Szeretnék így a rész elején szólni, hogy már nincs benne nagyon semmi részletezve, deee jobb szólni előtte, so van benne egy aprócske lemon féleség

Rengeteg dolog történt velünk. Rengeteg vizsga, megmérettetés, harc, érzelem, vita zajlott le mire végzősök lettünk. Elértem, hogy Eijiro anyja is megkedveljen, a bátyja, Mun-san is imádott engem. Egyetlen egyszer beszéltem az anyámmal is ezalatt az idő alatt, de semmit nem változott, csak ordibált velem a kamerán keresztül. Azután a beszélgetés után Eijironak 2 hétig mellettem kellett aludnia, mert este gyötörtek a rémálmok és a szomszédos szobából mindig bejöttek, hogy a sikításomra keltek fel. De a barátságok is megerősödtek; Hitoshival többet beszéltem, Neitoval is lassan megtaláltuk a középutat és el tudtunk lenni, Aimivel és Yoval pedig csak erősödött a kapocs idő közben, de Kacchannal látványos változáson ment keresztül a kapcsolatunk. Még mindig szapult és szidott, de ha valaki csak ferdén nézett rám, azonnal nekiugrott és vissza kellett fogni, hogy senkit ne süssön meg. A hajam másodév feléig visszafestettem folyton vörösre, nem növesztettem le mindig, onnantól kezdve pedig 2-3 havonta változtattam a színén, voltam narancs, egyszer kiszőkítettem de az nem jött be annyira, szóval utána lettem lila, kék, jelenleg, harmadév legvégén barna-lila ombre a hajam.

Az iskolai életüket befejező estére készülődtünk. A végzősöknek a suli összedobott egy bulit minden évben, így persze a mi évfolyamunk sem maradhatott el. Egész évben erre a napra vártunk az osztállyal, mikor pedig végre bekopogtatott ez a nap, mindenki nyüzsgött és pörgött. Nekünk nem volt tanítás, ahogy a másodévesek normál tagozatosainak sem, mivel ők díszítettek.

Kora reggel már Mina rontott be a szobámba hatalmas vigyorral, s ugrott rám az ágyon. A lány nem változott sokat, haját válláig növesztette meg, de ezen kívül ugyanúgy nézett ki, mint elsős korában. Nagyot, fájdalmasan nyögtem alatta, ugyanis a bordáim majdnem feladták a szolgálatot, ahogy a rózsaszín lány landolt rajtuk. De végül kierőltettem egy mosolyt, ami inkább tűnhetett fájdalmas vicsorgásnak, de a lány kedvét ez nem törte le.

- Gyere, menjünk ki, a többeket most keltik Seroék.

- Te hány kávét ittál meg mielőtt bejöttél?- nevettem fel és megdörzsöltem a szemeim.

- Egyet se.- vigyorgott, mint a vadalma.- Csak izgatott vagyok a ma este miatt.

- Ahogy mindannyian.- mosolyogtam, ahogy felültem az ágyon, Mina pedig leszállt rólam és az ágyam végének sarkában foglalt helyet.- Nekünk kell valamit csinálni?

- Tudtommal nem.- gondolkodott el egy pillanatra.- De én szeretnék egy kicsit búcsúzkodni, előre is.

- Ne csináld ezt velem korán reggel, senkitől nem búcsúzkodom. Nem megbeszéltük, hogy elmegyünk egy hónapra osztályszinten külföldre?

- De, de akkor is. Hiányozni fogtok..

- Nekem is ti. De majd úgyis találkozunk majd.- simogattam meg karját mosolyogva, mikor felkeltem az ágyból.- Na, segíts nekem ruhát választani, Divat Királynő.- ahogy kiejtem becenevét, a kedve azonnal jobbra vált, s már a szekrényemnél is terem, engem arrébb lökve, a cuccaim közt válogatva. Végül kezembe nyomja a kiválasztottakat; egy fekete nyúlékony, de tapadós, combközépig érő szoknya és egy Eijirotól belopott fekete ing. A stílusom iszonyatosan ingadozó, egyszer szeretek lányosan öltözködni, máskor oversized cuccokban flangálok, egyszer e-girl stílusú darabokat hordok, aztán átváltok soft girl félébe.

