Reggelre mivel ébresztőt állítottam, korán keltem. Kómásan nyomtam ki az idegesítően rikácsoló jelzőt. Mint egy zombi, úgy másztam ki az ágyból és a szekrényem előtt állva, nem is gondolkodtam azon, hogy mit veszek ki, csak fel akartam öltözni valami normálisba. Szóval kezemben a ruháimmal csoszogtam be a fürdőbe. Ott magamra kapkodtam mindent, ami a fehérneműn kívül egy szürke, kapucnis haspulcsi volt (ahw van ilyenem és teljes szerelmem *-*) és egy magas derekú, vékony szabású farmer volt. Végülis csak nem néztem ki olyan gyászosan, mint azt az ember gondolta volna. Hajam kifésültem és kivasaltam, a sminkkel nem nagyon vesződtem, csak egy kis natúr, alig láthatót tettem fel. Kontaktlencse helyett, most csak a szemüvegem vettem fel, majd fogat mostam.

- Aaaapaaaa!- ugrottam rá az ágyban, mire felüvöltve kelt fel, engem lelökve. Kuncogva ültem a földön, miközben apa szitkozódva nyugodott le.

- Mit szeretnél, Zaku?- kérdezte a hajába túrva.

- Elmegyünk a suliba? Hogy egyáltalán átvennének-e.

- Mennyi az idő?

- Fél 8.

- Aaahj jó, oké. Amíg elkészülök, kávét kérek. Jó erőset...- morogta álmosan, mire vigyorogva felkeltem, nyomtam az arcára egy puszit és kisiettem a konyhába.

Ott megcsináltam két adagot is, egyet apunak, egyet pedig magamnak. Neki feketén csináltam 1 cukorral, magamnak pedig tejjel felöntve 2 cukorral. Csináltam reggelit is, így mikor elkészült végre a fater, már reggelizhettünk is.

10 óra fele pedig el is indultunk. A kocsiban rádiót kapcsoltunk és végig énekeltük az utat. Vigyorogva, boldogan telt az út a suliba, ami eléggé üres volt. Bár nem is csodáltam, elvégre hétvége volt. Mivel nem tudtam, hogy mi merre van, így aput követtem, ki otthonosan mozogva vezetett az igazgatói iroda felé. Azt mondta, hogy várjak kint, majd ha behívnak, akkor menjek, ő majd intézi. Nem is ellenkeztem, elvégre nagyon is be szerettem volna ide kerülni. Valahogy éreztem, hogy itt jobb dolgom lehetne.

Szóval kint vártam. És mivel egy lusta pöcs voltam, inkább leültem a földre és hátam a falnak döntve bámultam kifelé, az ablakon. A kilátás elképesztő volt, olyan... Megnyugtató. Nem is figyeltem az időt, de nagyjából 15 perc elteltével, apu kinézett az ajtón és intett, hogy menjek be. Gyorsan felkeltem a padlóról, leporoltam magam és besétáltam. Ahogy beléptem, egyből meg is hajoltam.

- Elnézést a zavarásért Nezu-san.- mondtam és becsuktam az ajtót. Odaálltam apa mellé és kezet nyújtottam az egérnek.- Yamada Zakuro vagyok uram. Megtiszteltetés találkozni magával.- mosolyogtam kedvesen rá.

- Nezu vagyok.- rázott velem kezet.- Édesapáddal beszéltem és beavatott mindenbe. Mégis a tényeket nézve... Meg szeretnélek hallgatni téged is. Miért szeretnéd ottagyni a Ketsubutsu akadémiát? És miért pont ide jönnél?

- Nos...- köszörültem meg a torkom.- Nem tudom, hogy mennyire van tisztában a családi hátterünkkel, de... Apám mellett valamivel nyugodtabb vagyok és kevésbé feszült. Valamint hiányzik is és ez az iskola sokkal jobb, mint a Ketsubutsu. Apám és Shouta is szokott mesélni, hogy milyen dolgok vannak itt és mindenképp jobbnak tartom a tanítási rendszert. És itt sokkal inkább érzem magam biztonságban. A Ketsubutsu iskolája sokkal közelebb van az anyámhoz, amitől folyamatosan ideges vagyok... Itt itt van egy csomó hős, az apám, Shouta, All Might és a többiek.. Nyugodtabb lennék itt és nem lennék olyan balhés.- figyelmesen végig hallgatott, majd bólintott és egy mosollyal kezet nyújtott.

