Phayu

Felkapcsolom az éjjelszekrényen árválkodó lámpát, utána az ágy széléhez sétálok és megállok, majd lepillantok az alattam elterülő személyre.

Hát ide jutottunk! Egész héten igyekeztem kerülni. Hol a műhelyben húztam meg magam, hol Pai-nal. Barátom furcsállta a helyzetet, de nem magyarázkodtam neki, ő pedig nem kérdezett rá.

Mégis, hogy mondhattam volna el neki, félek a lakótársamtól? Minden mozdulata kihívást jelent számomra, legyen szó a legjelentéktelenebb vállrándításáról vagy az édesen csücsörítő ajkairól. Nem volt biztonságban tőlem, így távol maradtam.

A randijaimról már ne is beszéljünk. A múltkori lánnyal elmentem moziba, hátha segít megszabadulni ártó gondolataimtól és zárásként kellőképpen kielégülésre lelek, de nem. A beszélgetés unalmas volt, érintésétől nem jöttem lázba, és mikor a szexre került a sor, mit is mondjak? Volt már sokkal jobban is részem. Ez nem feltétlenül a lány hibája volt, inkább az enyém. Gépiesen csináltam mindent, miközben egy bizonyos fiú után epekedtem. De mivel nem akartam belebonyolódni ebbe az egészbe, a mai lánnyal akartam kiverni őt a fejemből. Esélyt kellett adnom száműzésének! Erre ezt kellett csinálnia ennek a kis fúriának. Nincs mese, a sors is azt akarja, hogy megtörténjen közöttünk. Én pedig, nem szeretnék letérni a számomra kijelölt útról.

Hogyan is kezdjek neki? Szűzzel még nem volt dolgom. Attól tartok, mivel annyira kívánom, hogy elvesztem az eszem, bántani fogom. Pedig mi sem áll legtávolabb tőlem! Olyan élvezetekben akarom részesíteni, mit egy életre megemleget.

Óvatosan a matracra térdelek, lábaim közé szorítva övéit, előre hajolok és testét körbevéve karjaimmal, ránehezedek.

- Rain, látod, mit szabadítottál magadra?

- Úgy gondolod, hogy én vagyok a hibás? - Érinti meg ujjával arcélemet. - Valld be az igazat! Ugyanúgy vágytál rá, mint...

- Mint kicsoda? - Pillantok le kipirult arcára, majd oldalra fordítom a fejemet, bekapom ujját és szopogatni kezdem.

- Senki! - Rebegi pilláit rezegtetve.

- Nekem ne hazudj! Olvasok benned! - Csúsztatom le kezemet oldalán, mire felsóhajt.

- Jól van! Magamról beszéltem! Most örülsz? - Kezdi el csábítóan harapdálni ajkát, mi magára vonzza tekintetemet.

Hogyne örülnék! Minden jóérzésű embernek jól esne, ha egy ilyen édes tünemény sóvárogna utána. Ebben a pillanatban én vagyok a legszerencsésebb férfi a világon.

- Rain, készülj fel! - Suttogom neki elfúló hangon.

- Ezt hogy érted?

- Megdolgoztatlak az éjszaka - ereszkedek rá és megcsókolom.

Addig ingerlem, míg ki nem nyitja nekem édes száját és birtokba nem veszem. Nem ez az első csókunk, de mégis úgy hat rám, mint legelőször. Kíváncsi, puhatolózó, sóvárgó. Most se kell nyösztetni, hogy folytassa, kapva-kap az alkalmon, és most már nem tudom eldönteni, hogy melyikünk falja fel a másikat.

Csókunk közben mellé gördülök, így kicsit oldalra kell döntenie a fejét, de semmi pénzért nem szakítaná meg táncunkat.

- Jó fiú! - Morgom szájába, miközben szabad kezemmel kibontom köntösének övét.

Kicsomagolom, mint karácsonykor az ajándékot szokás. Megszakítom édes tevékenységünket, és lepillantok rá. Nem fogom tudni megunni ezt a látvány. Bársonyos, kreol bőre világít a hófehér takarón, ráadásul a kék köntöse még jobban kontrasztot képez.

