Rain

Remegve dőlök hátra új ágyamon. Túléltem a napot. Idefele jövet sorra mantráztam magamban Sky tanácsait, nehogy ínamba szálljon a bátorságom, és egyetlen pillantásától összeessek. Ez segített át ezen a kimerítő és hosszú napon.

Tudtam, hogy nehéz lesz, de hogy ennyire? Hát azt nem. Első pillanattól fogva, hogy beléptem, magamon éreztem vizslató tekintetét, de szerencsére álltam a sarat.

Felülök és szétnézek szobámban.

– Ki vagyok én? – Kérdezem magamtól, miközben szétnézek. – Harry Potter?

Beköltöztetett a lépcső alá, annyi különbséggel, hogy ez egy tágas szoba, nem pedig egy szűk lyuk. A ház többi részéhez képest ez a szoba túl babás, de üsse kavics, kibírom. Rugózok kicsit az ágyon, és elég puhának találom. Öröm lesz benne aludni.

Felállok és elkezdek kipakolni táskáimból. Még ma el akarom rakni a dolgaimat, hogy holnap Sky-al el tudjunk menni várost nézni. Dudorászva teszem dolgomat, és észre se veszem, hogy valaki bejött a szobámba.

– Hogy tetszik?

Riadtan pördülök meg, és tekintetem találkozik Nannal, ki kedvesen mosolyog rám.

– Kissé babás, de megteszi – felelem őszintén.

– Akkor jó, örülök neki! – Közelebb jön és segít hajtogatni. – Sok munkát fektettünk bele, hogy megfeleljen az igényeidnek.

– Köszönöm, de nem kellett volna.

– Dehogynem! Phayu vendége a mi vendégünk is – kuncogja el magát.

– Egyébként, hogy tetszik?

– Mármint mi? – Remélem, nem Phayura gondol.

– A ház, a szobád, Bangkok. Úgy minden.

Megkönnyebbülök, hogy nem vett észre rajtam semmit.

– Hmm a ház otthonos, a szobát még be kell laknom – megyek a gardróbhoz és rendezgetni kezdem ruháimat – Bangkokot pedig majd bejárjuk.

– Kivel? – Kíváncsiskodik.

– Sky-al!

– És ő ki neked?

– A barátom – felelem mosolyogva.

– Oh, barát barát... vagy?

– Nan, mire akarsz kilyukadni? – Fordulok vele szemben.

– Jaj, csak érdekel, hogy hagytál-e otthon valakit, vagy magaddal hoztad? Esetleg nincs senkid?

– Mondták már neked, hogy nagyon kíváncsi vagy?

– Nem is egyszer! – Nevet fel. – De nem tud érdekelni – vonja meg vállát – Még nem válaszoltál a kérdésemre, vagy nem akarsz válaszolni?

– Nincs mit titkolnom. Sky a legjobb barátom, egy egyetemre fogunk járni, – kezdek bele a mesélésbe – úgy volt, hogy együtt fogunk lakni, de itt kötöttem ki.

– És sajnálod?

Érdekes kérdések, de szépen sorjában megválaszolom mindet.

– Majd kiderül. Ki tudja, mit hoz még a holnap.

– Na, erre én is kíváncsi vagyok – jön oda egy újabb adag ruhával – ha bármi kellene, szólj bátran, itt vagyunk.

– Köszönöm, de megleszek.

– Oké, de ha tanácsra vagy bármi másra van szükséged...

– Akkor keresni foglak – mosolygok rá.

– Rendben – bólint.

– Phayu elsőre mogorva lehet, de ha összeszoktok, akkor kenyérre lehet majd kenni.

Nem akarom neki mondani, hogy én nem összeszokni szeretnék vele, hanem egyebeket csinálni.

– Ha te mondod, akkor úgy van – adok semleges választ.

– Remélem, megtetszik majd, és boldog leszel itt! Ha lehet, még karácsony előtt.

– Ezt nem értem – fordulok felé.

– Nem lényeges, ne is figyelj oda a csacskaságaimra – tereli a témát, de valami nem kerek.

– Hát jó...

– Most magadra hagylak, biztos fáradt vagy, hosszú volt ez a nap.

– Hosszabb, mint gondolnád – sóhajtom fáradtan.

– Rain!

– Igen?

– Örülünk, hogy itt vagy. Remélem változást hozol majd.

– Nem tudom mire gondolsz, de legyen úgy.