- Üdv nálunk. Ha ma elintézitek a papírmunkát a másik iskolában, valamint itt is, akkor hétfőn már kezdhetsz is.

- Te jó ég!- könnyeztem be mosolyogva.- Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget!- hajoltam meg mélyen.

- Azt pedig bizonyára tudod, hogy a Sport fesztivál a nyakunkon. Így szerencsédre 2 hétig rövidített óráitok lesznek, hogy hagyjunk időt a felkészülésre. Újoncként és friss tanulóként vissza is mondhatod a szereplésed, ha nem tartasz még igényt erre. Azonban akármilyen nehéz is lesz úgy idejönni, hogy nem ismersz senkit, reménykedem benne, hogy az osztály ahová beteszlek, jól ki fog majd veled jönni.

- Mindenképp szereplek, ez nem is kérdéses. Jó hősügynökséghez szeretnék bekerülni. Valamint... Megkérdezhetem esetleg, hogy melyik lesz az én osztályom?

- Az 1-A osztályát neveztem ki erre a célra. Majd beszerelünk egy plusz padot hátra. Eraserhead lesz az osztályfőnököd, de őt ismered már.- ahogy meghallottam, hogy ki lesz az ofőm lefehéredtem.

- Re-rendben.- bólogattam.- Még egyszer szeretnék köszönetet mondani. Mindenképpen elintézzük még ma a papírokat.

- Rendben. Az egyenruhát megkapod holnap, majd kipostázzuk.

- Köszönöm. Viszlát és elnézést, hogy raboltuk az idejét.- hajolt meg apa és elindult ki.

- Viszlát, kellemes napot.- mosolyogtam és apu után mentem. Ahogy becsuktam az ajtót, vigyorogva ugrottam a nyakába.- Sikerült!

- Persze, hogy sikerült!- nevetett fel és megpörgetett.- Nagyon jó hős lesz belőled és ezt el kell, hogy ismerjék. Büszke vagyok és leszek is rád, kislányom.- puszilta meg a homlokom.

Ezt megünnepelvén vettünk egy nagy adag sültkrumplit, a Ketsubutsu felé. A kb 2-3 órás úton nagyon sokat beszéltünk, leginkább komoly témákról. Hogy mi lesz a jövőben, milyen elvárásoknak kell majd megfelelnem, hogy keményebben kell majd tanulnom és fejlődnöm. Rá kellett jönnöm, hogy valahogy le kell majd döntenem a falam, amit akkor építettem, mikor megfogadtam, hogy nem használom a kínzást. Muszáj leszek használni, vagy lemaradok. Persze ezt mondani könnyebb, mint megtenni, hisz neki sosem volt baja a képességével.

- Apa?

- Hm?

- Shindo szülinapja jövő hónapban lesz. Ott aludhatok majd nála?

- Csak ha a szülei is otthon lesznek.

- Oké.- nevettem fel.- Um... Valamint... Küldünk majd valami annak a nyomo-

- Az anyádról beszélsz. Moderáld magad.

- Bocs... Szóval küldünk anyámnak bármit is?

- Minden évben megtesszük, nem?

- De... Csak reméltem, hogy idén nem kell rá költenem majd. Minek csináljuk még ezt egyáltalán? Egy szörnyeteg. Egy... egy... Olyan ember, akinek meg kellett volna döglen-

- ZAKURO!- csapott idegesen a kormányra apa, mire összehúztam magam.- Ahj... Sajnálom...- lazult el egy nagyon kicsit.- Az anyád nem mindig volt ilyen. Tudom, hogy korai gyerek voltál. Nagyon is. 16 évesen gyerek...- sóhajtott.- A nagyidék akarták, hogy megtartsunk, tudod nagyon jól. Nameg persze én. Az anyád a fogantatás pillanatáig egy kedves, hősjelölt, önfeláldozó nő volt. Gyönyörű és imádnivaló. Épp ezért szerettem bele... Csak aztán mikor nem védekeztünk és teherbe esett.. Azt mondta, hogy ő még élni akar. Világot látni, embereket menteni és nem otthon rohadni és vigyázni egy kis porontyra. Úgy vélte, hogy megfosztottad a szabadságától. Reménykedtem benne, hogy ha megszületsz, megváltozik majd a véleménye. Hogy belátja, hogy te vagy a legszebb dolog az életünkben, hogy nálad jobb dolog nem is történhetett volna velünk... De nem így lett. Magadra hagyott, néha órákra. Meg akart szabadulni tőled. Szóval mindig a nagyiék vigyáztak rád. Aztán bekattant. Megőrjítette, hogy nem csak a szabadságától fosztottad meg, de még az alvástól is. Nagyon hasfájós és sírós kisbaba voltál. Aztán ahogy egyre nőttél, úgy hasonlítottál rá egyre inkább. A hajszíned, az alakod, az egykori énje viselkedése, a mosolyod, a szemeid ragyogása... És ez idegesítette. Nem akarta, hogy úgy nézz ki, ahogy ő.

