Phayu

Folyatom magamra a kellemes vizet, és a kapcsolatunkon gondolkodom. Rain nagylelkűségének köszönhetően visszaköltözhettem szobájába. Sajnos csak azért, hogy ne aludjon egyedül, tilos az érintés, bár ezt ő gyakran megszegi, mikor megfeledkezik magáról, és az éjszaka közepén szorosan mellém bújik. A tanulással van elfoglalva, minden idejét annak szenteli. Elvétve, ha van egy szabad órája, próbálom előhozni a kettőnk dolgát, de elhesseget.

Úgy tudnám jellemezni a helyzetünket, hogy ülök a lyuknál és vonyítok. De komolyan.

A vágy felemészt, és az, hogy ott vagyok mellette, együtt alszunk, átölel, csak tetézi kínomat. Múltkor már Sky is odasúgta nekem, hogy részvéte.

Ennyire szánalmas lennék?

Lehet, de nem érdekel. Ha helyreáll a kapcsolatunk, megmutatom, ki a főnök. Mosolyodom el magamban, miközben lemosom testemről a habot. Elzárom a csapot, törölközőt tekerek derekam köré, majd a szobámban megszárítkozom. Pár kósza vizes hajtincsem arcomba hull, és végéből a cseppek csupasz felsőtestemre csepegnek.

Kilépve a fürdőből Rain-nek ütközök, aki megszeppenve néz fel szemembe.

– Hova, hova? – Teszem csípőre kezemet.

– Én – mér végig – , a konyhába indultam – nyel egy nagyot.

Hogy tetézzem a helyzetet, beletúrok hajamba és hátrasimítom. Közben hasfalamat megfeszítem, mire ujjai önkéntelenül megindulnak kockáim felé.

– Szeretnéd megérinteni?

– Nem – húzza vissza kezét.

– Nem bánom – ragadom meg, és ráfektetem tenyerét hasfalamra.

Érintése alatt bizseregni kezd a bőröm, és egyre csak többet akar. Megvonási tüneteim vannak. Mióta szexuális életet élek nem volt ennyi kihagyásom, és már nem bírom sokáig.

– Öltözz fel, mielőtt megfázol – éhesen pillant végig rajtam még utoljára, majd magamra hagy.

Halkan felnevetek és megcsóválom fejemet, ő se bírja már sokáig, ami az én malmomra hajtja a vizet. Felbaktatok szobám magányába. Olyan hideg és magányos itt. Régen azt képzeltem, mennyi boldog pillanatot fogok itt eltölteni párommal, nevetünk, beszélgetünk és rengeteget szeretkezünk.

Ebből nem lett semmi. Csak a kalandjaimat hordtam ide, pár kellemes órára esetleg éjszakára. Amióta Rain megjelent, viszont másképp gondolok erre a helyre. Ideje lenne felhurcolni ide, és addig szeretni, míg el nem alszik a kimerültségtől. Ha ez megtörténik, soha többé nem engedem el.

Nyitom szobájának ajtaját, és meglátom őt. Őt, aki az ablaknál áll, és a beszűrődő hold fényében fürdőzik. Látványára benn akad szavam, apró lépésekkel közelítem meg. Szőke haja ezüstösen ragyog, köntöse egyik oldalt lecsúszott válláról, így szabadon hagyva érintésre vágyó bőrét.

Mögé lépek, leheletem súrolja nyakát, mitől felállnak pihéi.

– Phayu – sóhajtja, és ebben minden benne van.

– Hmm...

Tenyeremet vállára simítom, és elkezdem lefelé vezetni. Érintésem nyomán apró csókokat hintek bársonyos bőrére, mitől megremeg. Másik kezemmel átölelem derekát és magamhoz húzom. Érzem teste melegét, ahogy mellkasomnak feszül. Kis idő után megfordul, karjait nyakam köré fonja, majd egy édes csókra húz. Erre vártam, végre áttörtem a közénk húzott vastag falat.