Végül még maradt fél órát, fecsegett mindenféléről, ami segített, hogy otthonosabban és felszabadultabban érezzem magam. Saifah jól választott, nagyon kedves lány, és már most érzem, hogy jó barátok leszünk.

Nagyokat nyújtózok az ágyban, és nyitogatom szemeimet. Ideje felkelni és bevetni magam. Sky szerint, ha célba akarok érni, minden fegyveremet használnom kell. Felveszek egy rövid shortot, ami annyira rövid, hogy ha úgy mozdulok, még a fenekem is kivillan belőle.

Fejemet csóválva gondolok Skyra. Nem akartam megvenni, de erősködött, hogy erre szükségem lesz. A trikó maradhat, de veszek fel rá egy kardigánt, aminek egyik oldalát hagyom lecsúszni vállamon. Megfésülködök, és már csak a mosakodás és fogmosás van hátra.

Kikukkantok az ajtó mögül, és megbizonyosodom róla, hogy sehol senki sincs. Átosonok a szemben lévő fürdőszobába, elvégzem rutinomat, majd visszaosonok, befújom magam kedvenc parfümömmel. Nagy levegőt veszek, megmozgatom izmaimat, majd ellazítom, és színre lépek.

Hangokat hallok kiszűrődni a nappaliból, így arra veszem az irányt. Még oda se érek, megpillantom Pait és Phayut a kanapén ülve, ahogy nézik a tévét és hangosan vitatkoznak valamiről.

– Jó reggelt! – Lépek be a szobába, legelbűvölőbb mosolyommal, mire megfagy a levegő körülöttünk.

– Neked is! – Mondják egyszerre, annyi különbséggel, hogy Pai arcán széles mosoly terül szét. –Jól aludtál? – Kérdezi.

– Tökéletesen, köszönöm – Felelem és pillantásom a dohányzóasztalon lévő almáskosárra szegeződik. – Vehetek egyet?

– Persze, szolgáld ki magad – jön a fagyos válasz Phayutól.

Itt a lehetőség! Lassan odamegyek, és derékból lehajolok, hogy fenekem kivillanjon. Az ablak visszatükröződésében látom, hogy mindkét fiúnak oldalra billen a feje, és a fenekemet kezdik el fixírozni. Magamba kuncogva veszek el egy csodaszép piros almát, majd felegyenesedek, és visszasétálok, és az ajtófélfának támaszkodom. Lábamat keresztbe teszem, jóízűen harapok az almába. Olyan lédús, hogy harapásomra kicsorog nedve, amit letörlök államról. Mindketten megbabonázva nézik minden mozdulatomat.

– Nemsokára megjön egy barátom, ha nem probléma? – Szegezem kérdésemet egyenesen Phayunak.

– Az én otthonom a te otthonod! Azt csinálsz, amit akarsz.

– Ennek örülök – kuncogok fel.

Megszólal az ajtócsengő, és tudom, hogy Sky jött meg.

– Azt hiszem, itt is van! – Fordulok meg, és indulok ajtót nyitni, de még elcsípek egy beszélgetésfoszlányt.

– Phayu, ha nem stoppolod le, én fogom...

– Ha hozzámersz érni, addig éltél...

– Talán...

– Nem.

Magamban nevetve nyitom az ajtót, és annyira megörülök Skynak, hogy nyakába ugrok.

– Hé! Ennyire hiányoztam?

– Még ennél is jobban!

Gyorsan betessékelem, és mielőtt bemennénk szobámba, úgy döntök, hogy bemutatom a fiúknak.

– Phayu, Pai, ő itt a barátom Sky – mutatom be, mire illedelmesen köszön.

– Szia! – Nyögi Pai kikerekedett szemekkel.

– Helló! – Int Phayu, majd hozzáteszi. – Milyen barát?

Felhúzott szemöldökkel válaszolok.

– A legjobb.

– Hmm... Dől hátra, és tekintetét a tévére szegezi.

– Te is arra az egyetemre fogsz járni, mint Rain? – Érdeklődik Pai.

– Igen. Úgy volt, hogy együtt fogunk lakni, de mint látod, nem jött össze.

– Szerencsénkre.

– Hogy mondod? – Szívja fel magát Sky.

– Nyugi kiskakas! – Vigyorodik el. – Csak azt mondtam, hogy örülök, hogy megismerhettelek titeket.

– Vagy úgy! – Enyhül meg Sky, én pedig nem győzök hol egyikre, hol másikra nézni.

– Gyere Kisbarack, mutasd a szobádat! – Ragadja meg kezem, és húzni kezd, bár nem tudja, hogy merre is kell menni.

