Mivel Mineta, Sero és én eléggé a csapatok listájának a végére kerültünk, megbeszéltük a stratégiát. Pontosabban én és Sero, mert Mineta szokásához híven egy perverz seggfejt játszott és a második percben már arra lettem figyelmes, hogy a nadrágom alsó és felső részét összetartó bőrcsíkkal és a karikával babrált a hátam mögött, így elrúgtam a terület legtávolabbi pontjába és idegesen rángattam el a rajtam nevető Serot, hogy vele beszéljem meg a dolgokat. Így hát nem is telt sok időbe átbeszélni a tervünket, szóval mentem inkább nézni, hogy mi folyik a csatatéren pontosan. Már Mináék mérkőzésén ott voltam, így amikor Jiro és Koda apám ellen harcoltak és rázúdítottak egy csomó undorító bogarat, nos... Kissé előjött a fóbiám és levert a hideg veríték elég rendesen. De lassan találkozóm volt a fiúkkal és a senseiel, így el is slisszoltam onnan inkább.

- Ha összetartunk, nem lesz gond. Átmegyünk, ez nem kérdés! Oké?- tettem csípőmre a kezeim.

- Naná!- vigyorgott Sero.

- És ha mégse?- nyafogott Mineta.

- Idefigyelj padlócirkáló... Fogd be, mi juttatunk át téged a vizsgán, nincs kétség. Fogtad?

- I-igen.

- Helyes... Akkor irány a sensei felé!

Khm, nos... Asszem maradjunk annyiban, hogy Sero drágámat úgy kiütötte Midnight képessége, hogy Mineta megfutamodott és egyedül maradtam. Nos azonban nem véletlen nem adtam fel én, még ha jóval nehezebb dolgom is volt, mint ahogyan azt terveztem. Két lehetőség: ki a kapun vagy megkötözés. A második tervem dobhattam a kukába, nem bírtam volna megtenni, így maradt a kapu. A felsőm alsó részét kicsatoltam, így a "BS" felirat két szalagja lehullott, majd annak másik felét leszedtem a patentokról, ami a nadrágomhoz erősítette és felkötöttem az arcomra. Az anyag nagyon vastag és kiszűr mindent, ami káros lehet, így reméltem, hogy a gőztől is megóv majd. Ahogy magamra kötöttem, vettem egy mély levegőt és hátra néztem menekülő társamra.

- MINETA MEGOLDOM, NE PÁNIKOLJ!

- Na mi lesz, Zakuro-chan? Csak nem adod fel, igazam van?

- Soha!- néztem komolyan rá, majd a kövek közt szlalomozva indultam meg a kijárat felé.

- Csak ne olyan sietősen!- indult meg utánam. A futás miatt szaporábban vettem a levegőt, de még így is próbáltam a lehető legminimálisabbra venni a levegővételeim számát. Éreztem, hogy kezdek bódulni, de akkor már majdnem a célban voltam. A sensei viszont a földre nyomott.- Aludj csak szépen.- Nem válaszoltam, csak megráztam a fejem. Nem mertem levegőt venni, féltem, hogy feladnám, hisz a két vastag szalag réteg nem bizonyult elég védelemnek vele szemben. Lehunytam a szemeim, majd ahogy ránéztem, szélesen elmosolyodva okoztam egész testében elviselhetetlen fájdalmat, mire a nő felkiáltva rám rogyott. Én kihasználtam a helyzetet és lelöktem magamról a nőt, majd Serot felszedve a célvonalig botladoztam, hiszen addigra már elég sok altató gázt lélegeztem be.

- MINETA, NYERTÜNK!- kiáltottam fel boldogan, majd nem bírtam tovább, Serora borulva aludtam el.

Ahogy vége lett a vizsgának, mindenki -kivéve akiket el kellett látni sérüléseik miatt- ment a gyülekező terembe, hacsak nem voltak már ott a vizsgájuk vége óta. Én amint felébredtem keresni kezdtem párom, hiszen tudtam jól, hogy nem ment át.

- Eijiro..?- nyitottam be. A fiú Satoval ücsörgött és egyáltalán nem tűntek boldognak.- Hé, fiúk... Jól vagytok?- lépkedtem be lassan.

- Persze, minden rendben.- bólintott Sato.