Kóstolgatom puha ajkait, nyelvemmel bejutásért könyörgök. Résnyire nyitja száját, ezzel engedélyt adva behatolásomnak, mit ezer örömmel meg is teszek. Vadul, kiéhezetten csókolom, amit ő is ugyanilyen intenzíven viszonoz. Feneke alá nyúlva felemelem, ő pedig átkulcsolja derekamon lábait, és elindulok vele, az ágy felé. Az én ágyam felé.

Mikor elhagyjuk a szobáját, elfúlva kérdezi, hogy hová viszem.

– A szobámba – válaszolom.

– De én oda nem mehetek – nyögi, miközben fenekét markolászom.

– Most már igen – lehelem és nyakát csókolgatom.

Felérve lábammal berúgom az ajtót, majd ledobom az ágyamra. Felette tornyosulok, és elégedetten figyelem, ahogy haja szétterül sötét ágyneműmön. Kezeit levezeti a köntös megkötőjéhez, majd iszonyat lassúsággal kioldja, és széthúzza azt. Feltárul előttem hívogató, bársonyos bőre, mely értem kiállt.

– Eszméletlenül gyönyörű vagy – súgom rekedtes hangon.

– Akkor mire vársz? – Nyúl felém.

– Csak rád vártam!

Az ágyra térdelek, kezeimet teste mellé helyezem, így most felette tornyosulok. Kezeit végigfuttatja karjaimon, majd áttér mellkasomra és azt simogatja. Hagyom neki, kiélvezek minden érintést. Végül felkönyököl, és apró csókokkal borítja el felsőtestemet. Alig bírom visszafogni magam, hogy felfaljam. De hagynom kell érvényesülni, ez az aktus most más. Tisztában vagyok vele, hogy mit akarok tőle, mire vágyom, és azzal is, hogy ő mit szeretne.

Márpedig az biztos, hogy engem akar, lelkestől, bőröstől, mindenestől.

– Rain!

– Igen?

– Mindennél jobban akarlak – simítok fürtjei közé.

– Tudom – mosolyodik el.

Mellbimbómat veszi kezelésbe, érzékien nyalogatja, szívogatja. Nem bírom tovább, lenyomom az ágyra és most én fedezem fel már jól ismert testét.

Csókot lehelek homlokára, mindkét szemhéjára, orra hegyére, állára majd szájára. Lassan kiélvezve minden érintkezésünket.

Csöndben nyöszörög, széttárja lábát és átöleli vele derekamat. Ujjaimat végigfuttatom bordáin, majd végighúzom mindkét oldalán. Csípőjét felnyomja, ágyékaink összedörzsölődnek, merevedése enyémnek feszül. Kiegyenesedek, lábát felemelem, és apró puszikkal borítom, majd lenyúlok és eltávolítom róla alsónadrágját.

– Kívánsz engem? – választ nem várok, látom így is rajta.

– És te? – kérdezi reménykedve.

– Hát nem tudod? Nem érzed? Nem látod?

Ragadom meg péniszét és gyengéden masszírozni kezdem. Mire egyből reagál, csípőjét fel-feltolja, és nyögdécsel.

– Azt hiszem, tudom, érzem, látom – fátyolos tekintettel néz rám.

– Ígérem, addig foglak kényeztetni, míg jóvá teszem bűneimet – lehelem, majd farka fölé hajolok, és egy percet se tétovázok.

Bekapom, elnyelem, falom. Szívom, szopogatom, nyalogatom. Boldogság járja át testemet, hogy újra a közelében lehetek. Fejem le fel jár, élvezem a helyzetet, sőt repesek. Törékeny teste hánykolódni kezd alattam, dobálja magát, számban meg-megrándul.

– Phayu, kérlek!

– Mit kérsz? – motyogom, félig kiengedve barlangomból.

– El kell menjek!

– El fogsz!

– Simogasd magad, had lássam!

