Rain

Felvettek A bangkoki egyetem építészeti szakára Sky-al egyetemben. Mindig is ezt akartam, hogy építész legyek, tervezhessek, alkothassak. Valami újat, szépet, amitől boldog lesz az ember.

Skynak nemigen volt elképzelése, hogy mit akar tanulni, de mivel jó volt rajzból és matekból, ráadásul precízió mániás, így úgy döntött, hogy velem tart.

Javában tervezgettük az eljövendő napjainkat. Keresünk egy megfelelő albérletet, lehetőleg közel az egyetemhez. Eljárunk tanulmányi kirándulásokra, új barátokra teszünk majd szert, és a kemény tanulás mellett belevetjük magunkat az éjszakai bulizós életbe.

– Rain! Hoztam újságokat! Böngésszük át a hirdetéseket! – Tesz le elém egy hatalmas kupacot.

– Sky! A mai világban nem újságban keresünk albérletet! – Mosolyodok el rajta.

– Az lehet, de az újságban olcsóbbak.

– Oké, nyálazzuk át!

– Nézd, ez jó lehet! – Mutatok neki egy hirdetést.

– Ez rossz környéken van! Másik kell.

Hosszú órákon keresztül böngésztünk, nem sok sikerrel. Már feladni készültem minden reményemet, mikor anyukám bekopog ajtómon.

– Rain, gyere le kicsit, vendégeink vannak.

– Már megint? Folyamatosan jön valaki, miért kell mindig lemennem? – Bosszankodok, de azért feltápászkodok.

– Sky, gyere te is! – Hívja anyukám.

Leérve a nappaliba, döbbenten állok meg. Pislogok párat, majd észhez térve illendően köszönök.

– Hogy megváltoztál! – Áll fel és ölel meg Phan néni.

– Ti is! – Pillantok rá majd a férjére. – Mi járatban?

– Csak jöttünk meglátogatni titeket! – Mosolyog rám szeretetteljesen.

– Anyu nem is említette.

– Mert ha említettem volna, eltűnsz még a városból is! – Dorgál meg.

– Gyertek, üljetek le!

Odamegyünk a kanapéhoz, majd feszengve helyet foglalunk. Kényelmetlenül érzem magam, nem értem, mit akarnak most tőlünk.

– Hallottuk, hogy bekerültetek a Bangkoki egyetemre – kezd bele Phan néni.

– Igen! – Feleljük büszkén egyszerre.

– És azt is, hogy albérletet kerestek. – Folytatja Aon bácsi, Phayu apukája.

– Igen, de nem egyszerű. Nagyon távol vannak, vagy nem megfelelő a környék, de olyan is van, amit aranyárban mérnek – válaszolom.

– Kicsikém, – szól anyám – Phan és Aon felajánlotta, hogy tudnak nektek szállást biztosítani.

– Jól hangzik! – Vigyorgok rájuk, mint a bolondgomba.

– Csak egy a gond, hogy nem tudtok együtt lakni.

– Oh... – szontyolodom el.

– Phayunál csak egy helyet tudunk biztosítani, hogy kényelmesen el tudjatok éldegélni – meséli kedvesen Phan néni. – És van egy garzonunk, amiből most költözik ki a lakó. Egy személynek tökéletes, de kettőnek már kicsi lenne. Azt szívesen kiadjuk a barátodnak, jutányos áron.

– Aon bácsi! Szívesen kiveszem én az albérletet, Sky pedig költözhetne Phayuhoz – nézek rájuk esdeklően.

– Ugyan, Rain! – Szól közbe Sky, ki nagyon is jól ismeri észjárásomat. –Nyugodtan költözz Phayuhoz, én megleszek az albérletben – paskolja meg önelégülten hátamat.

– De... – Akadékoskodok tovább. – Nem szeretném zavarni őt, biztos az útjában lennék.

– Kicsi Rain! Régen olyan jól megvoltatok, nem lehet olyan nehéz feleleveníteni a régi barátságotokat.

– A mennyasszonya mit szól hozzá? – Félve kérdezem.

Pont az hiányzik nekem, hogy odaköltözzek, és azt kelljen lesnem, nap mint nap, hogy szerelmesen andalognak. Istenemre mondom, igyekeztem kiverni a fejemből azt elmúlt két és fél évben, de nem ment. Eljártam randizni is, lányokkal és fiúkkal is, de mikor odakerült volna a helyzet, hogy csókolózzunk, kihátráltam a dologból. Egyszerűen nem hoztak lázba, nem kívántam érintésüket. Sky-al azt is beszéltük, hogy esetleg frigid vagyok. De arra lyukadtunk ki, hogy semmiképpen. Tettem bizonyos kisérleteket, és igen hatásosak voltak. Csupán csak annyi kellett, hogy Phayut képzeljem el. Arra a következtetésre jutottunk, hogy krónikus Phayufüggőségben szenvedek.