– Hé, miért Kisbarack?

Ravaszul csillan szeme, és ebből tudtam, hogy már várta ezt a kérdést, ezért vissza is fordul, majd Phayura szegezi tekintetét és úgy válaszol.

– Mert olyan hamvas és lédús, hogy mindenki bele akar harapni. Csak hát, eddig mindenkinek beletört a foga.

Pai hahotázni kezd, de annyira, hogy még a hasát is fognia kell. Félve nézek Phayura, aki csak elgondolkozva méricskél, de nem szól egy szót sem.

Így hát elindulok szobámba, magam után húzva Skyt.

– Mi a fene! Már csak a bagoly hiányzik! – Neveti el magát.

– Nekem is ez jutott eszembe – csukom be magunk mögött az ajtót.

– Na, mesélj! Mindent tudni akarok!

– Látod – dobom le magam az ágyra – cseppet sem érdeklem.

– Bolond vagy! – Dől hátra mellém. – Te nem láttad a szemeit?

– Mit kellett volna látnom?

– Kocsányon lógtak! Ez nem semmi Rain!

– De nem is sok.

– Ne legyél pesszimista! Isten se egy nap alatt teremtette a világot.

– Lehet, csak türelmetlen vagyok.

– Felesleges, már most a hálódba gabalyodott, csak még nem tudja. De azt mondd, milyen volt az első találkozás?

– Azt hittem, ott fogok összeesni! Olyan átható tekintete volt, hogy abba még most is beleborzongok!

– Még szép! Szívdöglesztő voltál tegnap!

– Ugye? Én is így láttam!

– Csak így tovább! Továbbra is legyél csinos, kívánatos, és hideg! Nehogy elalélj akár egyetlen szép szavától.

– Ha lenne neki, de nincs – fordulok hasra, majd egy párnába fúrom arcomat.

– Hmm... Beszéltetek egyáltalán?

– Jaa... Leöregeztem, azt mondtam, hogy nem emlékszem rá, ja és kijelölte a határokat.

– A miket?

– Határokat! Nem mehetek az emeletre, mert az az ő területe! – Vágom be a durcát.

– És erre mit mondtál?

– Csak azt, hogy én nem akarok oda menni, és meghagyom másnak a lehetőséget.

– Jól van, így kell ezt csinálni!

– Szerinted milyen?

– Phayu? Hát, túl morcos, de helyes. Látom, mit eszel rajta, de nem az esetem.

– Még mindig nem találkoztál az eseteddel? – Nevetem el magam.

– Mondtam, hogy szólni fogok! Egyébként, meg hagyj ezzel békén!

– Mi a baj?

– Kicsit irigy vagyok! Én is szeretnék olyan magabiztos lenni, mint te!

– Az érzéseidben? Hát nem túl kellemes, nekem elhiheted!

– De legalább tudod mit, vagyis inkább kit akarsz.

– Több, mint a semmi! Na de keressünk vidámabb témát. Ne is, inkább öltözz! Menjünk várost nézni.

– Mit vegyek fel?

– Tőlem ez is jó, eléggé szexi.

– Ki nem megyek így az utcára!

– Várjál csak! – Áll fel, és mindentudóan csillan meg szeme.

Leültet a pipereasztalom elé, majd szorgoskodni kezd. Szememből a hajamat hátracsatolja, a többi szépen keretbe foglalja ovális arcomat. Egy kis pírt ken arcomra, egy leheletnyi fényt ajkamra, és kihúzza szememet.

Odamegy a gardróbomhoz és válogatni kezd. Térd fölé érő, passzos élénkrózsaszín nadrágot választott.

– Ez jól kiemeli a fenekedet – majd tovább kotorászik, és megtalálja, amit keres – ezt a pólót vedd fel.

Egy bordó denevérujjú felsőt választott, ápol és eltakar. De ami a lényeg, hogy a háta teljesen nyitott, a nyakánál kövekkel kirakott lánc tartja össze, ami a közepén a lapockák között hosszasan lelóg, magára vonva a tekinteteket.

– Milyen cipőt vegyek fel hozzá?

– Na, ez egy jó kérdés, papucsot semmiképpen se!

– Várj, ezt nézd! – Kotorászni kezdek, és előveszem egyik kedvenc darabomat.

Egy belebújós fehér vászoncipőre esett a választásom, aminek az orrát strasszkövek díszítik. Fogom a táskámat és már mennék is kifelé, de megállít.

– Azt ugyan nem hozod! – Veszi el tőlem, majd az ágyamra dobja.