- Ei?- jobb kezem óvatosan vállára simítottam, mire derekamnál fogva magához húzott és hasamba fúrva fejét, szorosan ölelt. Szomorú mosoly kúszott arcomra és míg jobb kezemmel simogattam vállát és hátát, addig bal kacsómmal a haját simogattam.- Büszke vagyok rátok, fiúk. Nem láttam a meccseteket, de Uraraka elmondása szerint ügyesek voltatok. Ezt pedig nem kérdőjelezem meg, hiszen tudom jól mennyire ügyesek is vagytok ti. Ne emésszétek magatokat, jó? Átmentek a pótvizsgán, ezt garantálom. Hiszek bennetek srácok.

- Köszi, Yamada-chan..- biccentett Sato.

- Zaku?

- Hm?

- Ma... Átmehetnék?

- Ez nem kérdéses, Ei. Persze.- hajoltam le, hogy puszit nyomjak poros kobakjára.- Majd apuval hazamegyünk, veszünk egy jó meleg fürdőt-

- Együtt?

- N-nem. Külön..- ráztam meg elpirult arcom.- Aztán megcsináljuk a speciális depi elleni fagyim, amit összebújós filmes estét tartunk. Okés?

- Nekem megfelel.

- Viszont én megyek meglátogatni Bakugot és Midoriyát.

- Nem csak Midoriyát? Azok után ahogy Bakubro bánt veled...- nézett fel rám Kiri.

- Azon túllépve, hogy egy méretes fasz, aki megérdemelné, hogy elcsapja egy busz, de túl is élje.. Na szóval ezen túl lépve.. nem rossz fej ő. Mármint.. Nyilván egy csicska és megvakítanám a rákba, meg túl nagy az egója de... Nem tudom.. Csak fontos lett nekem.- vállat vontam.- De ha ez kitudódik, mindenkit megfojtok. Oké?

- Persze.- nevetett fel Kiri.

- Na akkor majd talizunk, bye~!

Azzal siettem is a gyengélkedőre, ahol Deku, Bakugo és All Might volt ott Recovery Girl mellett. Deku csak feküdt, de Bakugo.. Nem volt eszméleténél. Miután engedélyt kaptam a maradásra, leültem Bakugo mellé és végignéztem rajta. Sebes volt, véres és poros.

- Örülök, hogy van aki törődik vele annak ellenére is, ahogyan viselkedik.- szólalt meg Deku kisebb csend után.

- Nem tudok mit tenni.- vontam vállat.- Anyáskodó természetem van. És egy anya akkor is szereti a gyerkeit, hogyha azok nem érdemelnék meg. Persze ezt képletesen vedd, nem leszek osztály anyuka.- kuncogtam fel.- Minetán kívül mindenkivel törődök.

- Ezt jó tudni, igazán.- mosolyodott el a fiú.- Jól jössz az osztálynak.

- Szeretek hasznos lenni.- mosolyodtam el és Bakugo tenyerébe fektettem az arcom. Kellemes karamella illata volt.- Bárcsak ilyen maradna. Mármint, hogy nem kiabál, nem robbantgat, nem sérteget, senkit nem bánt.. Nyugodt és kimondottan kellemes így lenni vele.. Bakugo, te barom... Remélem átmegy rajtad egy úthenger..- mormogtam és lehunytam a szemeim. [...]

- Akkor indulhatunk?- simogatta meg a buksim apa, a suli előtt.

- Felőlem hogyne.- bólintottam. Kiri meg sem szólalt, csak csendesen biccentett egyet. Apa és én is jobbnak láttuk nem firtatni a dolgot, időt akartunk hagyni neki, hogy túl tegye magát a bukáson. Ahogy beültünk a kocsiba, a hátsó ülésen szorosan hozzábújtam és összekulcsolt ujjainkat figyelve cirógattam a bőrt kézfején. Szerettem volna felvidítani, de féltem, hogy kibukna ha próbálkoznék, így nem tettem. Csak csendben mellette voltam és éreztettem vele, hogy ott vagyok neki és számíthat rám.

