Bőven 10 után keltem reggel. Úgy lett megbeszélve Aimival, hogy délre jön ki és akkor egyből ebédelni megyünk valahová. Szóval felöltöztem, a fehérneműn kívül ugyanabba, amibe tegnap voltam, mert azért csak nem fogom egy nap után a szennyesbe dobni ha nem koszos és kicsit sem büdi. De persze ezt csak egy jó kis tusolás után. A hajam most csak kibontottam, mert tegnap este gyorsan befontam, még közvetlen lefekvés előtt, így szép hullámok keletkeztek. A sminkem most csak egy színezett ajakbalzsamból, szemöldök formázásból és szempillaspirálból állt. De ezt csak és kizárólag fogmosás után csináltam meg.

Ezek után csekkoltam a telefonom, miközben visszamentem a szobámba. Jött egy üzim a lánykától, szóval nyilván válaszoltam neki.

Hella Gay❤🏳‍🌈: Szió, nem olyan rég szálltam vonatra. 40 perc kb és ott vagyok. Majd gyere ki elém oda ahova szoktál

Hella Gay❤🏳‍🌈: Jó?

Hella Gay❤🏳‍🌈: Zaku?

Me: Itt vagyok. Okéoké, megyek majd

Hella Gay❤🏳‍🌈: És ma találkozhatok a kis hódítóddal?😏

Me: Nem is hódító >< És nem

Hella Gay❤🏳‍🌈: Miért? :c

Me: Mert. Amúgy se tudnék szólni neki, mert nem ismerősöm és a száma sincs meg

Hella Gay❤🏳‍🌈: Kezdő...

Me: 😂Kösz

Hella Gay❤🏳‍🌈: Inkább nem is pazarlom a drága vonat wifit ilyen kezdőkre, hogy nem kérik el a curshuk számát. HÁT ERRE TANÍTOTTALAK?

Me: Bocs anya... 😂😂

Hella Gay❤🏳‍🌈: Nem gond lányom, de remélem tudod, hogy ezentúl letagadlak?

Me: Fel voltam készülve erre

Nevetve zártam le a telefonom. És mivel csak fél óra múlva kell elindulnom, hisz a vonatmegálló egy köpésre van tőlünk, nekiálltam rendet tenni kicsit. Az utóbbi napokban ugyanis elég nagy kupit sikerült csinálnom, ami nálam igazi rekord, hogy ennyi időbe telt. Szóval dudolászva rendet tettem a szobában és szellőztettem is kicsit, hogy ne legyen állott levegő szag bent. Mire végeztem, pont indulhattam is. Telefonom a zsebembe csúsztattam, a hasitasiba pedig az irataim és a pénztárcám került, egy kis zsepivel. A cipőm mikor vettem fel, akkor pillantottam meg egy cetlit a parafatáblába tűzve, ami addig hétszentség, hogy nem volt ott. Ahogy magamra kaptam a cipőm egyből a táblához mentem és levettem a fecnit.

"Zaku, van egy kis elintézni valóm. 5 fele hazaérek reményeim szerint. Legyen szép napod, apa xoxo"

Állt a cetlin. Vállat vonva dobtam a kukába a fehér kis papírt és már tényleg el is indultam. Céltudatosan sétáltam, szlalomoztam az emberek közt, így viszonylag hamar oda is értem a megbeszélt helyre. Kezeim hátam mögött összekulcsoltam és a sarkaimon hintázva vártam azt a szerelvényt, amivel a barátnőm érkezik. Ekkor pedig megpillantottam egy ismerős hajkoronát, arról a vonatról, ami épp befutott.

- Kirishima!- integettem felé mosolyogva. Először kereste, hogy honnan jön és pontosan ki hangja, majd mikor meglátott vigyorogva kalimpálni, elmosolyovda jött felém, majd ölelt magához.

- Hát te?

- Egyik barátnőm várom. Na és te? Merre jártál?

- Tegnap a szüleimnél voltam, onnan jöttem haza. Viszont akkor nem is zavarok, megyek. Jó szórakozást majd.- mosolygott.

- Addig nem tudnál maradni, amíg meg nem látom? Addig sem lennék egyedül.

- De, persze. Örömmel.

- Szupi~!- mosolyogtam fel rá boldogan.- És mi volt odahaza?

- A szokásos. Anya túlaggódott mindent, főleg a USJ-s incidens miatt. Már az is megfordult a fejében, hogy kiirat, mert veszélyben érez, de szerencsére apámmal meg tudtuk győzni, hogy maradjak.

- Hála égnek... Amúgy hallottam a balesetről, apa elmesélte. Shouta kórházba is került... Küldtem neki virágot, nem bírtam bemenni. Más nem sérült meg, ugye?

- Csak Midoriya. De rajtuk kívül senki.

- Ő az a Shindo utánzat, igaz?- erre a fiú felnevetett.

- Igen ő az. Oh, tényleg! Megbeszéltétek azt a csókot?

- Ja, persze. Azt mondta, hogy csak azért csinálta mert féltékeny volt, hogy veled jobban foglalkoztam. Féltetette a pozícióját.

- Áh, értem. Akkor nem szerelmes vagy ilyesmi?

- Nem. Vagyis de. Csak nem belém.

- Hát akkor?

- ZAKU~!- borult a túl ismerős hang tulajdonosa a nyakamba, mire majdnem hanyatt vágtam magam a betonon.