- Csukd be a szemed, és élvezd! - Súgom érzékien fülébe.

- Mégis mire készülsz? - Néz rám riadt tekintettel.

- Ne aggódj, élvezni fogod... - Húzom végig ujjaimat felsőtestének kellős közepén, majd lejjebb csúsztatom.

Bekapom egyik ékszerrel díszített mellbimbóját, mitől megugrik kicsit, de lefogom, nem eresztem. Csak szívom, nyalogatom. Fogaim közé csippentem az ékszert és távolodni kezdek bimbójától. Tettemre sziszegés a válasz, fejem után kap, és visszaszorítja előbbi helyére.

- Ennyire élvezted az előbb? - Kuncogok fel, majd megfújom bimbóját, és kőkemény kaviccsá merevedik.

- Dehogy! Vagyis félig-meddig! Majdnem kiszakítottad!

- Hidd el, tudom mit csinálok!

Fejemet kezemre támasztom, ujjaimmal bebarangolom felsőtestét, ráérősen, hiszen előttem az egész éjszaka, ráadásul arról se feledkezzünk meg, hogy neki ez az első. Utána bőven lesz rá időm, hogy kiélhessem rajta és vele szenvedélyemet. De most bármennyire is hajt a vérem, azt akarom, hogy élvezze, és soha ne felejtse el, amit tőlem kap.

Ahogy látom, kellően ellazult, bármennyire is próbálta rejtegetni feszültségét, én átláttam rajta. Próbál lazának mutatkozni, de egy cseppet sem az. Viszont itt vagyok neki, mutatom az utat. Kezem besiklik pizsamájába, és rátalál nemességére. Meleg, sima, lüktet, rángatózik a vágytól.

- Phayu! Ne... - Könyörgően néz szemeimbe.

Arca vörössé válik, próbál mocorogni, de nem eresztem. Hosszának bőre bársonyos, rugalmas és már az előnedvétől nedves. Ujjaimmal közrefogom, nem túl vastag, és ahogy tapogatom, nem is túl hosszú. Ez legyen a legkevesebb, engem nem zavar, csak azt akarom, hogy az enyém legyen. Érezni akarom magamban, mármint a számban. Lüktető forróságát, nyelvemmel érinteni makkját, min sós cseppekben gyöngyözik nedve. Már a gondolatra is kőkemény vagyok, mi lesz akkor, amikor megteszem?

- Csak jót akarok neked... - Csókolom meg vállát, majd lassan szívni kezdem.

- De... - Fordítja felém tekintetét, mely a vágytól zavarosan csillogó.

- Várj... - Kihúzom kezemet, mit bosszankodó sóhajjal fogad.

Van egy olyan érzésem, hogy hatalmas étvágya van, csak még ő maga se jött rá. Újra fölé térdelek, és amilyen ütemben fosztom meg ruhájától, olyan ütemben borítom be testét csókjaimmal.

Először a köntös kerül le róla, azt követi a pizsamája, végül az alsója. Szöszi haja szétterül a takarón, arca vörösbe borul, ajka duzzadt csókjaimtól.

- Gyönyörű vagy! - Falom fel szemeimmel az elém táruló látványt.

- Ez nem ér! Rajtad túl sok ruha van! -­ Vizslat szemeivel, miközben beharapja alsó ajkát.

- Ha rólam lekerül, nincs megállás! Jobb, ha még egy darabig rajtam marad - vigyorodom el.

Pólóm után nyúl, nagy nehezen lecibálja rólam, és tenyerével végigsimít kockáimon, mellkasomon, kulcscsontomon. Szemeiben a felfedezés öröme csillog, mindent alaposan megnéz magának.

Felkönyököl, és apró csókokkal hinti mellkasomat, majd mikor rátalál mellbimbómra, bátortalanul szívni kezdi. Beletúrok hajába és szorosabban magamhoz húzom.

- Erősebben! - Szakad ki belőlem. - Bírom!

Egyből követi utasításomat, egyiket szívja a másik után, és olyan erővel, hogy holnapra valószínűleg belilul, de nem bánom, élvezem. Sürgetően nyúl nadrágom derekához, vacakol egy darabig a gombbal, majd a cipzárral. Hevességében majdnem becsípte ékességemet.