Kezével felsőtestét simogatja, mellbimbóját dörzsölgeti, csipkedi, a látványtól elalélok. Ujjamat benyálazom és mielőtt újra farkára hajolnék, célba veszem lyukát és dörzsölgetni kezdem, majd becsúsztatom középső ujjamat. Hálás nyögés szakad fel torkából, mire elmosolyodok. Szeretem azt a tudatot, hogy értek testének nyelvén.

– Kérlek, vegyél vissza!

– Azt szeretnéd, hogy újra szopogassalak?

– Ühüm...

Nem esik nehezemre teljesíteni kívánságát, bekapom, kezemmel rásegítek, és már röpítem is a mennyország fölé. Közben ujjam ki-be jár, folyamatosan eltalálva prosztatáját, nyög, nyöszörög, remeg. Biztos vagyok benne, hogy nemsokára eléri a csúcspontot, és megérzésem beigazolódik.

– Jövök! – próbál kihúzódni, de nem hagyom. – Engedj már!

Enyhén megrázom fejem, gyorsítok, és ujjam utolsó lökésére beleélvez számba, mit élvezettel nyelek le.

Megkönnyebbülve süpped bele a matracba, mellkasa erősen emelkedik és süllyed. Feljebb mászok, beterítem testemmel, majd hajába túrok, miközben apró csókokkal borítom édes arcát.

Kedvesen mosolyog fel rám, szemében a szerelem tüze fénylik. Gyengéden fülem mögé igazítja kóbor tincseimet. Megragadom kezét, belecsókolok tenyerébe, majd a szívemhez húzom. Szeretnék elmerülni benne, de amíg nem ad engedélyt, nem teszem meg. Meghagyom neki a lehetőséget, hogy visszakozzon.

– Nem akarod folytatni? – kérdezi.

– Mindennél jobban – suttogom.

Karjaival átöleli vállamat, lehúz és megcsókol.

– Akkor folytasd!

Ügyetlenül megszabadulok alsómtól, eligazítom testét alattam, lábait szétfeszítem, elhelyezkedem, és lassan belépek testébe.

Elégedetten nyöszörög, körmeit belevájja hátamba, mitől felszisszenek, de nem érdekel. Puha teste mellé támaszkodok, majd lassan ringatózni kezdek rajta, benne. Lehúz, csókol, szétfeszegeti számat, belép és felfedezi. Imádom édes kis nyelvének játékosságát, ahogy teste reagál érintésemre, és hogy mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Minden egyes döfésem célt ér, eltalálja prosztatáját.

– Pha-yu!

– Mondd – döfök még egyet és még egyet.

– Ez olyan j-jó... Hi-hiányzott.

– Nekem meg te hiányoztál – suttogom fülébe, majd feje alá nyúlok és szorosan tartom.

Egyre jobban érzem, hogy kezd kialakulni alhasamban a csomó, már nem kell sok a beteljesülésemhez. Gyorsítanom kellene, de nem teszem, maradok ennél a lassú ringatózásnál.

Gyöngyözik homlokom, halk hörgés szakad fel torkom mélyéről. Kulcscsontját nyalom, harapdálom, majd nyakát, fülcimpáját, és minden más részét, amit csak érek.

Gyűrűjét érzem megszorulni farkam körül, akadozó nyögdécseléséből tudom, pár pillanat és sikerül újra a mennybe juttatnom. Ami be is következik egy pillanat múlva. Farka hasfalamnak feszülve rángatózni kezd, majd beteríti nedve.

Teste elernyed, megkönnyebbül, kielégül. Boldogságát látva nem tudom visszatartani magam, megszorítom testét és egy utolsó erős döféssel testébe élvezek, majd ráborulok.

– Phayu – simogatja meg arcomat.

– Hmm...

– Szeretlek.

Kijelentésére felkapom fejemet, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar kimondja azt, ami nekem olyan nehezen megy.

– Mmm...

– Nem kell mondanod semmit, elég lesz, ha készen állsz rá.