- Ehhez felveszed a kedvenc fekete, csipkés tetejű magassarkú csizmás és pazar vagy.

- Igenis mester.- kacagtam fel és nem zavartatva magam, elezdtem átöltözni. Addig Mina lefoglalta magát a falam díszítő képek nézegetésével.

- Még mindig lenyűgöz, hogy Kirishima mosolya mennyire ragyogó a veled készült képeken. Esküszöm, ragyog az egész kép miattatok.- mosolyog, mire az én arcomra is felkúszik egy széles vigyor.- Olyan édesek vagytok.. ezen különösen.- Odapillantottam, ő pedig egy másodéves korunkban készült képre bök, ami akkor készült, mikor megünnepeltük a szülinapját a szüleinél, Mun pedig belefejeltette a fiút a tortájába, ezután pedig egyből kértem, hogy fotózzon le minket így. Akkor majdnem bepisiltem, annyira nevettem a fiún.

- Áh, igen.- nevettem fel.- Az egy felejthetetlen szülinap volt.

- Meghiszem azt.- kacagott.- De most komolyan.. Különleges kapcsolatotok van. Kicsit féltékeny is vagyok. Nem Kiri miatt, csak, hogy nektek ez megadatott. A szingli lelkem azért simogatja, hogy van igaz szerelem.

- Te is megtalálod majd a te Eijirod.- mosolyogtam rá, ahogy már a csizmát kaptam magamra.

- A nevem hallottam?- nyitott be az emlegetett szamarunk. Arcára hatalmas mosoly kúszott, ahogy meglátott.- Gyönyörű vagy.- mért végig, majd hozzám lépve megcsókolt.

- Köszi, te se nézel ki különösebben rosszul.- vigyorogtam rá a karjaiban.

Az egész napot az osztállyal a városban töltöttük. Megvettünk mindent, ami még szükséges volt a nap végére, beültünk kajálni, majd hirtelen ötlettől vezérelve mindenki hazaugrott, akinek volt deszkája és egy erre szánt pályához mentünk, ahol voltak akik leültek és figyelték a többieket, voltak akik trükkökkel vonták magukra a figyelmet, voltak akik csak elvoltak a deszkával és voltak akik... oké, én voltam egyedül akinek ugyan volt deszkája, sosem tudtam rendesen használni. Eijiro sem igazán értett hozzá, így Kacchan vett végül kezelésbe. Igaz, sokat üvöltötte le a fejem, de egy órán belül egészen belejöttem. Már nem kellett fognia a kezem és készenlétben tartania a kezét a csípőmnél, ha esetleg esnék, el tudjon kapni. Sokat nevettünk, főleg mikor hatalmasakat taknyoltam.

Viszont fél 5-re vissza is értünk a koliba, hogy készülődhessünk, ugyanis a buli már 6-kor kezdődött. Az én ruhám egy zöld, lengébb koktélruha volt. Nem volt túl nagy kivágása, csak épp annyi, amennyi még kényelmes volt nekem. A fogason, mikor nézegettük a lányokkal a ruhákat, bevallom nem tetszett. De beszuszakoltak a próbafülkébe és ahogy megláttam magamon, beleszerettem. A sminkem csak egy narancsos-barnás szemsmink volt, szép cicás tusvonallal, a számra pedig csak szájfény került. A cipőm egy ruhához illő, zöld magas platform cipő volt.

Eijiro jött értem a szobába, meglehetősen szexisen nézett ki, majdnem elcseppent a nyálam, ahogy megláttam a fiút. Mosolyogva sétáltunk a többiekhez, miután agyon dicsértük egymást, majd bementünk a terembe. Gyönyörűen volt feldíszítve, a szavam is elakadt. Olyan volt, mint egy álom, egy valóra vált álom. Elvegyültünk a többiekkel, jól éreztük magunkat. Rengeteg kép készült a társaságról az egész este alatt. Pláne miután mindenkiben elég mennyiségű alkohol volt. Eltáncoltam a lábam, rengeteget nevettem, szórakoztam, meg... nos, hánytam is. De nem sokat.. magamhoz képest.