- Aimi, az Isten szerelmére, ne ugrálj!- öleltem magamhoz szorosan nevetve, a szintén kacagó lányt.

- Gomme gomme.- nevetett.- Ááááh úgy hiányoztál te lány! Egyedül hagyni a ribancokkal... Nagyon nem volt ám kedves tőled...- csóválta a fejét, mikor elengedett.

- Bocsi..- vakartam meg a tarkóm.

- Akkor magatokra is hagylak. Érezzétek jól magatokat. Majd beszélünk Yamada-chan.- mosolygott a vörös, mire Aimi szemei ijesztően felcsillantak.

- Oké. Vigyázz magadra, majd találkozunk.- intettem mosolyogva.

- Ő a srác?- súgta oda nekem a színes hajú, mire aprót bólintottam. - Örülök a találkozásnak,  Aimi Hino vagyok. Zaku jó barátnője, örvendek a találkozásnak.- nyújtott felé kezet vigyorogva a lány.

- Um.. Szia, Eijiro Kirishima vagyok. Részemről az öröm.-rázott vele kezet.

- Nincs kedved velünk jönni? Legalább csak az ebédre?- rebegtette a pilláit mosolyogva Aimi, mire Kiri segítségkérőn rám sandított.

- Hagyd már szegény fiút!- húztam arrébb barátnőm nevetve.- Megijeszted és a végén már velem se akar barátkozni.

- Ettől nem kell félned.- mosolygott rám a fiú.- De ha nem jelent gondot, elkisérnélek titeket.

- Dehogy jelent! Igaz, Zaku?- böködte az oldalam szemöldök vonogatva a lány, mire kínosan elmosolyodtam.

- Nem lenne gond. De én fizetek.

- Hagyd, majd én. Nem lenne férfias, ha hagynálak fizetni. Hová menjünk?

- Hát én a törzshelyünkre gondoltam.

- A Shinsei rámenesre gondolsz?- csillantak fel a lány szemei.

- Ott még nem voltam..- gondolkodott el a fiú.

- Isteni a kaja ott! Ha Aimi jön, mindig oda megyünk be. Akik ott dolgoznak, már mind ismernek minket.

Így hát a rámenesünk mellett tette le mindenki a voksát, szóval gyalog elindultunk oda. Az idő nagy részében meg akartam fojtani drága barátnőm, mert folyamatosan "véletlen" Kirinek lökött és vérciki sztorikat mesélt... Pedig megígérte, hogy nem fecsegi őket el senkinek.. Szóval szinte egész végig vöröslött a fejem, miközben ők elnevetgéltek. Természetesen rajtam... Megváltást jelentett, hogy beértünk a rámeneshez, ahol mosolyogva köszöntünk, az épp dolgozók pedig hatalmas boldogsággal köszöntöttek minket. Leültünk egy szimpi asztalhoz. Én ültem a fal mellé, mellém Kiri, elém pedig Aimi ült.

- Sziasztok! Szokásost, lányok?- mosolygott kedvesen a pincérnőnk.

- Persze.- bólintottunk egyszerre Aival.

- Remek! És az úrnak mit hozhatok?

- Hm... Egy kacsás ráment.

- Máris, kis türelmet kérünk.- írta fel egy cetlire, meghajolt és elment.

- Na és Kirishima-kun.. Nálatok már megvolt a névválasztás?

- Névválasztás?- nézett értetlenül a lányra.

- Ezek szerint még nem. Majd valszeg nálatok is lesz olyan óra, ahol mindenki választ egy ideiglenes hősnevet.

- Uhum.- bólogattam.- A legtöbben teljesen meg voltunk lőve, hogy mi a fene legyen az.- kuncogtam fel.

- Nektek mi?

- Az enyém egyszerű, ugyanaz, mint a képességem. Night Vision.

- Vagyis akkor a sötétben is látsz?

- Nyilvánvalóan. Tökéletesen látok mindent, amit nappal is látnék. Éjszakai hősnek is tökéletes lennék.- húzta ki magát büszkén.

- És az is leszel.- mosolyogtam.

- Biztos vagyok benne. Na és neked, Yamada-chan?- mosolygott rám cukin a fiú.

- Blind Spot. Azaz vakfolt. Ez utal a képességemre.

- Menő! Tetszik a név.- bólogatott elismerően.

Ezután pont hozták is a kajákat, szóval enni kezdtünk. A korgó hasamra igazán ráfért már ez a kiadós étel, szóval amíg Aimi szenvedett, Kirivel együtt, addig én simán megettem az egészet. Nagyokat is pislogtak, hogy én ettem meg elsőként, de csak nevetve fogtam a hasam.

- És máris egy 4 hónapos terhes hasával vetekszik az enyém.- paskoltam meg a potacsom.

- Egyszer biztos lesz olyan is.- ejtett meg egy kaján vigyort a barátnőm, mire csak felnevettem.

- Remélem nem csak egyszer... És ahhoz más is kellene, szóval..

- Majd biztos találsz.- tette térdemre kezét a fiú és óvatosan simogatni kezdte, miközben szelíd mosollyal nézett szemeimbe. Arcomba vér szökött és csak idiótán mosolyogni tudtam, meg egy "köszi"t kinyögni.

Gaaaaaah I-MÁ-DOM ezt a srácot, valaki fojtson meg, hogy örökké vele lehessek, pls xD