Szemeibe nézve nem látok csalódást vagy elkeseredettséget. Csupán vágyakozást, szerelmet, türelmet.

Oldalra gördülök, előveszek egy törlőkendőt, letörlőm magunkat, majd miután végeztem, magamhoz húzom. Fejét kezemre fektetem, átölelem és beszívom illatát.

– Szerencsés vagyok – suttogom fülébe.

– Ugyan miért?

– Mert itt vagy nekem.

– Ez valóban szerencse – kuncogja el magát.

– Kicsúfolsz?

– Eszembe se jutna!

– Akkor jó– puszilom meg nyakát – , mert én komolyan mondtam.

– Tudod, én várok rád, ameddig csak kell.

– Köszönöm – szorongatom meg törékeny kis testét.

– Kérdezhetek valamit?

– Persze – simogatom meg hüvelykujjammal.

– Miért jöttünk ide fel?

– Hozzám tartozol, itt a helyed.

– Hozzád?

– Igen, nem menekülhetsz. Enyém vagy.

– Vagy inkább, te az enyém! – szorítja meg államat.

– Igen, az is lehet – kihúzom a takarót és magunkra terítem.

– Szóval, ezt már elfogadod?

– Hmm... Legyen, a tiéd lettem. Most örülsz? – mosolygok le rá.

– Ennél már csak akkor lehetnék boldogabb, ha...

– Folytasd.

– Nem, semmi! Most nagyon boldog vagyok.

Azt hiszem, tudom mire gondolt, és én ki is akarom mondani, de ahhoz szükségem van a tökéletes időpontra, helyszínre. Nem csak benyögni akarom, annál többet érdemel.

Kinyitom szemem és a legcsodálatosabb szempárral találtam szembe magam. Felpattan, hanyatt dönt és lábát átlendítve csípőmre ül. Nem érzem súlyát, pihekönnyű teremtés.

– Jó reggelt – mondom álmosan.

– Neked is – hajol előre és megcsókol.

– Miért keltél fel?

Oldalra dönti fejét, és kedvesen csücsörít hozzá.

– Nincs megszokva az ágy.

– Meg akarod szokni?

– Meg akarjam?

– Én szeretném.

– Hmm... Mi lenne, ha te költöznél le hozzám?

– Így is mindig ott lógok – próbálom eltitkolni csalódottságomat.

– Igen – hasal mellkasomra, kézfején megtámassza fejét – , de szeretném, ha a fiókjaimban a te dolgaid is lennének.

– És még?

– Tetszik az ágyneműd! Azt is lehozhatnád, de ami a legfontosabb, te legyél ott velem.

Belegondolva igaza van. Az ő szobáját tekintem a sajátoménak is. Itt, minden semleges, rideg. Nagyobb, mint az enyém, kényelmesen elférünk, és az igazat megvallva, nagyon megszerettem.

– Rendben, segítesz levinni a dolgaimat.

– Mondok jobbat – pattan fel – , segítek összepakolni.

– Hé, nem kellene valamit felvenned? – vizslatom meztelen, hibátlan bőrét.

– Igazad van – nyitja ki a szekrényajtót, és felveszi a kedvenc melegítőalsómat.

Pár számmal nagyobb nála, de még így is elbűvölően fest. Még igazán magamhoz se sikerül térnem, már halmokban állnak az ágyon ruháim.

– Mi ez a sietség? – kérdezem hitetlenkedve.

– Biztosra megyek! – vigyorodik el. – Addig kell lepakolnunk, míg megnem gondolod magad!

– Miért gondolnám meg magam? – ülök fel és dörzsölgetni kezdem szememet.

– Nálad sose lehet tudni – feleli, mire megfagy a levegő.

Ez fájt, de igaza van. A hangulatingadozásaim kiszámíthatatlanok, legalábbis eddig így volt, de ezen változtatok, mégpedig azonnali hatállyal.

Kimászok az ágyból, odaosonok, és hátulról átölelem.

– Ígérem, nem fogom meggondolni magam! – harapom meg fülét.