Azon az estén viszont megtörtént valami, ami egyszerre volt áldás és átok is. Tudom, nem mentség a részegség, de a világomról nem tudtam már este fél 12-éjfél fele.

Eijiro ment táncolni másokkal, így én sem haboztam nekiálltam az első emberrel táncolni. Ez a valaki viszont Kacchan volt, aki szintén a kelleténél többet ivott. Egymáshoz dörgölőzve táncoltunk a zenét élvezve. Alapesetben már rég ellöktem volna magamtól, mikor megéreztem nagy kezeit a csípőmről lefelé haladni, akkor viszont nem tettem. Helyette egy félmosollyal néztem fel rá, mire fenekembe markolt, s pimasz mosoly jelent meg arcán. Kezem hasától felfelé csúsztatva akasztottam nyakába, így közelebb húzva a fiút. Éreztem az alkohol szagát a szájából kiszivárogni, de biztos voltam benne, hogy ő is ugyanezt érezheti felőlem. Egy pár pillanatig egymás szemébe néztünk, majd mohón és keményen kapott ajkaim után. Felnyögtem, de visszacsókoltam. Hajába túrtam, amíg ő nem hagyta abba a tapizásom. Tompán érzékeltem már magam körül mindent, egyedül Katsuki lénye volt az, amit tisztán éreztem. Csókunk egyre szenvedélyesedett, míg végül el nem jutottunk a szobájáig, ahol maga mögött becsukta az ajtót, bezárta, majd villanyt oltott, s eldöntött az ágyán. Éhes tekintettel nézett végig rajtam, arcáról le sem lehetett kaparni a vigyort, máris fölém mászott, s újra megcsókolt, miközben én lábaim a dereka köré fontam, ő pedig jobb tenyerével fel-le simogatni kezdtem a combom. Csak annyira szakadtunk el egymástól, hogy levegyük egymásról a ruhát. Nem habozott, merev tagját tövig belém tolta. Hangosan felnyögtem, ami láthatóan tetszett a fiúnak. Nem volt figyelmes, keményen, erősen csinálta, egy pillanatra sem hagyta abba, így jó néhányszor eljuttatva engem azon az estén a csúcsra.

Reggel viszont hatalmas fejfájára ébredtem. A fejem majd' szét robbant, úgy lüktetett. Fájdalmasan felnyögve ültem fel, csak akkor néztem körbe; szétdobálva a ruhám és alsóneműm, pasi ruhák, sehol egy pont a szobában ami Eijiro szobáját igazolta volna nekem vissza. Szívem viszont fájdalmasan nagy szünetet tartott, mikor realizáltam, hogy hol is vagyok. Tekintetem a mellettem horkoló, meztelen szőkeségre kaptam.

- A kurva életbe...- motyogtam magam elé és a hajmba túrtam. Agyam azon kattogott csak, hogy ezt hogy a picsába magyarázom majd ki Eijironak. Pár perc múlva magamra kaptam az alsóneműm és nagyot csapva az alvó fiúra ébresztettem őt.

- Mi a fasz?- riadt fel.- Mit akarsz te? Mit keresel itt?- nézett végig rajtam.- Így.- szemöldökét ráncolta, én pedig idegesen vizslattam, mire leesett neki.- Ugye nem..?

- De bassza meg, lefeküdtünk!- kezdtem el körbe-körbe járkálni.- Nem hiszem el... Megcsaltam Eit...- szemeimbe könnyek szöktek de nem a fejfájástól. A lelkem kezdett darabjaira hullani, ahogy elképzeltem, hogy kidob emiatt. Nem hibáztatnám, elkúrtam, de elképesztően fájt.

- Nem kell megtudnia. Maradjon a titkunk.- mondta kis gondolkodás után.- Mindketten tudjuk, hogy mennyire odáig vagy érte, Zakuro. Nem kell elmondani neki és akkor semmi baj nem történhet. Nem én akarok közétek állni.

