltott volna ki belőle az előbbi jelenet.

Odamegyek az asztalhoz, lepakolom kezem tartalmát, majd mindenkinek öntök belőle.

Oldalra pillantok, és látom, ahogy Phayu is kifelé jön a vízből, de ő a lépcsőt használja. Semmivel sem rosszabb jelenet, mint Pai-é volt. Ahogy lassan kiemelkedik a vízből, a cseppek lefelé gurulnak kidolgozott testén, amitől összefut a nyál a számban. Beletúr vizes hajába, és hátrasimítja, közben laposan rám vezeti hűvös tekintetét.

– Ez most jól fog esni! – Közeledik Pai és felhajtja az italt. – Köszönöm!

– Egészségedre! – Felelem kedvesen.

– Kösz – böki oda Phayu is, majd lehajt egy pohárral, én pedig kiéhezve nézem, ahogy mozog az ádámcsutkája.

Phayu és Pai helyet foglalnak a napozóágyon, kényelmesen elhelyezkednek és beszélgetni kezdenek. Ott állok tétlenül, halvány lila gőzöm sincs, hogy mit csináljak. Ekkor Sky siet segítségemre, szemével jelzi, hogy kövessem példáját. Veszem az adást, és mindketten lassan felhúzzuk pólónkat, majd kibújunk belőle.

Halk szisszenésekre leszek figyelmes, és a fiúkra pillantok. Mind a kettő mereven bámul minket, a szó bennük akadt. Szóval tetszik, amit látnak. Mosolygok magamban. A telefonomat lerakom az asztalra, pólómat pedig a napozóágy háttámlájára teszem.

– Szép kis kövecskéitek vannak! – Vigyorogva mutat mellbimbóinkra.

– Oh, hogy ezek? – Érintem meg őket. – Nekem is tetszenek – mosolyodom el.

– Felesleges öncsonkítás – szólal meg Phayu, miközben meredten nézi.

– Ha nem tetszik, ne nézd! – Szegem fel államat és kihúzom magamat.

– Hmm... – csak ennyit mond.

– Rain bekened a hátamat? – Kérdezi Sky, én pedig bólintok, majd előveszem a flakont és felpattintom. – Utána én is bekenem a tiédet.

– Gyere ide, majd bekenem neked! – Néz csábítóan barátomra Pai.

Kelletlenül odamegy, mire lába közé lenyomja és int, hogy adjam oda neki a flakont, amit meg is teszek. Kinyom egy jókora adagot markába, és lassú mozdulatokkal kenegetni kezdi. Érintésére Sky felsóhajt, lehunyja szemét és élvezi a meghitt érintést.

– Ülj le – adja ki az utasítást Phayu.

Nincs mit tenni, teszem, amit mond. Széttárja lábait, én pedig beülök közéjük. Olyan kevés hely van, hogy majdnem összeér testünk. Hátamra csorgatja a naptejet, és elkezdi szétkenni bőrömön.

– Ennek barack illata van – jelenti be.

– Tényleg? Nem is figyeltem, mikor megvettem.

– Úgy lenne? – Suttogja fülembe, mire belül megbizsergek.

Minden mozdulatára reagálok, alig bírom megállni, hogy ki ne mutassam, mennyire élvezem. Kezei bebarangolják egész hátamat, még a nadrágom dereka alá is benyúl, én pedig már majdnem dorombolok.

– Ki enne egy kis gyümölcsöt? – Kérdezi Sky, miközben feláll és elindul befelé.

– Várj, segítek! – Indul utána Pai, így magunkra maradtunk.

Nem szólunk egymáshoz, csak kenegeti hátamat. Újabb adag csorgatás, nem értem minek, hiszen a hátamat már bekente. Ekkor gyengéd kezét felfelé vezeti hátamon, lapockámon és a nyakhajlatomon.

– Phayu, ott már én is be tudom kenni – nyögöm, de eszem ágában sincs elhúzódni.

Simogatni kezdi nyakamat, de azt is olyan érzékien teszi, mintha erre született volna. Megfogja és elkezd hátrahúzni, hogy hátam mellkasának simuljon, én pedig hagyom.

– Élvezed?

– Hmm... – Lejjebb csúsztatja kezét és mellkasomat veszi kezelésbe.

Istenemre mondom, ha nem hagyja abba, itt fogok elélvezni. Meleg lehelete bőrömet érinti, mitől megkeményedik mellbimbóm. Remélem, hogy nem veszi észre, mert az kellemetlen lenne. De persze, nincs ekkora szerencsém, tenyerével végigsimít egyiken majd másikon. Még jobban hozzádőlök, és akaratlanul is halkan felnyögök.

– Szóval élvezed? – Orrát végighúzza érzékeny fülemen.

– Azt nem mondanám, inkább csak kellemes – válaszolok neki.

Tenyere most már a hasamon barangol, majd egyik oldalamon és másikon. Ezt büntetni kellene!

