- Jó reggelt Kaya!- jött be Toshiko néni a szobámba, majd felhúzta a redőnyt. 
- Gyere, már vár rád!- mondta izgatottan, majd kirángatott az ágyból, rángatott volna tovább , de megállítottam.
- Állj, ki vár rám?- kérdeztem Toshiko nénit
- Meglepetés. Menj a nappaliba, ott vár.-mondta , egy rejtélyes mosollyal az arcán. Kimentem a szobámból, majd leszaladtam a lépcsőn, és be mentem a nappaliba. Nem volt ott senki.
- Hahó!....valaki?- kiabáltam 
- Itt vagyok.- jött egy hang. A hang irányába fordultam, és akkor vettem észre egy kisfiút. A fiú 6 év körül lehetett, az arca bal oldala be volt kötve, mintha meg égett volna, és a haja ....EZ TODOROKI! ugyanaz a Todoroki akit az emlékeiben láttam. 

- Gyere, odavezetlek hozzá.- mondta , majd megfogta a kezem.- Ekkor az összes rossz érzés amit valaha érezhet az ember, rám zúdult. Ijedten elengedtem a kisfiú kezét, és minden normális lett .  - Valami baj van velem ?- kérdezte a kisfiú elkeseredett képpel.- Szóval 2 lehetőségem van , 1 vagy megfogom egy kisfiú kezét pár másodpercig, de az a pár másodperc elég arra ,hogy instant be depizzek, vagy nem fogom meg a kezét és elrontom a kedvét .... 
- Nem nincs semmi baj, mehetünk- mondtam, és a lehető legkedvesebben rámosolyogtam , majd megfogtam a kezét . A pici Todoroki   elindult, és egy ajtóhoz vezetett,(amit ezelőtt nem is láttam ,pedig már 2 hete itt lakunk) majd elengedte a kezem.
- Menj be, bent vár rád.- mondta majd rám mosolygott,és elment.( Awww annyira cuki volt:)Gondolkozzunk egy kicsit .A házamban egy ajtó előtt  állok, amit még ezelőtt sosem láttam. Találkoztam az  egyik osztálytársam 6 éves énjével, aki az előbb tűnt el, és nem tudom, hogy jutott be a házba. A tegnapi harcról annyi emlékem maradt, hogy Todoroki fejét megbabráltam, elvesztettem  a kontrollt az erőm felett (szokásomhoz híven) majd sötétség...április elseje van, tuti.Szóval ki várhat rám az ajtó mögött? Hirtelen felindulásból kinyitottam az ajtót, majd megszólaltam:
- Apa? Te vagy az?-nem jött válasz- Egy üres szobában álltam, vagyis majdnem üres.Van benne egy tükör. Odamentem a tükörhöz, majd valaki megérintette a vállam.Egyből hátra fordultam.
- TOSHIKO NÉNI?! A szívbajt hoztad rám!- mondtam
- Nem akartalak megijeszteni, de beszéltél már vele?
-Kivel?!- kezdem unni a titkolózást:(

- Nézz a tükörbe!- mondta majd megfogta a vállam és a tükör felé fordított .
- Mit látsz?-kérdezte
- Magam.-mondtam megrettenve- Szó sincs róla ,hogy saját magamtól ijedtem meg, csak Toshiko néni még mindig fogta a vállam, de ő a tükörben nem látszódott.
- Toshiko néni te- fordultam meg-Eltűnt. Visszafordultam a tükörhöz.Biztos, hogy megőrültem.

- Apa?- kérdeztem a tükörképemtől- Ekkor a kezemet felemeltem és megérintettem vele a tükröt, majd leengedtem,ám a tükörben más történt.
- Pfff te komolyan azt hitted , hogy apa végre megkeresett?- nevetett ki a tükörképem, majd kinyúlt a tükörből, és a nyakamra tette a kezét, majd felemelt. Nem teljesen volt a tükörképen, a haja sokkal sötétebb lila, majdnem fekete volt. Viszont a legérdekeseb az orra feletti rész volt, mintha lehámlott, vagy megráncosodott((Idk, hogy van - e ilyen szó, de ha nincs mostmár van.)) volna a bőre.
- E-nge-egy el ..meg...ful-ladok!!- szorítottam a kezét. ekkor az arcomba loccsant egy jó nagy adag hideg víz.

-Mi a...?-ültem fel az ágyban.
- Huh, csak egy álom.-...-MIÉRT VAGYOK VIZES?!?- ordibáltam.-Lehet, hogy előtte körül kellet volna néznem. Az ágyam mellet Todoroki állt egy virágos vázával a kezében, az ágyam vizes volt, és nem otthon voltam.
- Te locsoltál le vízzel?- kérdeztem kissé ingerülten Todorokitól.

-Aha.
- Miért?
- Mi történt?-kérdezte figyelmen kívül hagyva a kérdésem.
- Én kérdeztem hamarabb.