- De joga van tudni róla..- néztem rá könnyes arccal.- Nem akarok hazudni neki, Katsuki..

- Baszki.. gyere ide..- tartotta felém egyik karját, mire leültem mellé, fejem mellkasába temettem, ő pedig simogatta a hátam.- Minden rendben lesz. Ha össze is vesztek, hozzám jöhetsz. Ne vedd úgy, hogy együtt akarnék veled lenni, csak ha támaszra lenne szükséged.. ha már elvileg barátok vagyunk..

- Te vagy az egyik legjobb barátom, Kacchan..- szipogtam.- És köszönöm..- motyogtam szaggatottam.

- Ne köszönd. El a minimum, ha már veled akadtam össze este.

- Szerinted elhagy majd?- néztem félve a szemeibe.

- Nem tudom, őszintén..- sóhajtott fel.- De ha mégis elhagyna.. biztos vagyok benne, hogy visszafogadna. Ahhoz túlságosan szeret, hogy hagyjon végleg elmenni.

- Lehet igazad van..- töröltem meg a szemeim szipogva.- Majd.. majd beszélek vele.

Aznap nem sikerült beszélnem vele végül, mindenki józanodott. Rá következő napon pedig már mentünk is a reptérre. A választott úticélunk Görögország volt, pontosabban Míkonosz szigete. Őszintén szólva jót tett. Sokat lógtunk a parton, Eijiro le se szakadt rólam, tekintve, hogy néha-néha jöttek helybéli srácok megkörnyékezni. Cukinak tartottam, hogy ennyire óv, ugyanakkor egyre rosszabbul éreztem magam, amiért elhallgattam előtte mi is történt. Kacchan nem viselkedett velem máshogy, nem is vártam el. Azonban mikor már második hetünk felénél jártunk, és már 4 napja késett a havi bajom, a felismerés nyílhegyként fúródott mellkasomba. Minát azon az estén azonnal le is támadtam, mikor átmentem hozzá a szobájába, az ott csövező Serot és Kaminarit pedig kipateroltam.

- Nem mondod komolyan!- sikkantja boldogan a lány, mikor elmondtam neki, hogy gyanakszok a terhességre.

- De, sajnos.- hangom benne is lelohasztja az izgatottságot, helyette értetlenül meredt rám.

- Hogy érted, hogy sajnos? Nem értelek Zaku.. Azt hittem-

- Nem övé a gyerek.- bököm ki végül, mire a lány arcára őszinte döbbenet ül ki.

- Hát akkor kié?

- Szinte biztos, hogy Kacchané. A végzős bulin.. mi... kurva részegek voltunk és.. Ahj Mina, mindent elbasztam most ezzel.- kezdett rázni a zokogás, miközben tenyerembe temettem arcom. A lány néhány pillanattal később magához ölelt.

- Minden rendben lesz, Zaku. Holnap elmegyünk venni neked egy tesztet, jó? Utána pedig ha negatív, ha pozitív, közlöd Kirishimával. Tudja amúgy?

- Nem.- ráztam meg a fejem.- Rettegek a reakciójától.

- Márpedig el kell mondanod neki...

- Tudom.. O-ott leszel? Támasznak, ha esetleg rosszul sülne el.. Kérlek, Ashido..- néztem rá könyörögve.

- Csak természetes..- ölelt magához újra szorosan.

- Köszönöm.- bömböltem.

- Másnap valóban elmentünk megvenni a tesztet. Senki mást nem avattunk be, egyedül Katsuki találta ki mi a helyzet, mikor lerázva a többieket, elmentünk vásárolni. A fürdőben megcsináltam a tesztet és idegesen vártuk az eredményt. Mikor lejárt az idő, remegő kezekkel nyúltam a készülék felé. Két vonal. Bassza meg.. Könnyeim patakokban folytak. Egyrészt rettegtem Ei reakciójától és ostromoltam magam, hogy az első gyerekem nem tőle lesz, másrészt viszont boldog is voltam, elvégre mindig anya szerettem volna lenni egyszer.

