Egy ideig figyeltem egyre csak távolodó alakját, majd picit elmosolyodva. Picit hiányzott is az a melegség, amit mindig érzek, ha átölel. Az a nem csak testi hő, amit alapból érez az ember, ha átölelik. Akárhányszor ő ölel meg, valahogy mindig a lelkem is megmelengeti. Mintha egyetlen öleléssel egyaránt ölelné magához a testem és a lelkem is. Ilyet pedig még nem tapasztaltam. Ez a különös és furcsa érzés pedig hiányzik. Nagyon is.

Végülis megráztam a fejem és elindultam. Egyenest oda, ahova régebben jártam gondolkodni. Pár várossal arrébb, egy kis erő félesége. Mivel volt nálam pénz, nem is volt gond az odajutás. Ahogy leszálltam a vonatról, célirányosan elindultam az erdő felé. Beérve megkerestem azt a kis tisztást, ahol ki tudtam szellőztetni a fejem. Lefeküdtem a fűbe, fejem alá téve a kezeim és csak bámultam a felhőket. Próbáltam minden fájó emléket és önmarrdosó gondolatot kizárni az elmémből és teljesen átadni magam a nyugodt természetnek, a madarak csiripelésének, a fák szellőtől való susogásának.

Ahogy szemeim lehunytam, hogy kicsit a pozitívumokra koncentráljak, egyből megjelent előttem a vörös hajú fiú mosolygó, ragyogó arca. Ajkaimra akaratlanul is mosoly húzódott és testem átjárta a kellemes bizsergés, ahogy arra gondoltam, hogy mellette aludtam. Nem tagadom, valamit vészesen elkezdtem érezni iránta. De lehetséges ez egyáltalán ilyen rövid időn belül? És ha igen, vajon ő is hasonlóképp érez? Féltem, hogy nem normális az amit érzek. Hogy nem helyes. Elvégre csak most kezdtünk el barátkozni. Helyes lenne beavatnom ebbe?

Megcsóváltam a fejem és inkább próbáltam másfelé elterelni a gondolataim. Azonban nem igen ment. Valahogy mindig nála lyukadtam ki. Ha Shindora gondolok és arra, amit meg akar velem beszélni, ő jut eszembe. Ha az otthoni vita jár a fejemben, ő megjelenik. Ha ahhoz a szukához vándorolnak a gondolataim, rá gondolok.

- Valahogy ki kell vernem a fejemből őt...- morogtam magam elé és az oldalamra fordulva. Egy fűszálat kezdtem el baszogatni unalmamban.- Mh... Bocsánatot kell majd kérnem aputól...- sóhajtottam.- Nem ő tehet arról, hogy ilyen elbaszott lánya van, mint én... Mh... Úgy érzem ez a nap keménynek ígérkezik..

Még legalább 1 órát ott hetráztam a fűben, aztán éhes lettem, szóval felkeltem, leporoltam magam és elindultam a vonatmegállóba, hogy hazajussak. Szóval bő 1 óra alatt már az ajtóban szerencsétlenkedtem a kulccsal. Ahogy besiettem a házba, levettem a cipőm és már rohantam is a konyhába, ahol melegítettem magamnak a megmaradt kajából és türelmetlenül vártam, hogy a mikró csipogjon. Ahogy jelzett, már téptem is fel az ajtaját, hogy kiszedjem a finomságot belőle. Leültem a kanapéra és televízió nézése közben falatoztam, amíg csörögni nem kezdett a mobilom.

- Aimi-chan!- csillantak fel a szemeim, ahogy megláttam a közös képünket és a nevét a kijelzőmön.- Szia~! Mizujs?

- Halika~! Olyan pletykám van baszki, ülj le!

- Oké oké, de neked nem órád van most?

- Nem, szünet van. Na de figyelj! Elvileg jönni fog pár diák a végzősök közül majd, hogy felmérjék az osztályt!

- Vannak helyesek?

- Nem tudom... De remélem, hogy valamelyik dögös utolsó éves csaj fog jönni.- visított a telefonba, mire felnevettem.

- Nem is vártam tőled mást..- fogtam a fejem kacagva.

- Gehehe~! De most na... Tudod te milyen nehéz a melegek élete?

- El tudom képzelni.

- Jut eszembe! Ráérsz vasárnap?

- Randi? Bocsi, foglalt vagyok.- kuncogtam.

- Ne már, komoly? Áh, pedig te lettél volna a második esélyem...

- Bocseszka.- nevettem, ahogy ő is.

- Amúgy az osztály ribancok rólad pofáznak. Itt szidnak mint a bokrot...- morogta.- Amíg ki nem nyírom őket a rákba...

- Hagyd meg nekem azt a megtiszteltetést.- kuncogtam.- Róluk amúgy is 3 város srácai beszélnek, annyian jártak már bennük.

- Benned csak Sh-

- Ki ne mondd...- sóhajtottam.- Tegnap megcsókolt. Rá kellett jönnöm, hogy ha tényleg komoly kapcsolatot akarok, akkor ezzel fel kell hagynom.

- Nem vele akarsz komoly kapcsolatot?- zavarodott össze.- Pedig imádnivalóak lennétek.

- Nem, nem vele. Jelenleg nincs senki, akinél kijelenthetném ezt, de...

- Van kiszemelted, mi~?

- Nos...Valami olyasmi. De semmiképp nem akarom elkapkodni. Abból nem jönne ki jól semmi. Ma fogunk beszélni, szóval mindenképp elmondom majd neki, hogy hagyjuk abba ezt. Még csírájában akarom elfojtani az érzéseit irántam, ha vannak olyanjai.

- Nagyon határozottnak hangzik. De ugye majd bemutatsz a srácnak?