- Lassabban! Nem sietünk! - Pillantok le rá, majd nyáltól csillogó ajkára hajolok.

Beletúrok szőkés hajába, megragadom és erősen tartom. Hátrafeszítem, mitől felnyög, én pedig belenézek vágyakozó tekintetébe.

- Phayu! Csinálj már valamit! - Kérlel. - Annyira szétfeszít... Valami... Belülről...

Éhesen lecsapok újra ajkaira, erősen behatolok, és lenyomom nyelvemet ameddig csak tudom, mitől egy kicsit köhögni kezd, de utána ugyanolyan hévvel válaszol.

Végül feljebb mászok az ágyon, hátamat a falnak támasztom, széttárom lábaimat és megpaskolom közötte a helyet.

- Gyere csak ide! - Hívogatom, mint egy kiscicát.

Miközben felül, játékosan megrázza fejét, majd oldalra billenti azt.

- Mit szeretnél Phayu?

- Mondtam! - Kapom el csuklóját és lábaim közé rántom, mire felnevet.

Ez a nevetés lángra gyújtja szívemet, melybe boldogság költözik.

Hátát csupasz mellkasomnak döntöm, ahol bőrünk találkozik, szinte lángol a felület. Vékony derekát átölelve szorosan tartom ölemben, pedig nagyon mocorog. Az istenért se akar megmaradni, mint egy rossz gyerek.

- Most már elég! - Harapom meg fülét. - Engedj és hamarabb szabadulsz! - Húzom végig orromat illatozó nyakán.

Lábait átvetem enyéimen, így most már széles terpeszben ül ölemben.

- Igen, ez az! - Csókolgatom, harapdálom nyakát, miközben lenézek meredező vesszőjére.

Újra kezelésbe veszem lüktető farkát, kezemet járatom rajta, olykor megszorítom. Hüvelykujjammal dörzsölni kezdem makkját, mire beleremeg egész teste. Fejét hátraveti, így pont nyakhajlatomba fúródik, kezét is felemeli és tarkómba kapaszkodik. Mellkasa fel-le jár, kapkodva veszi a levegőt. Teste egyre többször megrándul, ahogy lassan kitörni készül.

- Élvezz el, kérlek! Látni akarom! - Könyörgöm neki, miközben puha vállát csókolgatom, harapdálom, fél szememet pedig ágyékán tartom.

- Phayu! - Kiálltja.

Hátát homorítja, csípőjét mozdítja, és hangosan nyöszörög.

- Kérlek, segíts! - Szinte nyöszörögve mondja.

Kezemben lüktet, rángatózik tagja, közel a vég. Bekapom fülcimpáját és szopogatni kezdem, ami elhozza nála a tetőfokot. Rágyorsítok, és még egy utolsó csípőmozgást követően hatalmasat élvez, ami beteríti mellkasát. Pihegve roskad karjaimba, karját leengedi és oldalra billenti fejét, én pedig homlokon csókolom.

Mikor úgy gondolom, hogy kipihente magát, hanyatt döntöm és ránehezedem. Gyengéden simogatom arcát, gyönyörködöm benne.

- Jöhet a folytatás? - Mosolygok le rá.

Ő csak bólint, fészkelődik kicsit, majd átöleli nyakamat és hajamat birizgálja.

Nehezen levarázsolom magamról a nadrágot, most már hasának feszül merev férfiasságom. Perceken belül benne leszek, és már a gondolat is ajzószerként hat rám. Lábai közé térdelek, nyúlok a flakonért és egy jókora adagot nyomok ujjaimra. Lábait feljebb húzom és szélesre tárom, mire elpirul.

- Muszáj így? - Kérdezi akadozva.

- Ne szégyenlősködj! Nem áll jól neked! - Nevetek fel, majd lyukára összpontosítok.

Ujjaimon lévő masszával bekenem, dörzsölgetem, végül egyik ujjamat felcsúsztatom neki, mire befeszül.

- Engedd el magad! Akkor jobb lesz! - Mondom neki az utasításomat.