– Te mégis mi a fenét csinálsz? – Halljuk meg Sky haragos hangját és egyből szétrebbenünk.

Lebuktunk, ez az első gondolatom, de mikor barátom felé nézek, nem is minket néz, hanem Pait méregeti, aki ágyékát szorongatja.

– Mi történt? – Nevetem el magam.

– Ez az idióta meg akart csókolni! – Morogja haragosan. – De nem jött neki össze!

– Miért kellett ezt csinálni? – Kérdezi bekönnyezett szemekkel.

– Tudd, hol a helyed! – Sziszegi Sky, majd elénk rakja a felvágott gyümölcsöket.

Amíg ezek ketten vitatkoznak, amit hozzáteszem, öröm nézni, én egyesével szemezgetem a gyümölcsöket. Önkéntelenül is egy falatot Phayu szájához emelek, és hátrapillantok. Szemeiben zavarodottságot vélek felfedezni, csipetnyi töprengéssel, majd úgy látom, dűlőre jut. Ujjaimra hajol, és bekapja az elé tartott falatot.

– Nyugi, ezek után egy bottal se érnék hozzád! – Kiabálja magából kikelve Pai.

– Jobban is teszed! – Fenyegetően emeli fel kezét. – Ha még egyszer megpróbálod, leharapom a ... – néz ágyéka felé, majd vissza – csecsebecsédet.

– Nem fogsz olyan helyzetbe kerülni, hogy te az én aranyszerszámommal játszogathass!

– Kellene is az nekem! – Megy hozzá közelebb. – Túl sokat képzelsz magadról! – Azzal meglöki, és Pai hatalmas csobbanással a vízben köt ki.

Hangosan nevetni kezdek, élvezem a pillanatot. Ekkor telefonom csörögni kezd, és érte nyúlok. A kijelzőn újonnan megismert ismerősöm nevét jelzi ki. Stop Atarunwong.

– Honnan ismered? – Jön hátam mögül az indulatos kérdés.

– Mikor várost néztünk, akkor ismertük meg – felelem, majd felveszem a telefont.

– Szia! Mondd.

–...

– Pillanat, megkérdezem.

– Sky, jövőhéten van kedved buliba jönni?

– Lehet róla szó! – Kiálltja, de továbbra is Pai-al vitatkozik.

– Igen tudunk menni.

–...

– Oké, addig még beszélünk. Szia.

Leteszem a telefont, és mosolyogva pillantok hátra, ahol Phayu jéghideg tekintetével találom szembe magam, amitől leolvad az arcomról a mosoly.

– Baj van? – Kérdezem.

– Mégis mi lenne? Semmi.

– Hát jó – továbbra is tétován nézek rá, a köztünk kialakult meghittségnek már nyoma sincs.

– Bekentelek, mehetsz.

– Éppen ideje volt már – mondom ellenszenvesen, majd felállok.

– Jobb lenne, ha elkerülnéd – figyelmezted.

– Miért is? – Húzom fel szemöldökömet.

– Mert azt mondom.

– Bocsi, de ez nekem kevés – vonom meg vállamat. – Végül is ki lennél te nekem, hogy megmond, mit csináljak? – Szemeim most már szikrákat szórnak.

Utálom, ha valaki előírja nekem, hogy mit csinálhatok, vagy mit nem. Kivel beszélgethetek és kivel nem. Felnőtt ember vagyok, el tudom dönteni, hogy mit akarok. Stop amúgy is csak kedves volt, útbaigazított minket, de mivel nem tudtuk megérteni, amit mondott, úgy döntött, hogy elkísér minket. Szót, szó követett, számot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy majd még összefutunk. Igazából nem akarok tőle semmit, de ő volt az első ember, aki barátságos volt velünk. Ami Phayuról nem mondható el.

Haragos pillantást vetve rám feláll, és mikor elmegy mellettem, lök rajtam egyet és én is a medencében kötök ki. Mikor fuldokolva felbukkanok, utána kiáltok.

– Ezt mégis miért csináltad?

– Mert jól esett.

És még csak arra se képes, hogy a szemembe nézve mondja! Hát jó, ezt még megbánod, vagy ne legyen a nevem Rain Nuttarat. Pai duzzogva, rosszkedvűen hagjya el a medencét, és Phayu után megy. Magunkra maradtunk Sky-al.

– Na, mi volt? – Kérdezi csillogó szemekkel. – Úgy láttam, elég közel kerültetek egymástól.

– Hah! Ennél távolabb már nem is lehetnénk! – Ragadom meg lábát és berántom a medencébe.

Nem hagyom, hogy Phayu bunkó viselkedése elrontsa a napomat, bár az elszomorít, hogy nem haladunk előre, csak hátra. De felszívom magam, és nem hagyom, hogy ilyen kis semmiség megakadályozzon abban, hogy az enyém legyen.