- Szóval sebeket okozott, hogy elcsúfítsa a testem...- suttogta magam elé.

- Ahogy mondod.. Úgy gondolta, hogy ha csúnyább vagy, talán nem találják meg külsőre a hasonlőságokat. És sose leszel boldog. Mert nem akarnak majd hozzád nyúlni. És magadtól is undorodsz majd.

- Való igaz, hogy gyűlölöm a sebeim, de nem fogom miatta takargatni. Erőt adnak, még ha közben vesznek is el.

- Örülök, hogy így látod magad.- mosolyodott el keserűen.- Gyönyörű lány vagy, Zaku. És biztos vagyok benne, hogyha megtalálod az igazit, ő is így látja majd. Nem fogják érdekelni a hegek, azokkal együtt lesz beléd fülig szerelmes.

- Csak találnám meg azt a srácot...- motyogtam kinézve az ablakon.- És... Van azóta valaki, akivel neked esetleg alakulnak a dolgok?

- Nincs. Nincs időm rá. Van egy zűrös 16 éves lányom és a munka is lefoglal. Majd talán idővel. De ha komoly kapcsolatom lesz, ígérem bemutatom majd.

- Ajánlom is.- mosolyodtam el.- Legalább valakit képes leszek anyámnak nevezni.- ezután egy kicsit csendben voltunk. Lehet olyat mondtam, amit nem kellett volna.

- Sajnálom Zakuro. Nem ilyen életet szerettem volna neked. De... Még a kínokkal sem bántam meg, mert ha anyáddal nem lett volna az az éjjel, lehet nem is te ülnél most mellettem. És nekem te vagy a legfontosabb.- egy pillanatra rám nézett, majd újra az útra figyelt.- Egy kincs vagy az életemben. És kicsit sem bántam meg. Nehéz volt, igen. De nekem megérte. Egy erős, gyönyörű, tudatos lányom lett. A legnagyobb álmom már valóra váltottad.

- Hm..- mosolyogtam rá.- Kösz apa.

Ekkor leparkoltunk, kaptam egy buksi simit -esküszöm mint a kutyák- és bementünk a suliba. Még aznap elintéztünk mindent. Az igazgató nem örült, hogy elmegyek, mert ígéretes diáknak gondolt, a balhéimtól eltekintve, de természetesen elfogadta a döntésem. Sok sikert kívánt a jövőben, majd miután aláírtunk mindent és elintéztünk mindent, ami csak kell az iskola váltáshoz, végre mehettünk haza. Hulla fáradt voltam a nap végére. De örültem, hogy végre az új iskolámban kezdhetek majd.

Este izgatottan feküdtem le, hiszen hétfőn már kezdek is, valamint Aimi kijön holnap és beszámolok neki az átiratkozásról, szóval igazi csajos napot tartunk majd. Még szerencse, hogy van spórolt pénzem, hisz anyámnak muszáj fizetnie a gyerektartást, aminek a felét mindig én kapom, ami havi 10 rugót jelent. Anyám egész jól keres, egy jó 230 rugót (azt azért elmondanám, hogy kb 150-200k az ottani fizetés, nyilván munkahelytől függően, de jobban keresnek a japánok ott, ez alap, szóval ez egy kicsit átlagon felüli, de még mindig nem olyan nagyon sok fizetés. Persze könnyen meglehet, hogy a jó kis 1,5 órás kutatómunkám dobhatom ki a kukába, de ez van xD Az idő előrehaladtval mondjuk, hogy ennyi belefér xD) keres. Szóval mindig csak max a felét költöm el, így egy csomó spórolt pénzem van. Amit ilyenkor előszeretettel költök el. De ha jól érzem magam, nem zavar. És inkább én költsek másra, mint valaki rám.