Próbálkozik, de nem nagyon megy neki. Mellkasára hajolok és csókolgatni kezdem, miközben folyamatosan tágítom. Nyakamba kapaszkodik, és lassan oldódni kezd, annyira hogy már nyögdécselni kezd ujjam alatt. Mellkasomon érzem, hogy újra izgalomba jött, mire mosolyra húzom ajkamat. Következő ujjam csatlakozik, szorgosan jár ki és be. Testét dobálni kezdi, egyre többet akar, de még ő sem tudja, hogy mire vágyik úgy igazán. Teljes eksztázisba kerül, a nevemet nyögi, minden egyes döfésnél. Már nem tudok sokáig várni, így csatlakozik a harmadik ujjam is.

- Itt az idő! - Súgom neki.

Elveszem a gumit az asztalról kibontom, majd kezébe adom. Pislogva néz fel rám, ezért segítek neki felülni.

- Tedd fel!

- Oh, jó! - Suttogja majd szembenéz meredező farkammal.

Befogja a gumi tetején lévő rést és remegő kezekkel ráhúzza farkamra.

- Jól csináltam? - Kérdezi akadozó hangon.

- Lehető legjobban! Most pedig, dőlj hátra.

Megteszi, én pedig befészkelem magam. Farkamat lyukához igazítom, és szép lassan belépek testébe. Gyűrűje körülzár, odabent nagyon szűk, alig tudok beljebb haladni.

- Szólj, ha fáj!

- Minden rendben! Csináld csak! - De látom, hogy egy kósza könnycsepp kigördül szeme sarkából.

Teljesen ránehezedek és lecsókolom, majd mivel elfogyott minden türelmem egyetlen lökéssel elveszek benne. Tettemre vállamba harap, és el nem enged. Körmeit hátamba mélyeszti, és az élvezettől felnyögök.

- Mozoghatok?

- Már alig várom! - Leheli majd közelebb húz és ajkait ajkaimra tapasztja.

Én pedig végre elkezdek mozogni. Hihetetlen, elmondhatatlan érzés. Ahogy ölel, szenvedélyesen motyog, közben rajta ringatózok. Az izzadtságcseppek már gyöngyöznek homlokomon az erőfeszítéstől, de nem érdekel. Mindent akarok tőle, most azonnal. Újra megkóstolom mellbimbóját, mire nyögdécselni kezd. Csípőm egyre gyorsabban mozog, hangosan csattan, és meg sem áll. Az ágy recseg-ropog alattunk, de bírja a kiképzést, megérte az árát.

- Phayu, azt hiszem ez nagyon jó!

- Csak nagyon jó? - Döfök egy keményet. - Mondd még egyszer!

- Nagyon jó! - Kuncog fel, miközben kéjesen nyögdécsel.

- Rossz válasz! - Újabb kemény döfés.

- Oui! Ez i-isteni! - Kiálltja.

Homlokomat nyakának támasztom, és megsorozom, már nekem is közel a vég, érzem. Lenyúlok közénk, és marokra fogom vesszejét, majd tempósan verni kezdem.

Lábával automatikusan átöleli derekamat, felveszi az ütemet, és már besegít a mozgásban.

- Hihetetlen vagy! - Nyögöm nyakába.

- Akkor t-te mi va-vagy?

Lehunyja szemét, élvezi a helyzetet.

- Csókolj meg! - Utasít, én pedig megteszem.

Ennyi kellett neki, összerándul, számba nyög és tenyerembe élvez. Nem tudom miért, de boldogság lesz úrrá rajtam, ahogy a ragadós massza beteríti markomat. Mellkasomra kenem, majd teste mellé támaszkodom, és örült tempót veszek fel. Izzadtságcseppjeim mellkasára hullanak, vállamba kapaszkodik, én pedig rándulok párat, és olyat élvezek, amit még évek múlva is felemlegetek. Fáradtan felsőtestére borulok, ő pedig gyengéden átölel, és hátamat simogatja. Levegőhöz kell jutnom, felment a pulzusom, és ha lehetne, már most újrakezdeném.

Mikor minden visszaáll a normális kerékvágásba, kihúzódom belőle, leveszem az óvszert, és csomót kötök rá.

