I knowww kicsit elhanyagoltam ezt a sztorit ^^" Gomme, próbálom kicsit gyakrabban hozni majd a részeket ide is, ha már egyszer megvagyok 21 résszel a Driveban xD

- Vagyis akkor csak hétvégente jársz haza?- vette le nagy nehezen a lényeget Kaminari.

- Aha. Akkor az egész hétvégém apáé.

- Nem a szüleidé? Bár most belegondolva... Present Mic-sensei ujján nem láttam jegygyűrűt még...- gondolkodott el Mina.

- Nem, csak apámé. Nekem ő a fontos.- vontam vállat, azonban sokkal feszültebb voltam, mint amilyennek mutattam magam.

- De... Nem értelek miért az ap-

- Kaminari, szerintem erről ne faggasd.- kelt a védelmemre Kirishima. A fiú észrevette, hogy egyre merevebben ülök, magam elé nézve, szám beharapva.

- Oh... Bocsi..

- Nem gond.- motyogtam magam elé, majd vettem egy mély lélegzetet és ismét elmosolyodtam.- Én szerintem megyek haza. Holnap is jövök majd, ha gondoljátok összefuthatunk.- álltam fel.

- Az klassz lenne.- mosolygott Kaminari.- Neked mindig örülni fogok.- kacsintott, mire felnevettem.

- Jó lenne holnap is találkozni~! Kedvellek Yamada-chan~!- vigyorgott Mina és megölelt, amit kuncogva viszonoztam.

- Én is téged, azt hiszem.- paskoltam meg a hátát gyengéden.

- Én se mondok ellent. És ahogy elnézem, Kirishima sem.- böködte meg könyökével Sero Kirishimát, aki csak kínosan felnevetett.

- Nem hát.

- Örömmel hallom.- mosolyogtam.- Na sziasztok. Mondjátok majd meg apunak, hogy puszilom, de most, hogy van szabadidőm, elmegyek vásárolni.

- Szeretsz vásárolni?- csillant fel Mina szeme, mire felnevettem.

- Hogyne szeretnék! Épp ezért nem szeretnek velem jönni..- vakartam meg kínosan a tarkóm.

- Annyira csak nem lehetsz vészes.- nézett rám Kirishima.

- Akkor egyszer elkísérhetsz. A falat kaparod majd utána. Hidd el, eddig minden srác akivel elmentem, nem is akart utána már velem elmenni úgy... Sehova.

- Mert idióták..- morogta az orra alatt.- Ez nem férfias.

- Um... Mindegy. Jó étvágyat továbbra is, én tényleg megyek.

Azzal végig öleltem mindenkit. Denki keze kicsit lejjebb csusszant a derekamnál, így kapott egyet a fejére. Valamint Mina és igazából a társasága fejmosásától zengett az egész ebédlő, amit kuncogva hallgattam, miközben ballagtam kifele.

Megnézve az időt rájöttem, hogy még van jó 2-3 órám, mire a tanításnak vége. Így úgy döntöttem, hogy inkább sétálva megyek a plázába, mintsem tömegközlekedéssel. Azzal is megy legalább az idő. Szóval a pulcsim feltűrve, a nadrágom zsebébe süllyesztettem a kezeim és fügyörészve indultam el a nagyjából fél órára, 45 percre lévő célhoz. Ahogy nézelődtem elég sok ember vett körbe. És az, amit láttam cseppett sem vidított fel. Idős párok, fiatal valamint középkorú szerelmesek. Gyerekek, akik az anyukájukkal együtt nevettek, kézen fogva, majd előre trappolva, mindeközben az anyuka és az apuka mosolyogva összenézek, ujjaikat összefonva. Lenéztem a kezemre. Rá kellett jönnöm, hogy valóban senki nem fogja. Nincs ki fogja.

Szemeim könnyek égették, de annál erősebb voltam, hogy hagyjam is regördülni őket. Nem engedhettem meg. Senki nem láthatja meg, hogy nagyon is fáj. Fáj, hogy az anyám egy elmebeteg fasz, hogy sokan kihasználtak és átvertek, hogy nagyon sok fájó sebet hordozok a lelkemben és a testemen is.