Hazaérve, apa egyből befoglalta a zuhanyzót, mivel minél hamarabb le akarta mosni magáról a sok "bogár mocskot", ahogy ő fogalmazta meg a problémáját. Így hát mi nekikezdtünk a fagyikészítésnek. Kivettem a mélyhűtőből egy doboz csokis, vaníliás, banános, epres és karamellás fagyit, majd egy adagolót és egy nagy müzlis tálba szedtem magunknak belőlük jó sokat, majd csoki, illetve epres szirupot csorgattam a tetejére, végül az édességes fiókunkat kicsapva még pillecukorral és cukorszórással díszítettem. Előszedtem 2 kanalat, majd a tálakba tettem őket, végül pedig Kiri elé tettem az egyiket, míg a másikat vele szembe az asztalra, ahová én ültem le, természetesen csak az elpakolás után.

A fiú csöndben tömte magába a fagyos finomságot és őszintén szólva iszonyatosan aggódtam érte. Nem szólt hozzám, nem is nézett rám, csak kanalazta a fagylaltot. Én aggódva figyeltem őt, de nem mertem megszólalni, nem akartam rontani a hangulatát. Így csak feszült csendben ültünk egymással szemben, fagyit zabálva, eléggé depresszív hangulatban, ami nem volt megszokott a mosolygós és életvidám fiútól.

- Tiétek a fürdő, fiatalok.- jött ki apa pizsában, törölközővel a fején.- Mi ez a szomorú légkör, gyerekek? Egy rossz vizsga nem a világ vége, Kirishima. Emiatt igazán felesleges aggódnod vagy emésztened magad. Valóban nagyon nehéz lett volna átmenned, szóval ne búsulj.

- Hai, sensei..- mormogta, ami miatt egy sóhaj hagyta el a szám.

- Megyek én tusolni először. Apa, megeheted a fagyim, ha kéred.- hangom keserűen csengett. Szobámból kihoztam a pizsamám és egy tiszta bugyit, majd bezártam magam a fürdőbe. Miután beálltam a tus alá, bő 10 percig meg sem moccantam, csak folyattam magamra a vizet. Hajam megmosása után jöttem csak ki, törölköztem meg és kaptam magamra a bugyit, pizsama alsóm és a bő rövid ujjúm, amit pizsamaként használtam azóta, hogy megkaptam. Hajam pedig egy turbánba felcsavartam amíg fogat mostam és megtisztítottam az arcom. - Ei, tiéd a fürdő.- néztem rá, mikor beértem a szobámba a hajszárítóval kezemben, s megláttam a fiút az ágyamon ücsörögni.

- Zaku, ne haragudj.- nézett rám.

- Miért haragudnék?- néztem rá értetlenül.- Semmit nem tettél, ami miatt dühös lennék rád.

- Elrontom a hangulatot.. Nem ezt szoktad meg tőlem és sajnálom, hogy elcsesztem a kedved.

- Eijiro...- sóhajtottam megcsóválva a fejem, majd leültem mellé az ágyra, kezeit pedig megfogva a szemeibe néztem.- Megértem, hogy rosszul érzed magad, ezzel nincs semmi baj. Senki nem lehet mindig boldog. Nem haragszom meg amiatt, hogy nem mosolyogsz vagy nem úgy viselkedsz, ahogy mások előtt. Nem szeretem látni, hogyha letört vagy, nyilvánvalóan, de... az élet nem mindig tejfel. Tapasztaltam. De tudom, hogy túlteszed magad rajta. Nem erőltetem, hogy mosolyogj, hogy álarcot vegyél fel csak miattam. Én itt akarok lenni veled a nehéz időszakokban is, nem csak a rózsaszín ködös, szivárvány mackós, minden happy időszakokban. Úgyhogy ne kérj bocsánatot, nincs miért.- nyomtam homlokára puszit.- Na menj, zuhanyozz le.

- Utána pedig összebújunk?

- Persze.- mosolyogtam rá.- Ki nem hagynám, hogy a karjaidban aludjak el.

Az este további része már jobb hangulatban telt el. Kiri is többet mosolygott, még kuncogott is, aminek iszonyatosan örültem. Viszonylag sokáig fent is maradtunk és beszélgettünk, ha pedig éppen csendben voltunk akkor az azért volt, mert érdekes műsor ment a TV-ben, szóval odafigyelve bújtunk közelebb egymáshoz.