– Khmm... – hívja fel figyelmemet Aon bácsi – Phayu már egy ideje egyedülálló.

– Az hogy lehet? – Nyögöm ki keservesen.

– Hosszú történet, és nincs jogunk elmesélni. Majd ő elmondja, ha akarja.

Bólintok, és megértem, de akkor is majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság.

– Rain, jó lesz így? – Kérdezi óvatosan anyukám, mivel tudja, hogy ez mennyire érzékenyen érinthet engem.

– Ormsin néni!

– Mondjad Sky!

– Ez lesz a tökéletes megoldás, ne aggódjon! – Fogja meg anyukám kezét és megszorítja. – Pont erre a levegőváltozásra van szükségünk.

– Mikor költözhetnek a fiúk?

– Az egyetem indulása előtt egy héttel mondjuk? – Néz rám Aon bácsi. – Addig lesz időnk kifestetni az albérletet, és pár bútort beszerezni.

– Tökéletes lesz! – Feleli Phan, mintha ott se lennénk. – Már úgy várom, hogy ott legyetek! Legalább sűrűbben látunk benneteket!

Hosszasan beszélgettünk a részletekről, majd miután mindenen túlvoltunk, vendégeink arcukon boldog mosollyal távoztak. Még utoljára izgatottan megszorongattak, és biztosítottak arról, mennyire boldogok, hogy a közelükbe költözök.

Megörültem! Fejemet fogom, miközben oda-vissza sasszézok szobámban. Hogy kerültem én már megint ekkora csávába?

Barátom ágyamon fetreng, feje lelóg róla, és fejjel lefelé figyeli minden mozdulatomat.

– Rain! Állj már meg. Megfájdul tőled a fejem!

– Te csak maradj csendben! Hogy helyeselhetted, hogy költözzek oda!

– Nézd a jó oldalát!

– Mi lenne az? – Förmedek rá. – Nem látok olyat.

– Az ég is úgy akarta, hogy legyen esélyed nála.

– Bolond beszéd!

– Dehogy is! Az első jel – mutatja ujjával – odaköltözöl hozzá. Második, hogy egyedülálló!

–A falra mászom tőled! Nem akarok tőle semmi!

– Most miért hazudsz? – Fordul meg ágyamon és felkönyököl. – Legalább nem kell kételyek között élned.

– Nem élek úgy!

– Dehogynem! Mindig róla beszélsz, mindig minden körülmények között.

– De...

– Figyelj ide! Ez már beteges! Mikor láttad utoljára? És nem a múltkorira gondolok.

– Gyerekként.

– Látod! És azóta is ott él benned! Valamiért ragaszkodsz hozzá. Ha már így van, derítsük ki!

– Úgy gondolod?

– Mindenképpen nyerni fogsz! Vagy összejöttök, ami lehetséges, ha a pofidra nézek... Vagy végleg átlépsz rajta, lezárod és új, Phayu nélküli életet kezdesz.

– Nem is hangzik olyan rosszul.

– Tudom! Nekem mindegy hogyan alakul, de essünk már túl a dolgon – áll fel, és vállaimra teszi kezeit. – Azt akarom Rain Nuttarat, hogy boldog legyél. Vele vagy nélküle.

Másnap tervet szövögettünk. Új élethez új imázs is jár. Sky segítségével kipakoltuk a létező összes ruhámat a szoba közepére egy hatalmas kupacba. Minden egyes ruhadarabot átvizsgáltunk, hogy részesei lehetnek-e a jövőmnek, vagy sem.

Első körben azt néztük meg, hogy mennyire kopottak, vagy éppen lyukasak. Szánalmasan sok ilyen ruhadarabot találtunk, amik mentek vissza a szekrénybe, behajtogatva.

– Ezekre most már nem lesz szükséged!

– Alig maradt valamim! El kell mennünk vásárolni.

– Igen, de nem a szokásos hatalmas göncöket, mint eddig! Hanem igazi csábító kis finomságokat, amik kiemelik bőröd színét és karcsú alakodat.

– Rád bízom, jobban értesz hozzá, mint én!

– Naná! És a hajadnak is adunk egy kis színt és formát! Igazi dögöt faragok belőle!