Nagyot sóhajtva kitöröltem a könnyeket a szememből egy egyszerű mozdulattal, és inkább nem nézelődtem, hogy ne legyek rosszabbul. Mire végre odaértem, nagy fellélegzés volt, hogy végre csinálhatom, ami a véremben van és imádom is. Szóval üzletről-üzletre jártam és egy csomó mindent felpróbáltam. Természetes módon, nem vettem meg mindent. Épp egy kantáros nadrágon vacilláltam. Jól nézett ki, de nem voltam biztos benne, hogy kelleni fog-e nekem, hogy megérné-e. Így hát kikukucskáltam a fülkéből, egy szimpatikus lányt keresni.

- Keresel valakit?- mosolygott rám egy srác. Nem ismertem, még csak azt se mondanám, hogy láttam valahol.

- Valakit aki nőből van.

- Miért? Segítség kell?

- Ruha ügy, úgyse tudnál segíteni.

- Már hogyne tudnék! Mutasd csak!

- Um... Inkább nem.- csuktam volna be a fülkém ajtaját, de megakadályozta. Próbáltam becsukni valahogy, de sokkal erősebb volt.

- Ugyan már Cica, ne csináld. Biztos dögösen áll rajtad, bármi is legyen az.

- Hagyj békén!- azzal kivágtam az ajtót, így lefejelte azt, s elengedte végre.- Jegyezd meg ezt a nevet: Yamada Zakuro! Ez a lány fogja ketté rúgni a segged, ha még egyszer kukkolósdit akarsz játszani, beteg, perverz nyomorult!- kiáltottam rá idegesen.

Ismét magamra csuktam a fülke ajtaját és gyorsan, idegesen öltöztem vissza. Mindent visszatettem a fogasra és visszaraktam őket a helyükre az üzleten belül. Ezek után pedig elindultam haza, teljesen felforrt agyvízzel csörtettem végig az utcákat. Csak végre otthon akartam lenni, hogy begubózzak kicsit és beszélhessek valakivel, aki nem elmeroggyant perverz. Annyira siettem hazafelé, az idegességtől elködösült tekintettel, hogy csak az zökkentett ki ebből az állapotomból, hogy nekimentem valakinek.

- Kicsi leányka, figyelj oda kinek mész neki.- hallottam meg egy nagyon is ismerős hangot.

- Shindo!- vigyorodtam el, ahogy megfordultam, így szembe találtam magam a lágyan mosolygó fiúval, akit azonnal szorosan magamhoz öleltem.- Olyan jó, hogy itt vagy...- motyogtam a mellkasába, meg sem próbálva elengedni.

- Reméltem is, hogy ez lesz az érzés amit magammal hozok, vagy oda lett volna a büszkeségem.- kuncogott fel, mire felnevettem eltolva magamtól.- Mitől vagy ennyire kiakadva, hogy még nekem is nekem jöttél?- komolyodott el, mire arcomra fogyott a rávarázsolt mosoly.- Na? Mesélj.- karolta át a vállam, mire derekára fűztem egyik kezem, s elindultunk haza.

- Semmi, csak... Kezdődött a szokásossal. Magányos vagyok és sokan átbasztak szóval nehezen is mennék bele egy kapcsolatba. Aztán a boldog családok látványa... Nem mintha sajnálnám a gyerekektől a boldogságot, örülök neki, hogy ők legalább boldogan élhetik a gyerkkorukat. Csak mégis szar, érted...- meséltem csendesen, miközben Shindo figyelmesen hallgatott, hümmögött és bólogatott.- Aztán elmentem vásárolni.

- Jajj ne!

- De!- nevettem fel, megcsapva a mellkasát, mire felkuncogott.- Na, ott meg megláttam egy cuki kis kantáros nacit, felpróbáltam, de nem voltam biztos abban, hogy megvegyem-e avagy sem. Szóval kinéztem hátha találok egy nőt, aki elmondja a véleményét. És... Ott volt egy kb 18-19 éves pasi...

- Hozzád ért?

- Nem. Még csak az kellett volna..- csóváltam a fejem.- De akarta, biztos vagyok benne. Nem engedte, hogy becsukjam a fülkém ajtaját, mindenképp meg akart nézni..- borzongtam meg.- Mint valami kirakati baba... Miért nem lehet minden pasi normális? Aki megküzd azért, hogy elnyerje a bizalmát egy lánynak annyira, hogy engedje neki, hogy lássa úgy. Ja, csak mert alatta csak a sportmelltartó volt, hogy ez a pulcsi ne zavarjon be. Vágom, hogy a bikini se takar jóval többet, de az más...