-A motyogásodra keltem,és amikor rád néztem fulladoztál, ezért leöntöttelek vízzel.- válaszolta egy sóhaj kíséretében.
- Hol vagyunk? 
- Kórházban,  elmondanád végre mi történt?

- Ja, persze elmondom.Amikor egymás ellen küzdöttünk-mondtam volna tovább, de Todoroki befogta a szám.
- Nem.Veled mi történt?-Vette le a kezét a számról.
- rosszat álmodtam.- mondtam kissé meglepetten.

- És attól fulladtál meg majdnem?- kérdezte furcsa arckifejezéssel.
- Igen.Amúgy nem vagyok hal, szóval legközelebb légyszíves ne boríts le hideg vízzel.-mondtam szemrehányóan.

- Rendben, akkor legközelebb hagylak megfulladni.-Eeeeh  igaza van, elég bunkó vagyok.

- Köszönöm, hogy nem hagytál megfulladni-mondtam majd a hátamra terítettem a takarót.-de amúgy nem fulladtam volna meg, azt álmodtam ,hogy megfojtanak, viszont a valóságban nem hinném , hogy tényleg fulladoztam.
Te tudod.-hagyta rám, majd leült a mellettem lévő ágyra.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem kedvelsz.Elmondanád miért?- Tényleg ennyire feltűnő? -gondoltam magamban
- Semmi bajom nincs veled, csak rossz kedvem van.- mondtam majd elgondolkoztam a történteken.
- Kiskorodban betörtek hozzátok?- kérdezte hirtelen Todoroki
- Ezt honnan... ó..ó-ezek szerint tudtom nélkül megosztottam vele egy emléket. Szuper
-Igen,  de amit láttál NE mond el senkinek!-Todoroki komolyan bólintott.
- Anyukád hogy van?-(érzékeny pont)Anya...mindig elvárta tőlem,hogy mindenből a legjobb legyek, eleinte nem tudtam miért, de  később megértettem, csak nekem akart jót. Ennek ellenére én mégis....- éreztem ahogy a könnyeim lecsordulnak az arcomon-Szedd össze magad!-gondoltam majd letöröltem a könnyeim.
-Még mindig ugyan olyan állapotban van.- mondtam keserűen
- Ó.. bocsi, nem akartalak megbántani vele.-mondta együtt érző tekintettel.

- Nem miattad van, csak az emlékek.-mondtam, majd a szemem megtelt könnyel, és lehajtottam a fejem.-Ekkor átült az én ágyamra (meglehetősen közel),és az államnál fogva felemelte  fejem, majd mélyen a szemembe nézett.
- Nincs semmi baj!-mondta nyugodtan. ööö...nagyon aranyos meg minden,de igazán elengedhetné az állam.
Todoroki-san.
-igen?
- hátrébb mennél ?Nagyon közel vagy!-mondtam zavartan.

- Természetesen.-mondta majd felállt, és bocsánatkérően meghajolt-Sajnálom , nem akartalak zavarba hozni.
- Nem hoztál zavarba.-mondtam, majd észrevettem a mosoly ráncokat a szeme körül, de végül nem mosolygott.(Na nem mintha annyira zavarna)
-Akkor lázas vagy?-kérdezte komolyan, majd a kezét a fejemhez  akarta tenni, de reflexből elcsaptam a kezét.
- Miért lennék lázas?
- Mert eléggé vörös az arcod-Ó b.....g! Mindig ez van! Ha egy ember átlépi a személyes területi körömet(?) egy tipikus iskoláslánnyá válok, akire nemrég nézett rá a Senpaia. Magyarul, úgy nézek ki mint egy paradicsom.
- Ja ez nem...én csak..ööö-Ekkor(szerencsémre) kinyílt az ajtó, és bejött az egész osztály.

A többiek elmondták, mi történt. Miután én és Todoroki is eszméltét vesztette, kórházba szállítottak minket. Utána a többiek folytatták az órát, és végül Bakugou és Midorya küzdött meg.Döntetlen lett, mivel All Might lefújta.(elvileg túl erőszakosak voltak:)
- Amúgy mi történt pontosan?-kérdezte Kirishima.
- A képességem felett elvesztettem az irányítást.- mondtam

- Ahha. És mi a képességed?
- Tényleg Okita-chan mi az?-kérdezte Uraraka. Gyorsan elmondtam nekik, majd vártam a reakciójukat.*csend*

-Váó, de jó lehet!-mondta lelkesedve Midorya.
-Igazából elég nehéz irányítani, és ha nem tudom kontrollálni elég veszélyes.-mondtam szégyenkezve.
- Okita-chan, sok mindenkinek nehéz irányítania a képességét.Nincs ezzel semmi baj.-mondta Tsuyu. Ezután még sokáig beszélgettünk az osztállyal, egészen addig amíg Toshiko néni értem nem jött.