– Rendben, – tétovázok – de szükségem lesz veszettség elleni oltásra?

– Ha arra gondolsz, hogy a nagy szörnyeteg rád fogja vetni magát – ujját állához teszi, és közben beharapja száját – akkor mindenképpen oltasd be magad!

– Annyira idióta vagy!

– És ez a te nagy szerencséd! Megszerezzük neked az a harci kakast, ha addig élek is!

Bedobozoltuk a jóváhagyott dolgokat, majd miután ezzel megvoltunk lerobogtunk anyumhoz.

– Anya, vennem kellene pár dolgot! – Nézek rá kiskutya tekintettel.

– De remélem, nem a közeli turkálóba mész! Legyél már kicsit igényesebb – nyúl a pénztárcája felé, és előhúz egy fekete bankkártyát.

– Rain, ez a tiéd! – Nyújtja felém a kártyát. – Minden hónapban utalunk rá egy kisebb összeget, azt kell majd beosztanod.

– Tudod, hogy mennyire skót vagyok!

– Épp ez az! Túlságosan is, – mosolyodik el – viszont azt is kérem, hogy ne sajnálj magadtól semmit. Tanulj, és ne dolgozz.

– Honnan tudtad?

– Kisfiam! Én szültelek! Szerinted nem tudom, mit forgatsz abban a szép kis buksidban?

– Lebuktam! – Sóhajtom mosolyogva.

– A mostani összeget nyugodtan elkölthetitek, majd utalok rá újat.

– De anya! Nem akarom...

– Már annak is örülök, hogy vásárolni akarsz! Használd ki! Vegyél meg mindent, amire szükséged lehet!

– Rendben, Sky segíteni fog benne.

– Hála az égnek, hátha ragad rád is tőle valami.

– Oui...

– Menjetek, vásároljatok, érezzétek jól magatokat.

Megköszöntük, és már pattantunk is be a kocsiba.

– Hová menjünk?

– A plázába! – Feleli Sky. – Megtalálunk mindent, amire szükségünk van!

Hát igen, ez nem egy egyszerű bevásárlás lesz. Lelkileg fel is kell készülnöm, mire odaérünk. Ezért becsukom a szemem és hümmögni kezdek.

Belevetettük magunkat a vásárlás forgatagába. Sky egyből kikapta kezemből a bankkártyát, hogy majd ő kezeli, nekem nem kell tudnom semmiről. Rábólintottam, mert most küldetésünk van.

– Először egy fehérneműboltba menjünk! Kezdjük az alapokkal! – Húz maga után Sky.

– Vannak alsóim.

– Borzalmasak! Vagy olyan lenge ízék, amiket én legszívesebben port törölni használnék, vagy olyan, mint nagyapám fecskéi.

– Mégis milyen lenne jó szerinted? – Meredek bosszúsan rá.

– Olyan passzentos boxeralsó, ami kiemeli gömbölyű fenekedet. Ráadásul elől is sejtet valamit.

– Hé! Te mikor nézted meg? – Kapom ágyékom elé kezemet.

– Rain! Sky vagyok! A barátod! Szerinted nem láttam még?

– Nem!

– Na persze... És amikor reggeli merevedéssel ébredtél mellettem? – Kuncog fel.

– Jól van, ne beszéljünk róla! – Pillantok oldalra. – Inkább azt mondd meg milyet vegyünk!

– Gyere! – Ragadja meg kezemet és már válogatunk is a különböző darabok között.

Hétköznapokra választott nekem színes darabokat, semmi extra. Gumírozásukon egy kisebb felirat látható, de semmi egyéb. Szigorúan a lelkemre kötötte, hogy ezeket csak akkor hordjam, mikor nem akarok csábítani. Azt hiszem, jegyzetelnem kell majd, mielőtt össze-vissza kezdem el hordani a darabokat.

– Teszed le! Azt biztos nem veszem fel! – Mutat felém egy igen érdekes darabot.

Az elején van anyag, de a hátsóján nincs. Hogy a fenébe kell ezt felvenni? Forgatom kezeimben. De megvan. Messzire hajítom, de Sky visszahozza, majd tűntetően arrogáns mosollyal belerakja kosaramba.

– Marad! – Csak ennyit mondd, én pedig már vörösödök is.

Akkor most térjünk át a szexi darabokra. Gazdája lettem pár egyszerűbb típusnak, melynek elején madzag van, amit szépen lassan ki kell fűzni, és előtárul a nemesebbik részem. Majd ilyen átlátszó, leheletfinom anyagból készült álomszép darabokat is raktunk a kosarunkba. Valamelyiknek elől fityegett egy csillogó embléma, valamelyiknek hátul. Olyan is akadt, amin hátul pántok keresztezik egymást.

