V. szín

(Színpadon van mindenki Emilián kívül, az asztalnál ülnek.)

Maria: Ha már rossz az idő, és kaptunk szabadnapot, az lenne a jó, ha valamibe bele is kezdenénk. Arra gondoltam, hogy újra kezdenénk a színjátszó társulatot, mint ezelőtt volt.

Tristan(16 évesen): Szerintem is jó ötlet, mert így eltudnánk felejteni a háborús borzalmat. Van szabadidőnk és újra tudnánk szerepet tanulni, hátha sikereket érnénk el.

Edmond: Szerintem is jó ötletnek tűnik. Talán legyen az, hogy te Maria és Jeanne írhatnátok egy színdarabot, egy különlegeset, amit még nem írt senki.

Maria: Tényleg! Jó ötletnek tűnik. De miről is szóljon?

(A színpad oldalánál egy személy várakozik a postás, a közönség azért lássa, úgy tesz, mintha kopogna. Majd végül kopog.)

Edmond: Hallottátok! Valaki kopogott! Vajon kilehet az?

Maria: Megnézem!

(A lány feláll a helyéről pár lépést tesz a színpad előteréhez, úgy tesz, mintha ajtót nyitna, egy küldönc áll vele szembe.)

Maria: Segíthetek-e valamiben?

Postás: A postás vagyok, a faluból jöttem, egy levelet hoztam. A címzettje valami Jeanne d'Arc nevű, ugye ez az árvaház,

Maria: Igen uram! Ez lenne az, a címzett itthon van, hívjam ide! Vagy átvehetem? Lehet, hogy önnek is furcsa volt a név.

Postás: Hölgyem! Igen furcsa volt, hogy a címzett ki is lehet. Hiszen ilyennel most találkozok először, biztosan, akinek a levél szól, biztosan nemzeti hős lesz. Éppen olyan, akinek a nevét viseli.

(A postás átadja a levelet, azután a lány a többiekhez lép, a postás elhagyja a színpadot.)

Maria: Egy postás volt. Levelet hozott Jaennenak! Szerintem a szerelme írhatta. Itt is van, akkor át is adom.

(A lány elveszi a levelet, majd felbontja.)

Jeanne(boldogan): A kedvesemtől jött. Nem bánjátok, ha magamban olvasnám.

(A lány olvasni is kezdi magában.)

(Percekkel később)

Jeanne(boldogan): A szerelmem írt.

Maria. És mit írt? Ő hogy van?

Jeanne(csodálkozva): Ő jól van! Azt írja, hogy a hadtestével Marseillesben szolgáltak, átvezényelték egy másik helyre, valami Verdun hoz. A levelet is már ott írta, mert a levele végén említi a helység nevét.

Tristan: A szerelmed még mit írt? Ő hogy van? Hogyan élte át a rossz helyzeteket!

Jeanne: Azt is írja, hogy mindenkit üdvözöl, és ha van egy kis szabad ideje levelet ír, és ránk is gondol, azokra a napokra, amit itt töltött el velünk.

(A levél átadás meg ismétlődik még háromszor, akik ajtót nyitnak, Pierre -Tristan, és Maria. Amit a lány a levélből megtudott átgondolja, asztalnál ülnek Jeanne a színpad előteréhez lép a sarkára ül, a közönséggel szembe, előtte a kapott levelek.)

Jeanne(szomorúan): Ó drága egyetlenem! Ilyen nehéz a szolgálati élet ott Verdunnál, ha már ennyi halottja van a csatának! Akkor mikor lesz vége? Mennyi ember fog oda veszni? Remélem, egy napon újra láthatlak, és együtt leszünk boldogok.

(A lány összeszedi a leveleket, majd sóhajtozik egy kicsit, azután odalép a többiekhez.)