Idegesen túrtam a hajamba. Mind a ketten csendesek voltunk, nem szólaltunk meg. Végül Shindo vett egy mély lélegzetet, ez pedig nagy gyomorgörcsöt okozott nekem.

- Az a csók...- kezdett végül bele- Csak azért adtam, hogy a srác lekopjon.- ekkor viszont lefagytam. HOGY MI VAN?

- He...?

- Nem tetszett az, hogy vele a kezdetektől milyen... közvetlen voltál. Féltettem a barátságunk és reménykedtem benne, hogy lekopik rólad, ha ezt megteszem.

- Te... EGY KICSESZETT BAROM VAGY BASSZON MEG EGY KAKTUSZ! TUDOD MENNYIRE AGGÓDTAM, HOGY BELÉM ESTÉL? HOGY ELVESZÍTELEK, MINT BARÁTOM? NA ELMÉSZ TE A FASZBA SHINDO YU!

- TE NE ORDIBÁLJ VELEM!- kiáltott vissza, mire felnevettem.

- Baka... A szívrák jött rám... Viszont amiről én akartam beszélni.. Nos... Hagyjuk abba, amit művelünk.

- Mire gondolsz?

- Tudod jól. Arra, amit már majdhogynem a harmadik találkozásunk óta csinálunk. Nem bírom már.

- Rossz lennék az ágyban?

- Nem, nem erről van szó. Nagyon jó vagy. Csak...

- Megtetszett, igaz?

- Hm?

- A vörös. Bejön.

- Nos...- cincogtam a telefonba, kicsit elpirult arccal, majd megköszörültem a torkom és már a normális beszéd hangomon szólaltam meg.- Talán.

- Menj a talánoddal a francba, bejön neked.

- Jó, oké. Megeshet. Épp ezért nem is akarok sietni vele. Meg akarom ismerni rendesen, kiismerni minden mozdultát.

- Beteges.

- Te meg bunkó!- nevettem fel, mire ő is kuncogni kezdett.

- Meglehet. Viszont részemről rendben.

- És még valami..

- Hol vagyunk, a boltban? Mit akarsz még?

- Seggfej... Szóval.. Iskolát váltok.

- MI VAN?- akadt ki néhány másodperccel később.- Feleslegesen vesződtél a felvételivel? Hova mennél egyáltalán? Vagy miért?

- A U.A-be. És mert így legalább nem hanyagolom a családom, valamint az ottani diákok nem is igazán bírnak, szóval tuti kivívnák maguknak, hogy megint használjam a képességem, aztán repülnék. Így legalább eljövök, nem kirúgnak.

- Miért van olyan érzésem, hogy az a Kirishima vagy milyen gyerek is közbe játszik?

- Tévedsz. Egy emberrel úgy is tudnék járni, hogy vonatozok kicsit a találkozásig. Nem kell nekem minden nap reggeltől estig látnom. Na meg... Ő és én csak barátok vagyunk. Ő egy nyitott személyiség, szerintem mindenkivel ilyen, akit kedvel.

- Mikor lesz az átiratkozás?- kérdezte egy kellemetlen sóhaj után.

- Nem tudom. Holnap szombat szóval... Szerintem bemegyek a titkárságra elkérni a papírjaim. Addig meg apa beszél Nezu-sannal. Aztán nem tudom meddig kell még oda járnom, de remélem minél hamarabb kezdhetek itt.

- Hát jó... Öh... Azért remélem továbbra is jóban leszünk.

- Ugyan, milyen feltevés ez? Majd most a tiétek lesznek a hétvégéim. A világ összes kincséért sem hagynám rombadőlni ezt a barátságot. Nameg... Ott van Aimi is.- kuncogtam, mire csak halkan nevetni kezdett.

- Hiányozni fogsz.- szólalt meg jó 10 percnyi nevetés, majd csend után.

- Ezt most úgy mondod, mintha örökre elhagynálak... Shindo.. Nem foglak itt hagyni. Fontos vagy, az egyik legjobb barátom. Biztos lehetsz benne, hogy nem adom fel olyan könnyen ezt a kincset.- szemeimbe könnyek gyűltek, ahogy lassan elmosolyodtam. Tényleg sokat köszönhetek nekik és nagyon szeretem őket. A tudat pedig, hogy azt hiszi csak mert más iskolába megyek, el fogom felejteni és lecserélem majd... Nagyon fájt.