– Ehhez elég egyetlen apró mozdulat, és már volt nincs! – Mondja Sky.

– De nagy a tapasztalatod!

– Több, mint neked! – Kuncogja.

– Ne vágj fel! Ha eljön az idő, utolérlek! – Szegem fel államat makacsul.

– Abban biztos vagyok! Ha... Nem is ha! Hanem amikor sikerül ágyadba csalogatnod, onnantól fogva, nem lesz visszaút!

– Miből gondolod? – Nézek rá félénken.

– Tudod, olyan ártatlan vagy – mosolyodik el – és úgy nézel ki, mint egy hamvas barack. Legszívesebben mindenki beléd kóstolna.

– Ezt meg honnan veszed?

– Rain! Elég legyen! Ismered a rút kiskacsás mesét?

– Igen...

– Na, te vagy az! Soha senki nem gondolta volna, hogy vállalható külsőd lesz! És tessék! Olyan szép vagy!

– A férfiakra nem ezt mondják... – suttogom.

– Tudom, tudom... Megint Phayu! – Megragadja vállamat és szembeállít magával. – De te vagy a kivétel! Te nem helyes vagy, hanem szép! Ezt vésd jól az eszedbe!

– Úgy lesz, ígérem!

Beszélgetésünk után némán válogattunk még pár darabot, majd a pénztárnál fizettünk és távoztunk.

Utálok vásárolni! Lejártuk a lábunkat, de teljesítettük a küldetésünket. Lassan lépkedtünk az autó felé, majd bepakoltunk. Került bele minden, nadrág, póló, pulcsi, cipők garmadája, és minden más is, amit még elképzelni se tudsz. De Sky szerint szükségem lesz ezekre, ha célba akarok érni.

– Most pedig, menjünk vissza!

– Mégis minek? – Kérdezem unottan. – Nem vásároltunk eleget?

– És a hajaddal mi lesz? Nem maradhat ez a szénakazal!

– De szeretem.

– A pasik viszont nem! Szerinted kinek van kedve egy ilyen töredezett, száraz valamihez érni?

– Oké, rendben! Elég legyen! Teljesen rád bízom magam.

Visszasétálunk és helyet foglalunk a szalonban. Mikor ránk kerül a sor, Sky beültet a székbe, és mindenféle instrukciókat ad a fodrásznak frizurámmal kapcsolatban.

– Amíg elkészülsz, elszaladok még pár dologért.

– De ne költs sokat! Már így is túlmentünk a keretemen!

– A te kereteden, nem pedig az anyukádén! – Vigyorog rám és magamra hagy.

A fodrász dúdolva kezdett neki a munkának. Először is leszívatta, lemosta, majd befestette. Utána megint lemosta, balzsamozta, és végre valahára vágni kezdte. Azt hittem sose jön el ez a pillanat. Én nem vagyok ennyire piperkőc, de a cél érdekében bármire képes vagyok, eltökéltem magamat. Már majdnem elaludtam, mikor a fodrász belesuttogott a fülembe, hogy kész vagyunk.

Kinyitottam a szememet, és egyszerűen nem hiszem el, amit látok!

– Ez valami elképesztő! – Fordítom jobbra, majd balra fejemet. – Én vagyok az?

– Szóval tetszik? – Kérdezi reménykedve az alkotó.

– Hogy a viharba ne tetszene? – Állok fel, és közelebb hajolok a tükörhöz. – Fantasztikus!

– Este van programod? – Szólal meg a mellettem kíváncsian fürkésző colos fodrász.

– Tessék?

– Esetleg randizhatnánk...

– Bocsi, de a haverom foglalt, – szólal meg Sky a hátunk mögül – de talán, majd legközelebb.

– Legyen úgy, – nyújtja felém névjegykártyáját – hívj ha szükséged van rám. Vagy így – igazítja meg hajamat – vagy úgy! – Kacsint.

A döbbenettől megszólalni se tudok, így a fizetést Skyra hagytam. Gyorsan rendeztük a számlát, és elindultunk hazafelé.

– Látod, én megmondtam!

– Mit is? – Indítom a kocsit.

– Hogy olyan vagy, mint a hamvas barack. Ezentúl így foglak hívni. Én kis barackom...

Gondolatban azt remélem, hogy hamarosan nem Sky barackja leszek, hanem valaki másé...