(A színpadon díszlet, a háttér olyan, mint egy árvaház belső fala lenne. A színpadra lép egy 12 éves lány, bemutatkozni, a közönséggel szemben áll.)

Jeanne D' Arc (12 éves): Olyan világban születtem, amiben azt hittem nekem jobb lesz. A születésem után elhagytak, árvaházba kerültem. Az életemet a tanítónak köszönhetem. Megtanított a betűvetésre, azután azt hittem minden jobb lesz.

(Egy másik lány is színpadra lép, Maria-Madeleine.)

Maria-Madeleine(11 éves): Jaennel együtt nőttünk fel, mert egy árvaházban kerültünk. Mondhatom testvérként és barátként elfogadtuk egymást. Hiszem, egy napon minden megváltozik, azt is hiszem, az árvaházi élet, egy nap szertefoszlik, mert felébredek és tudomásul veszem, hogy amit átéltünk csak egy álom.

(Egy kilencéves lány is színpadra lép MaryJean.)

MaryJean(9évesen): Egy árvaházban élek kilenc társammal együtt. A nevem MaryJaen 9 éves, a szüleimet nem ismerem. Az életemet a tanítónak köszönhetem, megismertem a többieket, azután azt hittem minden jobb lesz. Álmomban olyan világot képzelek el, amiben boldog vagyok. Egy nap, ha felébredek, azt fogom tudatomba venni, hogy minden álom volt.

(Negyedik lány is színpadra lép Alexandra.)

Alexandra(9 évesen): Alexandrának hívnak, 9 éves vagyok. Voltak napok, amikor megértettem, tanulni jó, így embereket ismerek meg, egy árvaházban élek. Szüleimet nem ismerem, egy idő után megértettem a világ változik.
Az álmomból ha felébredek amit álmodtam, az egy álomkép. Saját szobám van, és vannak szüleim.

Évek alatt a barátaim hitet adtak, hogy a sorsomat fogadjam el úgy ahogy van, mert nem tehet ellene semmit. A világ szemében, mi halandók vagyunk.

1. oldal

(A szereplők közül a színpadra lép az első fiú is Edmond)

Edmond(12 évesen): Edmondnak hívnak 12 éves vagyok, árvaházban nőttem fel így ismertem meg a többieket. Mindennap azt álmodom a világ megváltozik, vannak szüleim aki a családom. Felébredek, abból már tudom, hogy nem változott semmi, minden egyes eltelt nap megerősít abban, hogy a családom a többi társaim.

Tudom, hogy elfog jönni az a nap amikor a falúból eljön, érdeklődni fog felőlünk, segíteni fog abban, hogy elfelejtsük kik vagyunk. Arra a kis időre is boldog leszek.

(Másik fiú szereplő is színpadra lép)

Pierre(11 évesen): Pierrenek hívnak 11 éves vagyok.

Minden egyes napon elkellet fogadnom azt a gondolatot, hogy árvaházban élek, a többi társaimmal együtt. A szüleimet nem ismerem, a családom azok akikkel együtt élek.

Hiszem, hogy egy nap minden jobb lesz a világ megváltozik, ha felébredek egy nap reggelen, azt veszem észre, az eddig megélt életem csak álom volt.

(A harmadik fiú szereplő is színpadra lép, odalép a többiekhez, a közönséggel szembe van.)

Francois(10 évesen): Francois vagyok 10 éves. A születésem olyan világban volt, amiben azt hittem, ha nagy leszek szeretni fognak, megkellet tudnom, rákellet jönni, hogy amit látok hazugság. Minden egyes nap az árvaház falai között, ami éltet, az megtanított arra, hogy abban higgyek amit álmodok.

Azt álmodom, vannak szüleim és velük élek, felébredek tudom, hogy nem a világ változik, hanem én. Így elfogadtam a többi sorsú társaimat.

(negyedik fiú szereplő is színpadra lép, hogy ő is bemutatkozzon.)

André(10 évesen): Andrénak hívnak 10 éves vagyok. Kilenc társammal élek egy árvaházban, az életemet a tanítómnak köszönhetem. Nem tudom, miért nincsenek barátaim! A falúban laknak és mégse látogatnak. A tanítóm elmondta, hogy miért? Rákellet jönnöm, azért is, mert szégyellnek minket. Szégyellik az árvákat, nem én akartam, hogy így legyen. A sorsomat nem így szeretném folytatni. Egy napon felébredek, olyan helyen szeretnék lenni, ahol mindenki szeret és nincs háború.

2. oldal

(Az ötödik fiú is színpadra lép.)

Tristan(5 évesen): Tristannak hívnak 5 éves vagyok. A világot most kezdem el megismerni, egy szegényes házban élek sok testvéremmel.

Ahogy őket figyelem, látom rossz helyzetben vagyunk. Még nincsen álmom egy olyan világban, amiben megszülettem de tudom, hogy egy napon felébredek és minden testvéremet boldognak fogom látni. Szemükben nem lesz bánat, szomorúság, együtt leszünk egy boldog világban.

(Az ötödik lány is színpadra lép, odalép a többiekhez.)

Emília(5 évesen): Emíliának hívnak még 5 éves vagyok, de látom a többiekről azt a szomorúságot, amit a bánat, a boldogtalanság ad. Az árvaház biztosan rossz dolog lehet! Van abban öröm is, mert megismerhetem a hozzám hasonlókat. Még nem tudom, miért kell álmodni! Ha lehetne egy világot. Olyat képzelek el, amiben mindenki egyenlő és minden testvéremet szeretnek. Remélhetem! Egy nap így lesz.

(Hatodik fiú is színpadra lép.)

Gottfried(12 évesen): Gottfried Brabantnak hívnak 12 éves vagyok.

Amikor megszülettem, elhittem a világban mindenki egyenlő. Egy nap megkellet tudnom, hogy nem így van, mert megtudtam élnek az árvaházban is. Volt idő, hogy megismerhessem, milyen az élet az árváknál! Azóta már mást gondolok róluk, bízom abban, hogy elfog jönni az a nap, amikor mindenki egyenlő lesz. Ha reggel felébrednek, olyan világban ébredjenek, amiben nincs háború, szeretet van. Tudom, hogy ez csak egy álom.

(Gottfried beszéde után, a színpadon Emília odalép Gottfriedhoz, a kezét megfogja, azután Jeannet, a színpad közepén állnak. A többi szereplő lassan elhagyja a színpadot.)

Jeanne: Hiszem, hogy egy napon a világ jó lesz, mert nem kell olyan világot álmodni, amiben, ha felébredek, és látom mindenki boldog nincs háború. Szeretnék egy ilyen világban élni. Tudom, hogy ez nem lehet.

(Azután lassan ők is elhagyják a színpadot, hármasban, együtt.)

3. oldal