- Zaku?

- Hm?

- Szeretlek..

- Én is téged. Aludj jól.- mosolyogtam, majd megszakítottam a hívást.

Magam mellé tettem a telefonom és elfeküdtem az ágyon. Még a párnámban benne volt a fiú illata, ami megmelengette a lelkem. Fogalmam nem volt, hogy a jövőben milyen következményei lehetnek annak, hogy elkezdtem érezni iránta valamit. Azt viszont tudtam, hogy ezt nem szabad túlzottan kimutatnom, mert csak pofára fogok esni. Igenis féltem a visszautasítástól. A friend zone-ról pedig már nem is beszélek... Te jóóó ég mennyit kaptam az évek alatt (lol, szinte minden embertől, akibe valaha is szerelmes voltam~Ash).. Pár hónapot hagyok neki. Annyi idő alatt ki tudom szerintem teljesen ismerni. Hogy mindenkivel olyan közvetlen-e mint velem, hogy milyen ember valójában.

Még egy nagyot szippantottam a párnából áradó kellemes illatból, majd felkeltem, odasétáltam az íróasztalomhoz, ahol kipakoltam a rajzos dolgaim, valamint felkapcsoltam a kislámpám is. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy kit, pontosabban kiket akarok lerajzolni, így neki is álltam keresgélni egy képet rólam és apáról. Végül a születésnapi fotónkat választottam nyertesnek, ahol én tartom a tortát a kezemben, széles vigyorral az arcomon, ő pedig kezeit a vállamra téve, mosolygott a kamerába, szemeiben halványan pedig ott csillogtak a könnyei. Megmosolyogtam a képet, elvégre nagyon szerettem. Kellemes és boldog születésnap kapcsolódik hozzá. Halkan bekapcsoltam egy kis zenét és neki is álltam. Nagyjából a felénél tarthattam a rajznak, mikor valaki kopogtatott.

- Gyere!- kiabáltam ki, mire apa nyitott be, kezeiben 2 dobozzal.

- Megjött a kaja.- mosolygott.

- Tedd csak le az ágyra. Addig filmet is választhatsz, hacsak nem vagy olyan fáradt, hogy inkább egyedül eszel és be is alszol, szádban a kajával.- apu csak kuncogva letette az ágyamra a dobozokat és odament a szekrényemhez, ahol a filmeket tartottam.

- Mit rajzolsz?

- Meglepi.- öltöttem rá nyelvet.

 - Ááá szóval nekem lesz?

- Ahogy mondod.- bólintottam és tovább fickáltam a lapon. Néhány perc elmúltával már meg is hallottam a film kezdetét, így leraktam a ceruzákat, kikapcsoltam a kislámpát és beugrottam az ágyba, ahol törökülésben leülve kezdtem el enni, miközben néztem a filmet.

Apa ugyanazt tette be, amit mindig megnézünk ilyen estéken. Jó kis horrort, amit bár eleinte nagyon nem szerettünk, mert féltünk közben is és utána is, mára már annyiszor láttuk, hogy röhögve nézzük végig. Így hát a közel 2 órás film alatt megint jókat derültünk, miközben kajáltunk.

Mikor a filmnek vége lett, apán már láttam, hogy be fog aludni pár percen belül, szóval elküldtem aludni. Kábán mosolyogva nyomott a homlokomra egy jóéjt puszit és elbotorkált az ő szobájába. Én a 2 pizza maradékát egy dobozba tettem, szóval az egyik ment a hűtőbe, a másik pedig a kukába. Leoltottam a villanyokat a házban, s visszamentem a szobámba. Odabent pizsamába bújva ültem ismét az íróasztalomhoz, hogy befejezzem a rajzom. A zenét ezúttal már fülhallgatóval hallgattam, hogy még véletlenül se keltsem fel vele aput.

Hála a kis szunyámnak nappal, most ásítozás nélkül bírtam rajzolni, ami meg is látszott a végeredményen. Nagyon büszke voltam a rajzomra, amelyet fél 2-kor sikerült csak befejezni. De teljes mértékben megérte, véleményem szerint. Összepakoltam mindent, a rajzot pedig a mappámba csúsztattam, azt pedig az egyik, mappákkal megrakott fiókomba. A ceruzáim is rendben visszatettem a helyükre, ahogy a radírom is és a hegyezőket is. Végül magam is elraktam holnapra, elvégre intézkednem kell majd, papír ügyekben, hogyha minél hamarabb le akarom tudni ezt az egész cécót.