- Akarsz mozini? Elfeledtetném veled azt a barmot.

- Tényleg! Te ma miért nem vagy suliban?

- Mert megbeszélése van a tanároknak és csak 2 óránk lett volna, azt meg elengedték. Szóval? Megyünk?- kócolt kissé össze.

- Fizeted?- néztem fel rá kiskutya szemekkel.

- Naná!- nevetett fel, mire elmosolyodtam.- Muszáj leszek, ha akarok veled moziba menni.

- Randi~?

- Mi más?

- Végeztél is a vásárlással?- jött szembe velünk Kirishima egy szőke tüsis hajúval az oldalán.

- Aha.- bólintottam.- Mentek is haza? Mennyi idő telt el?

- 3 óra. Oh, megzavartam valamit? Randin vagytok?

- Ne-

- Csak leszünk.

- Shindo!- nevettem fel.- Nem, csak mi így hívjuk a találkozókat. Épp moziba megyünk. Jöttök velünk?

- Bakubro?

- Én ilyen gyökerekkel nem megyek sehova. Nem alacsonyodom le holmi selejtek közé!- morogta idegesen és elindult.

- Ne már Bakubro!- kapta el a kezét Kirishima.- Jó buli lesz.

- Ja, fergeteges...- morogta mellettem a fekete hajú, mire oldalba böktem.- Oi!- kapcsolta be az erejét ahogy a derekamhoz tette a kezét, így csikizett meg.

- Hé! Ez csalás!- nevettem fel, elugorva tőle.

- Um... Ez meg mi volt?

- Csak a képességem. Kicsit megvibráltam a Drágát.- húzott perverz mosolyt ajkaira Shindo, mire Kirishima csak rám kapta a tekintetét, enyhén elpirulva.

- Mi?

- Shindo képessége a vibrálás. Ezért is tapadnak rá a csajok.

- Nem is azért mert helyes vagyok, tényleg nem... Csak ezért, huh?

- Ronda vagy, Shindo!- nyújtottam rá nyelvet.

- Szívd vissza!- kezdett el közeledni, mire Kirishima mögé bújtam nevetve.

- Ments meg!- fogtam meg a fiú vállát kacagva, mire hátra nézett rám, majd elmosolyodva megkeményítette a testét.

- A Hercegnő a személyes védelmem élvezi!

- Ez így nem jó, Zaku! Sokkal jobb volt, mikor még más nem játszott velünk! Így nem lesz ugyanaz a vége.

- Milyen vége?- kérdezte Kirishima érdeklődve, mire elvörösödtem.

- Tudod a képességem tökéletes ahhoz is, ha valakivel le ak-

- Kuss!- fogtam be a száját, mire Kirishima realizálta, hogy mi is lett volna a mondandója.

- Szóval ti...?

- Nem, nem vagyunk együtt. Csak néha... Ha túlzásba esik, felhevülnek a dolgok..- mosolyodtam el kínosan.

- Vagyis ribanc vagy, akit akkor kefélhet ez a seggfej, amikor csak akar. Undorító!- szólalt fel a szőke.

- OI! Nem vagyok ribanc! És nem, nem kedvére teheti meg! De hagy legyek már a magam ura és amíg nincs senkim, addig tökéletes ez! És kurvára leszarom a véleményed, tetves sündisznó! Ne avatkozz bele a magánéleteme!

- Mit mondtál, liba?- fordult meg egy kissé ijesztő mosollyal, mire nagyot nyeltem.

- Jól hallottad!

- DÖGÖLJ MEG!- indult meg felém, de megvakítottam, így könnyedén kikerültem a támadását.

- Először tájékozódj, aztán támadj. Vannak módszereim a magadfajta forrófejű faszokhoz!

- ADD VISSZA A LÁTÁSOM! MEGÖLLEK!

- Bakubro ez se nem férfias, se nem hősies!

- Ohoho ahogy mondja.- pöcköltem meg a szőke tarkóját és visszaadtam a látását.- Veled nem mozizok.

- Nem is akartam.- morogta.- Elhúztam. De ne feledd, egyszer kicsinállak!- sziszegte az arcomba, amit fapofával tűrtem, majd eltrappolt.

- Akkor mozi?- csaptam össze a tenyerem mosolyogva.