– Kíváncsi leszek – fordul meg karomban és puszit nyom arcomra.

– Lehetsz is! – Csapom meg fenekét, majd megkeresem alsónadrágomat és felrángatom.

Hagytam Rain-nek, hogy kiválogasson mindent, amit leviszek a közös szobánkba. Amíg ő pakolt és válogatott én folyamatosan hordtam lefelé a dolgokat.

Szinte mindent kipakolt, a ruháimat, ágyneműgarnitúrákat, dekorációs kellékeket, fényképeket, hangfalakat. Ez mind szép és jó, de ahogy fent végeztünk, kezdtünk lent.

Hulla fáradt vagyok, de ha már belekezdtünk fejezzük is be. Sose gondoltam róla, hogy ennyire szeret pakolni, vagy ez kivételes eset, és csak miattam csinálja.

A fenti szobát megcsináltuk vendégszobának, azt mondta, arra tökéletes, sőt. Most már nem okoz problémát vendégeket fogadni, ráadásul tetszik, hogy mi így külön elvagyunk szeparálva. Ki gondolta volna, amikor berendeztük ezt a babaszobát barátaimmal, hogy én is itt fogok kikötni? Önszántamból, dalolva.

– Hogy tetszik? – fogja meg kezemet, és a szoba közepére húz.

– Tökéletes!

De tényleg, kettőnk ötvözete. Elférnek a könyveim, motor modelljeim, a festményeimet pedig felakasztottuk a falakra. Az éjjelilámpát kicserélte, mert az enyém jobban tetszett neki. Az ágyneműnek is mennie kellett, vagyis csak kicserélte az enyéimre. Szerinte így otthonosabban fogom érezni magam a szobában. A kis buta, csak arra az egy dologra nem gondol, hogy miatta szeretek majd ebben a szobában lakni.

Végre kész vagyunk, hátradőlünk az ágyban, merengve a plafont nézzük, mikor Rain-nek rezegni kezd a telefonja, gondolom üzenete érkezett. Babrálja a készüléket, nem is figyelek rá, teljesen a gondolataimba mélyedtem, mikor hirtelen felül mellettem és a frászt hozza rám.

– Baj van? – ülök fel én is és átkarolom derekát, államat vállán pihentetem.

– Csak egy furcsa üzenetet kaptam, de szerintem csak félrement.

– Mi áll benne?

Felém tartja a készüléket, én pedig elolvasom.

„Mióta ismerlek, szeretlek. Hol így, hol úgy. De mostanra biztosan tudom, hogy szerelemmel szívemben gondolok rád."

Felhúzott szemöldökkel meredek rá, de a teljes tanácstalanságot látom kiolvasni arcvonásaiból. Gyorsan válaszol neki, hogy biztosan rossz számra küldte, mire jön is a válasz.

„Jó helyre küldtem Kisbarackom. Sajnálom, hogy eddig nem ismertem be, mennyire szeretlek, de még csak most jöttem rá."

Kétségbeesetten pillant rám, fél, vajon mit szólok majd hozzá.

– Új hódolód akadt? – Mosolyodom el és puszit nyomok a füle tövébe.

– Nem haragszol?

– Miért tenném? Akinek van szeme, annak meg is akad rajtad.

– Nem tudom, ki lehet – csóválja fejét.

– Szeretnéd tudni?

– Talán. De csak azért, hogy megmondhassam neki, engem más nem érdekel.

– Akkor ki érdekel? – húzom az agyát.

– Phayu, na, szerinted ki érdekel engem? – vörösödik el a feje.

– Csakis én, érdekelhetlek, ezt ne felejtsd el.

– Nem fogom – ígéri.

Ekkor újabb üzenet érkezik, mit együtt olvasunk el.

„Bármikor könnyet csaltam csillogó szemedbe, megbántottam érző szívedet, sajnálom. De tudnod kell, a tiéd vagyok mostantól... és remélem, mindörökre."