II. szín

(A színpad közepén egy nagy asztal 11 székkel, 10 szereplő helyet foglal. Az asztalon pár könyv és egyéb dolog.)

Jeanne: Gyerekek! Azt tehettek, amit akartok, én Emíliával (5 éves) foglalkozom.

(Pár fiú valamilyen könyvet olvas, felismerik-e a betűket. Percek múlva. Gottfried színpadra lép, oldalt áll várakozik, úgy tesz, mintha kopogna. Hallatszik is a kopogás. Egy 11 éves körüli lány feláll a helyéről.)

Maria: Hallottátok? Kopogott valaki! Vajon kilehet az? Megnézem.

Jeanne: Lehet, hogy az a fiú, aki segített a főzésben, amikor a kezemet elvágtam.

(Maria megtesz pár lépést, a színpad oldalához. Úgy tesz, mintha az ajtót nyitná ki, egy fiút áll vele szemben.)

Gottfried: Szia! Jeanne itthon van? Találkozni szeretnék vele, hogy jobban megismerhessem.

Maria: Szia! Én Maria-Madeleine vagyok! Gyere be, legalább a többi társaimat is megismerheted!

(A fiú úgy tesz, mintha belépett volna az ajtón, így együtt lépnek a többiekhez. A fiú a színpadon az oldala közönség felé.)

Jeanne: Szia, Gottfried! Ismerd meg a többieket! Bemutatom neked, először a kisebbeket!

Emília(5 éves), Trisztán(5 éves), MaryJean(9 éves), Alexandra(9 éves), Francois és André. Ők 10 évesek, Pierre 11 éves és Edmond 12.

Maria: Gyere közénk ide, van még hely!

Gottfried: Köszönöm a helyet! Állnék, az úgy jobb.(a tekintetűk a vendégre koncentrálódik.)

Gottfried Brabantnak hívnak, a szüleimmel a faluban élek Domremyben, vegyeskereskedésük van. Néha én is besegítek.

Maria(kíváncsian): Bocsánat, hogy beleszólok, de neked vannak szüleid. Mi itt élünk az árvaházban. Mégis meglátogatsz minket! Főleg Jeanne miatt. Mond, miért érdeklődsz, irántunk.

Gottfried (nyomatékosan, de a lányra ránéz.): Azért szeretnék Jeannel és veletek megismerkedni, hogy tudjam, milyen életetek van. Nektek sokkal rosszabb, szülők nélkül felnőni.

(A fiúk susmusolnak, mintha megbeszélnének valamit. Nemsokára az egyik bele is szól.)

Edmond(szigorúan, a fiú felál a helyéről odalép a vendéghez.): Te fiú! Miért érdeklődsz, felőlünk? Vannak barátaid ugye? Miért nem vagy velük? Árvaházban élünk, amióta megszülettünk. A tanítónk jár ide, mert neki köszönhetünk mindent. Ezt a helyet mindenki elkerüli, ezért nincs barátunk.

Gottfried(csodálkozva): Edmond! Azért szeretném, hogy megismerjük egymást, és befogadnátok! Segíteni szeretnék!

Pierre(örömmel): Én örülök, hogy Gottfried itt van, mert legalább van valaki a faluból, aki meglátogat minket. Még akkor is, ha csak Jeanne miatt. Ha valamilyen problémánk lenne, akkor tudna segíteni, számíthatnánk rá.

Emília(5 évesen): Én is így gondolom. Edmond! Inkább hagyjuk, hogy a barátunk meglátogasson, ha van szabad ideje. Hiába kicsi vagyok, de tudom, hogy nekünk mi lenne jó.

(Jeanne, amit hallott, azt átgondolja, majd döntést hoz, feláll a helyéről.)

Jeanne: Gyerekek! Én is szóhoz juthatnék? A hallottakat átgondoltam, és úgy döntöttem, hogy a vendégünk ellátogathat közénk, ha van szabad ideje.

Maria(nyomatékosan): Szerintem is legyen így!(ülve mondja.) A vendégűnket megismerhessük jól, akkor is örülünk, ha néha napján meglátogat minket.

(A fiú Edmond nem fogadja el a választ, feláll a helyéről, arrébb teszi a széket, leül szemben a közönséggel. Mindenki feláll, odalépnek a vendéghez, hogy köszöntsék.)

Edmond(féltékenyen, magyarázva) Nem látjátok, hogy mit is akar! Nekünk nem lesz jó, hogy ez a fiú idejön! Az is lehet, más célja van velünk.

(Edmond gonosz tekintettel féloldalt nézi a színpadot, karja egymásba fonódva, motyog valamit magában.)