– Pakold az enyémbe a dolgaidat!

– De...

– Ne ellenkezz! Elmegyünk, veszünk még egy-két táskát neked! Hogy lehet, hogy arra még nem gondoltam?

– Jó kérdés! – Düllesztem ki szemeimet, szerintem már így is sokkal több mindenre gondolt, mint kellene.

Elhagyjuk a szobát, és eszembe jut, hogy nincs kulcsom. Legalább van indokom, amiért újra bemegyünk a nappaliba.

Toporgok egy kicsit, hogy felhívjam magunkra a figyelmet, amihez nem is kell sok idő. Mind a ketten megbámulnak, de olyan szinten, hogy zavarba jövök tőle.

– Talán valami van rajtam? – Forgok körbe, és keresem azt, amit ők látnak.

– Fejezd már be a forgolódást! – Sziszegi Phayu, mire egyből megállok, és megbántottan nézek rá.

– Bocsánat, nem tudtam, hogy nem lehet! – Nézek rá kihívóan.

Sky erre ütögetni kezdi fenekemet, hogy a nemlétező szöszt leveregesse. Tettére Phayutól veszedelmes pillantást kap.

– Így akarsz kimenni?

– Talán koszos vagyok? Nem áll jól? El van szakadva?

– Szerintem vegyél fel egy kabátot, esni fog!

– Megnéztem az időjárást, sütni fog a nap! – Vigyorog rá Sky magabiztosan.

– Esni fog! – Feláll, és döngő léptekkel felszalad a szobájába, majd kezében valamivel visszatér. – Vedd fel!

Kezembe ad egy fehér farmerkabátot, ami egyáltalán nem az én méretem.

– Phayu, ez talán egy kicsit nagy lesz rám! – Tartom magam elé. – Keresek magamnak valamit az enyéimből.

– Ha már a kezedben van, vidd!

Felveszem, és térdemig ér, körbeforgok, Sky pedig nevetni kezd.

– Nagyon csinos vagy! – Nyűszíti Pai hangosan. – Pont illik hozzád!

– Fejezd be – morog rá Phayu. – Tökéletesen áll rajta.

Nem vitatkozok, majd ha elmentünk leveszem. Nem fogok meggyulladni egész nap, csak mert Phayu szerint esni fog.

– Esetleg van számomra kulcsod?

– Itt az enyém, ma Pai-al megyek, neki meg van kulcsa. Holnap csináltatok neked.

– Köszönöm, egy angyal vagy! – Villantom rá legszexisebb mosolyomat, miközben lesütöm szememet.

– Akkor mi elmentünk! Majd jövünk! – Húz ki a házból Sky.

Kinyújtott kezemet nézegetem, amit Phayu kabátja takar. El se hiszem, hogy ideadta. Megfogom a nyakát, és feljebb húzom, mélyet szippantok belőle. Szóval ilyen illata van! Valami elképesztő!

– Sky hívja Raint, jelentkezz!

– Oh, bocsi! Elkalandoztam!

– Azt látom, most gázoltál át egy adag kutyakakin!

– Hogy? – Lábamat az aszfalton kezdem el húzogatni.

– Csak vicceltem, de akár meg is történhetett volna.

– Szerinted tényleg nem fog esni? – Nézek a ragyogó napsütésbe.

– Idióta! Tényleg nem tudod miért adta oda azt a hatalmas lebernyeget? – Kérdezi döbbenten.

– Nem – vonom meg vállamat. – Tudnom kellene?

– Annyi eszed van...!

– Ne szidjál már! Inkább mondd meg!

– Nem akarta, hogy mindenki a csupasz hátadon és a formás fenekeden legeltesse a szemét!

– Ezért? – Pillantok le a kabátra, és átölelem fülig érő vigyorral magamat.

– Ölj meg, ha véletlenül szerelmes leszek!

– Miért?

– Hányingert keltően émelyítő vagy!

– Csak irigykedsz ! – Vigyorgok tovább.

– Meglehet, – enyhül meg – de ilyen idióta sose leszek, mint te!

– Nem, te sokkal, de sokkal rosszabb leszel!

– Na persze! Ejtsük a témát...

– Jól van, merre menjünk?

– Először is, járjuk be az egyetem környékét.

– Jó ötlet, legalább tudjuk, mit merre kell keresnünk, ha szükségünk lesz rá.

Kezdetét veszi az egész napos császkálás, környezetismeret, vásárlás és még sorolhatnám, de nincs hozzá energiám.