Azonban elaludni nagyon nehezen bírtam. Folyton csak forgolódtam és kattogott az agyam. Féltem, hogy mi fog várni az új sulimban, már ha elfogadja Nezu a jelentkezésem. Mert nagyon el akartam már jönni onnan. Sokkal kevesebbet tűrök el, mint amit bevallok, és az ottani évfolyam társaim minden megtettek, hogy a határaim feszegessék. Sajnos mindig elérték, hogy elpattanjon a húr és használjam rajtuk a képességem. Nagyon, de nagyon reménykedtem abban, hogy a U.Aben más lesz. Hogy ott nem fognak kikészíteni, csúfolni és baszogatni. Reméltem, hogy az az összeszokott osztály, ahová esetlegesen betesz Nezu-san, befogad majd és nyitott lesz. Mert nagyon, igazán rettegtem attól, hogy ki leszek közösítve. Hogy nem fogadnak majd el.

Sokan féltek tőlem, az miatt, amitől kicsiként én is. A kín okozástól. Meg kell tanulnom kezelni, viszont gyűlölöm teljes szívemből, hiszen ezt anyámtól örököltem. A vakítással nincs bajom, azzal elvagyok, viszont a kín... Nos az egy más tészta. Nem akarom senkinek sem ugyanazt a fájdalmat előidézni, mint amit én éreztem, hogyha "édes jó anyám" használta rajtam. Az pokoli. És hősként nem szabad a poklot hoznom más fejére, hanem pont, hogy mindenkit felfelé emelni. Mert nem hagyhatom, hogy más is úgy éljen, ahogy nekem kellett. Nem hagyhatom, hogy rettegésben legyenek az ártatlanok, kik semmit nem követtek el, csupán csak valaki alattomos módon bántalmazza őket. Hiába akarom az ilyen férgeket kiírtani a világ minden egyes szegletéről... Nem tehetem. Nincs hozzá jogom, hogy ilyet tegyek. És nem is lesz. A legtöbb amit a későbbiekben tehetek ez ügyben, hogy átadom az ilyen szemeteket a rendőrségnek. És ez felbosszant.

Kariinfó~

Teljes neve: Aimi Hino

Becenevei: Ai, Szivárvány lány, Lelkem, Mimi

Hősneve: Night Vision

Kora: 15, idővel 16

Születésnapja: Június 20

Családtagjai: Nem megnevezett szülők (✝), Lily (nővére)

Legjobb barátai: Zakuro Yamada, Yo Shindo

Kiszemelt/párja: Nejire Hado

Amit szeret: 

- cuki dolgok

- haspólók

- állatok

- olvasás, rajzolás, sorozatozás

- másokat piszkálni és idegesíteni a sok szeretettével

Amit nem szeret/utál:

- ribik/kurvák

- ha valakivel rosszul bánnak

- bármi, aminek köze van a horrorhoz

- mogyorós/epres csoki

- alkohol/drog

Képesség: Éjjel látás

A családjáról:

A szülei meghaltak egy repülő balesetben, amikor 7 éves volt. A nővérével így az apai ági nagyszülőkhoz mentek, ott nevelkedett szeretetben és harmóniában. Aztán rá 6 évre a nagyszülei is elhunytak, így a nővérével maradt, aki akkor 19 volt már, így átvehette a gyámságot. Nem éltek gazdak körülmények közt, igazából egy elég kis lakásban volt az otthonuk, nem a leggazdagabb környéken. Lily mindent próbált megadni neki és átvállalta ezáltal az édesanya szerepet is Aimi felett, aki cseppet sem bánta ezt. Próbált minél kisebb teher lenni a nővére számára. Valamint bár még mindig nagyon szereti a szüleit, túltette magát a halálukon és nem panaszkodik az élete miatt, ugyanis boldog. Mára pedig már nem csak a nővérével él együtt, hanem Lily párjával is, akivel nagyon jól kijönnek egymással.

A képességéről:

Az Éjjel látás magától értetődően felruházza a sötétben látás hatalmával. Itt természetesen nem csak az éjszakai sötétségről van szó, hanem bármilyen sötét helyen teljesen tisztán látja, hogy mi hol van, ami nagyon hasznos számára, bár valós csatában nem igazán alkalmas képesség, csak az ellenfél megtalálásában képes vele segédkezni.