Todoroki szemszöge:

Csöndben sétáltunk a napsütötte udvaron. Néha hallottam egy-egy madarat csicseregni, vagy éppen a szellő csiklandozta a fák leveleit, de ezt leszámítva, mást nem.
- Szóóval...-próbáltam törni a feszültséget- Zavarba jössz, ha az emberek suttognak?- kijelentésemnre felém fordult, majd amolyan ,,mégegyilyenkérdésésalulrólfogodszagolniazibolyákat"  arckifejezéssel nézett felém.
- Azt nem szeretem, hogy ha az ember nem ismeri, a magánszvéra fogalmát. Egyébként te tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak megjátszod?
- Nem értem miért mondod ezt. Miért lennék hülye? Majdnem az egyik legjobb tanuló vagyok az osztályból.
- Ez igaz, de az emberekhez nem értesz.- vonta meg pici vállait.
- Ezzel nem értek egyet.
- Todoroki-kun, hidd el. Ez nem a te hibád, csupán gyerekkorodban keveset voltál emberek között , és most is eléggé antiszociális vagy.- mondta kissé lágyabban.
- És te?
- Mivan velem?
- Te értesz az emberekhez és okos is vagy.-ahogy rá emeltem a tekintetem, kissé elpirult.
- Ez nem igaz,  csupán nagyon sokat tanulok.
- Hol tanultál meg érteni az emberekhez?- kijelentésemre kissé fel kuncogot.
- Csak maradj csöndben, és  figyeld őket. Nagyon.-komorodott el kissé.
- Ennyi?
- Ennyi.
- ... -
- Egyszerűnek tűnik, de nem az. Ha tudod, hogy milyen érzés amit az adott ember érez, úgy könnyebb.
- Te érzelmek terén miket éltél át?
- Az összeset, ... azt hiszem.
- Mostanában melyiket szoktad legtöbbször érezni?
- Ehhez nincs közöd.
-Oké. Miért van lekötözve a nyakad?
- Sem-
- Te is láttad, hogy lett a seb az arcomon.
- huh~ sóhajtott - Körülbelül 2 éve történt egy ...baleset,  amitők a nyakamon lett egy égési sérülés. A seb nehezen gyógyult be és azóta is érzékeny.
- Ki okozta a balesetet?
- Én?
- Miért kérdezed?- gyanakodtam.
- Miért kérdezel ennyit?!- lett hirtelen ideges.
- Mert keveset tudok rólad.- nyitotta volna a száját , de a tenyerem rá tettem a szájára.- Ez ellen nem lehet kifogásod.
- Mhhhm!- próbált volna beszélni, de nem engedtem. Hirtelen valami nedveset éreztem a tenyeremen ...
- Komolyan megnyaltál? >///<  -vettem el hirtelen a kezem.
- Talán.- nyújtotta ki a nyelvét- Várj... te most zavarba jöttél?- mutatott az arcomra.
- Öhm ... hát, nem mindennap nyalogatnak szóval, igen.
- Akkor kvittek vagyunk.- lökött meg a vállával.
- Úgy tűnik.- mosolyodtam el kissé. - annyira nem is vagy idegbeteg!
- Ez most mi akart lenni?
- Megdícsértelek.
- Hát, ez csodálatos, kösz.- mondta kissé furán.
- Szívesen!- amint ezt megallotta a fejére csapott, majd elkezdett nevetni.- Mi a baj?
- úgy látszik, a szarkazmust szó sem szerepel a saját értelmezőszótárodban. Egyszer majd megtanítom ezeket! - ...
- Okami-chan?
- Hmm?
- Te most mosolyogsz?
- Nem látszik?
- Mármint igazából.- ezen kissé elkomorodott, de utánna  egy másmilyen mosoly jelent meg az arcán,  egy nyugodtabb.
- Gyere, megérkeztünk.- mutatott az ajtó felé, ahol Aizawa-sensei várt minket.
- De- kezdtem el
- Talán ... igazi.- mondta, majd lenyomta a kilincset.

Kayami szemszöge:

Aizawa-sensei?- néztem be az ajtón.
-Gyertek be.
- Jó napot!- köszöntünk egyszerre.
- Okita te maradj itt! Todoroki téged Szanitécia a gyengélkedőn vár.- mondta a tanár úr. Todoroki kiment az ajtón, majd leültem egy székre, Aizawa-senseiel szembe.
- Miért tetszett hívatni?
- Van egy ajánlatom, a képességed kezelésével kapcsolatban.
- Mi lenne az?
 - Lehetőséged van használni az erőd anélkül, hogy bárkinek is baja lenne, és gyakorolhatod.
- Mármint az agy manipulációt?
- Igen. Viszont, valószínűleg sok időt fog igénybe venni. Többet nem mondhatok, hétfőn osztályfőnöki óra után keress meg, ha eldöntötted!  Elmehetsz.
- Rendben.- álltam fel, s kimentem az ajtón. 
- Wooah!- botlottam meg a lábamban. Nem volt elég időm reagállni, de szerencsére elkapott valaki.

Helllllóka!!  Körülbelül 2 hetente fogom feltenni a részeket, szóval nem lesz sűrűn. Emellett ha valakinek van valami ötlete, hogy mi legyen Kayami képességének (a vérrel kapcsolatosnak) a neve, nyugodtan írjon! ... Ja, ennyi!

Puszaaaa!❤❤❤