Hátamra fordulok, és karomba húzom az egyetlen személyt, aki ilyen csodás élményben részesített, már hosszú idő óta először.

- Köszönöm - suttogom hajába.

- Mégis mit? - Néz fel rám.

- Azt nem kell tudnod! - Mosolygok le rá, majd megkérdezem. - Jöhet egy újabb kör?

Mire nevetve csak annyit válaszol, hogy

- Lehet erre nemet mondani?

Már lassan pirkad, és már azt sem tudom, hogy hányszor áldoztunk a „szerelem" oltárán.

- Phayu! Ne, már nem bírom tovább! - Nyögi, miközben tarkóját csókolgatom.

- Gyors lesz, ígérem! - Húzok elő egy párnát. - Nem kell csinálnod semmit!

- Te nem vagy gyors, és ha még azt is hozzáteszem, hogy nagyon aktív vagy! - Sóhajtja. - Kérlek!

- Csak még egyszer, utoljára! - Ekkor bevillan, hogy valószínűleg tényleg utoljára csináljuk.

Ennek a varázslatos éjszakának nemsokára vége, és hogy hogyan tovább, nem tudom. Elengedni nem akarom, de hogy lekössem magam, az nekem most még túl sok lenne.

- Phayu! Utállak!

- Tudom, hogy nem! - Harapom meg fülét. - Na, emeld meg azt a csinos kis fenekedet!

Hiába ellenkezik, ő is akarja, csak elfáradt. Csípője alá igazítom a párnát, és még csak felkészítenem sem kell, úgy kitágult az éjszaka folyamán. Szélesebbre tárom lábait, közéjük férkőzök, rántok magamon párat és már állok is, mint a cövek.

- Egy, kettő, három... - És már bent is vagyok, mire hangosan felnyög.

- Ahh... - Kiálltja, fejét hátrafeszítve, én pedig beletúrok, és nem engedem el.

Durván lökdösöm, megcsapkodom fenekét, amin már piros tenyérlenyomatok éktelenkednek. Hátára hajolok, és ahol érem, megjelölöm. Egész testét foltok tarkítják, majd szitkozódni fog, ha meglátja őket.

- Már nincs mit kiadnom, kiürültem! - Nyögi akadozva.

- Biztos van ott még egy kevés... - Lihegem a megerőltetéstől.

Lehajolok és pumpálni kezdem farkát, mi remegve lüktetni kezd. Lassítok tempómon, rá koncentrálok, megmozgatom csípőmet, majd kihúzódom és vissza. Ki és be, ki és be...Aztán körkörösen. Majd addig ismétlem, ameddig bele nem markol az ágyneműbe, fenekét hátratolja és megremeg. Újra elélvezett, hála nekem. Ennél büszkébb már nem is lehetnék.

Végül újra felkapcsolok, és pillanatokon belül kitörök, mint a vulkán, Rain üregében.

- Ez most miért más? - Suttogja erőtlenül. - Melegséget érzek ott bent!

- Mert beléd élveztem! - Csókolok tarkójára, majd oldalra dőlök, magamhoz húzva őt.

- Mit csináltál? Te átkozott! Erről nem volt szó! - Kezd el kapálozni.

- Maradj nyugton, még benned vagyok! - Végszóra még rándul párat farkam, majd a mai napra nyugalomba vonul.

- Annyira fáradt vagyok...

Kelletlenül ugyan, de kihúzódok belőle, majd felállok, de lábaim meg-megrogynak a kimerültségtől. Kimegyek a fürdőbe letakarítom magam, majd benedvesítek egy másik törölközőt és visszamegyek, hogy rendbe tegyem őt is, megérdemli az éjszaka után. Ahhoz képest, hogy kezdő, nagyon jól bírta a tempómat.

Miután letakarítottam, mellé fekszek, karjaimba vonom, csak még pár percre, mielőtt magára hagynám. De persze nem tudtam megtenni. Orromat hajába fúrtam, belélegeztem barackillatát és mély álomba zuhantam. Az, hogy mit fog hozni a jövő, még nem tudom, de most jó, vele, a karjaimban. Ennyi most nekem elég, bőven elég.