- Szóval?- rágcsálta a száját a pink lány. Remegve fordultam felé.

- Katsuki fixen apa lesz..- csuklottam össze egy pillanat alatt és a földnek döntve a fejem sírtam. Mina a hátam simogatta és nyugtatott.- Amíg összeszedem magam... tudnál szólni a két fiúnak, hogy jöjjenek a szobámba?- kérdeztem hüppögve, mire bólintott, s otthagyott. Nagy nehezen összeszedtem magam, megmostam az arcom, kifújtam az orrom és remegő ujjaim közt tartva a tesztet elsiettem a szobámba. Mina és a két fiú már ott voltak. Egyedül Kirishima nem értette, hogy mi van, de amint meglátta kisírt arcom, magához ölelt. Mélyen letüdőztem az illatát, megnyugtatott.

- Mi a baj?- kérdezi ijedten, mikor eltoltam.

- Ülj le légyszi.- vettem mély levegőt, mire értetlenül ugyan, de leült az ágyamra, Katsuki mellé. Én is helyet foglaltam, csak én az egyik puffra ültem le. Pár pillanatra lehunytam a szemem, összekaptam magam.- Lenne valami amiről beszélnünk kellene.- Mina megszorította a kezem, halványan felmosolyogtam rá, hálás voltam neki.- Terhes vagyok.- mondtam ki nagy nehezen, mire Kirishima arca felragyogott.- De van egy bökkenő..- tettem hozzá.- Nem... nem tőled van, Ei..- alig mertem ránézni, de végül rávettem magam, s a vörös arcára vezettem tekintetem. Csalódottság és értetlenség tükröződött vissza.

- De ha nem én akkor... Oh!- csapott belé a felismerés és Kacchanra nézett.- Ő ezért van itt?

- A bulin... lefeküdtünk. Semmi részletre nem emlékszem, arra sem, hogy megtörtént, de láthatólag megtörtént. É-én.. szörnyen sajnálom, Ei, nem akartam csalódást okozni, nem így terveztem semmit én csak...

- Részegek voltunk. Kibaszottul leittuk magunkat, alig láttam kettőig.- szállt be Katsuki.- Józanul eszembe sem jutott volna megfekteti a csajod, de-

- Adjatok... adjatok időt átgondolni..- szólalt meg nehezen a vörös.

- A-amennyit csak szeretnél.- néztem rá szipogva.- D-de azt ugye tudod, hogy hiába lenne Kacchan a biológiai apja, én szeretném, ha téged hívna majd így?

- Most mennem kell.- azzal kiviharzott. Az ajtó csapódott, én pedig meredve néztem a fehér tárgyat.

- Biztos vagyok benne, hogy megérti majd.- tette kezemre Katsuki a kezét.- Én pedig mindenképp melletted maradok. Ha megcsináltam, felelősséggel tartozom érte.

- Köszönöm, Katsuki..- alig bírtam magamra kényszeríteni a mosolyt, de végül sikerült.

Pár napig Eijiro került engem és Katsukit is. Fájt, de megértettem. Elvégre megérdemeltem volna azt is, ha abban a pillanatban elküldött volna a picsába. A napok kínzó lassúsággal teltek el a hiányában. Rettenetesen hiányoltam a fiút, ennyire még életemben nem szenvedtem amiatt, mert távol tartotta magát tőlem valaki. Végül megtört a jég, mikor az éjszaka közepén bejött a fiú a szobámba és bebújt mellém az ágyba, szorosan magához ölelve.

- Együtt ezt végigcsináljuk.- suttogta, majd puszit lehelt nyakamra, én pedig elpityeredve fordultam felé.

- Köszönöm.- simogattam arcát mosolyogva.- Szeretlek, Eijiro. Teljes szívemmel, csak téged.

- Én is szeretlek, Zakuro. Tudom, hogy megbántad. És.. amúgy sem tudok nélküled élni..- nyomott puszit ajkaimra.

- Ha tehetném, veled feküdtem volna le és akkor egy kis Kirishima potyázna a hasamban.

- Majd eljön az az idő is.- húzott magához közelebb, s homlokon csókolt.