- Hogyne.- kuncogtam.- És talán találsz is magadnak valakit itt.

- Hol "itt"?

- A U.A-ben.

- Biztos nem. Oda sznob nyomorultak járn-

- OI! ITT TANULT AZ APÁM IS!

- Gomme gomme.. Ehehe.. Me-mennem is kell, szia Zaku.- azzal kinyomta.

- Bakayaro...- morgolódtam magamban.

Elfeküdtem a kanapén és letéve minden felesleges dolgot a dohányzóasztalra, figyeltem a sorozatot, ami épp ment. Viszont a melegség és az agyzsibbasztó műsor teljesen fáradttá tett, így elkezdtem laposakat pislogni. Még ébren akartam maradni, hogy fent legyek, ha apa jön, de az álmosság nagy úr. Szóval elaludtam.

Mikor felébredtem, be voltam takarva a kanapén, a Tv ki volt kapcsolva, csak a konyhából kijövő gyér fény világította meg a szobát. Kint már sötét volt, így következtettem arra, hogy este van. Álmosan nyöszörögve ültem fel, szemeim dörzsölgetve, majd nagyot ásítva nyújtózkodtam. Lassan felkeltem és kicsoszogtam a konyhába, ahol apa bújt a hűtőbe, gondolom valami vacsora után kutatva.

- Sajnálom.- mondtam, mikor felültem a konyhapultra. Továbbra is apámra néztem, aki bár kissé megfeszült, gondolom az ijedtségtől, de nem mutatott különösebb jelet.- Tudom, hogy nem vagyok egy álom gyerek, de... Szeretném ha tudnád, hogy te egy álom apa vagy és kívánni sem kívánhatnék jobbat.- még mindig nem reagált, csak keresgélt.- Sok... Sok mindent elbasztam és nagyon csúnya dolgokat vágtam a fejedhez, amit egyáltalán nem érdemeltél ki, elvégre te csak a legjobbat akarod nekem. Úgyhogy gondolkodtam. Túl kevés időt töltünk együtt. Te magányos vagy ebben a házban, hiszen nem vagyok veled hétköznaponként, és én sem érzem jól magam a koliban, szóval... Mit szólnál, ha átjönnék a U.A-be? Talán jobban tudnám kezelni a kirohanásaim, ha valaki megtanít rá. És hiányzol.. Szóval... Tényleg nagyon, de nagyon sajnálom, hogy ilyen szörnyű lányod vagyok..- szálltam le a konyhapultról, mikor apu becsukta a hűtőt és könnyes szemekkel nézett rám. Közel jött és elsírva magát, szorosan tartott a karjaiban.

- Nem vagy szörnyű, Zaku. Eszedbe ne jusson még egyszer ilyet mondani!- szidott remegő hangon, mire visszatartottam inkább a véleményem saját magamról és csak csendesen bólogattam, miközben magamhoz préseltem vékonyka testét.- Az átiratkozásról pedig majd még beszélünk.- mondta pár percnyi csend után, mire elhúzódtam tőle, hogy felnézzek rá.

- Nagyon szeretlek apa. Ugye tudod?- szipogtam.

- Persze, hogy tudom.- mosolygott halványan.- Én is téged kislányom.- lehelt puszit fejem tetejére.- Na, mi legyen a vacsora?

- Én a rendelt kajára teszem a voksom.

- Elfogadva. Akkor rendelünk. Szokásos?

- Az hát.- bólogattam.- Bent leszek a szobámban, jó? Shindo biztos keresett már.

- Rendben. Majd szólok ha megjött a kaja, oké?

Erre már csak egy biccentéssel válaszoltam. Kissé idegesen és gyomor görccsel vettem el a telefonom az asztalról és mentem a szobámba. Odabent lehuppantam az ágyra, törökülésben természetesen, és feloldottam a képernyőm, ahol díszelgett, hogy 7 nem fogadott hívásom volt a fiútól.

Végül tárcsáztam őt, idegesen rágcsálva a számat, miközben a körmöm piszkáltam. Hosszú óráknak tűnő másodpercek röppentek el, mire az első, kicsengő búgást, majd a többit is sorjában, meg nem hallottam. Féltem, hogy miről akar beszélni, bár a lelkem mélyen nagyon is tisztában voltam az okkal. Aztán hallottam, hogy végeszakad a búgásnak és a fiú beleszól.

- Szia Zaku. Ugye minden rendben veled? Nem vetted fel a telefont.

- Oh igen, bocsi. Csak elaludtam és pár perce keltem csak fel. Sajnálom, ha aggódtál miattam.

- Nem, semmi gond. A lényeg, hogy épségben vagy. Viszont... Beszélnünk kell..- sóhajtott.

- Igen, nagyon is elkélne az a beszélgetés...

Okés és most lenne egy fontos kérdésem. Az alap, hogy az új karaktereket bemutatom néhány szóval (neve, kora, identitása, képessége) és egy-két képpel, de van-e arra igény, hogy olyan részletességgel írjam meg a bemutatkozó részüket (jelen esetben Aimi-nek, aztán majd a többieknek, akik kulcsfontossággal bírnak a történet szempotnjából), mint ahogy az a legelső rész előtt, Zaku bemutatkozásánál is volt? Ezt majd jelezzétek légyszike vissza, mert amíg erre nem kapok reakciót, nem fogom tudni kitenni Aimi bemutatkozását a kövi rész alá (vagy esetleg új rsézként, nekem mindegy, minden ebből a szempontból rajtatok, olvasókon, áll), sooo nagyon kérlek titeket, hogy majd írjátok meg a személyes kérést ezzel kapcsolatban. Köszike előre is, pusszantás mindenkinek uwu