Másnap reggel már 6-kor keltettem magam az ébresztőmmel, hogy legyen időm mindenre. Így hát írtam egy jó reggelt üzenetet Kirinek, majd felvettem egy kockás inget, ami a világon a második legnagyobb szerelmem, valamint egy térdénél kiszakított farmert, és amint elkészültem a reggeli alap rutinommal, mentem is venni valami finomságot reggelire, ugyanis a gyomrom majd' kilyukadt. Szóval bementem egy kisebb boltba, ahol egyből összetalálkoztam a vaníliás álmommal, ami egy finom vanília ízesítésű joghurt, amibe pici kis csokis golyókat lehet önteni. Egyből kettőt is tettem a kosaramba, valamint még egy áfonyás joghurt italt is, és már mentem is a pénztárhoz.

Hazafelé, vagy hát az ideiglenes otthonom felé baktatva kortyolgattam az italom, majd ahogy beértem a szobámba nekiálltam reggelizni, miközben bekapcsoltam a televíziót. Még bőven volt időm, így nem is igazán siettem. Komótosan falatozgattam, majd ahogy megettem mindent kidobtam az üres dobozokat a kukába és elkezdtem a tényleges készülődést. Mindezzel nagyjából fél 8 felé végeztem is, szóval volt még bő 20 percem a henylésre, amit valljuk be, előszeretettel teszek. Ekkor pedig felzizzent a telefonom, így feloldottam a készüléket, hogy lássam ki írt vagy, hogy milyen üzenetet kaptam egyáltalán.

Ei 💕: Neked is jó reggelt ❤

Ei 💕: Sok sikert a mai naphoz!

Me: Neked is~

Ei 💕: Ma este tudunk találkozni?

Me: Nem jó, éjjeli őrjáratban leszek :c Fél 10 után legalábbis biztosan nem lesz jó. Ha az előtt neked megfelel, akkor örömmel :3

Ei 💕: Mikor végzel?

Me: 8-tól van vacsora, szóval akkor

Erre választ már nem kaptam, gondolom öltözködött. Az a soknak tűnő 20 perc pedig a videók nézésével iszonyat hamar el is ment, szóval iparkodva siettem az ügynökség irodája felé. Pontban nyolckor nyílt is az ajtó, én pedig vigyázba vágva magam néztem a szőke nőre. Ő ezen jót derült, majd megpaskolta a fejem tetejét, s mosolyogva intett, hogy menjek utána. Igazából a reggeli járőrözés nem megterhelő, úgy egyáltalán. Sétálgattunk, beszélgettünk, miközben természetesen mindenre odafigyeltünk, hogy ne a csacsogás miatt szalasszunk el egy lehetőséget, hogy egy rossz személyt rács mögé dugassunk. Mosolyogva meséltem neki, hogy milyen a sorom meg a szokásos dolgokat, amikor is egy park, vagy hát inkább egy játszótér mellett mentünk el.

- A közösségi szolgálat is fontos része a hősi munkának! Gyerünk, mintha élnétek! Megértettétek?

- Igen, Fourth Kind...

- Ez a hang...- kaptam oda a fejem és megláttam, ahogy Kiri és Tetsu a hősi ruhájukban, meg valami kék mellényben takarították a játszóteret.

- Nem hallottam tisztán!- kiáltott a férfi.

- IGEN FOURTH KIND!- a srácok arcáról virított, hogy gyötrődnek, ami egy részben vicces is volt, így felnevettem.

- Ismered őket?- mosolygott rám Saki, mire nevetve bólogattam.

- Hogyne! Sziasztok fiúk~!- integettem nekik vigyorogva.

- Yamada-san!- csillant fel Tetsu szeme.

- Zaku!- mosolyodott el egyből Kiri és integetett.

- Fiúk! Dolgozni!- rivallt rájuk a főnökük.

- Jó szórakozást!- nevettem, mire Kiri csak bemutatott.- Szeretlek~!- kacagtam.

◆ ▬▬▬▬▬▬ ❴✪❵ ▬▬▬▬▬▬ ◆

Ahogy letelt a nap és eljött a vacsora szünetem, egyből rontottam is be Kiri szobájába, ugyanis megadta a szobaszámot, meg vele is ebédeltem már, szóval tudtam merre keressem. A fiú éppen az ágyon elterülve feküdt, egy szál alsóban, így hát hozzávágtam a hősruhás nadrágját.

- Kapj fel magadra valamit.- ültem le mellé kuncogva, mire csak elmosolyodva tette fejét az ölembe, s kezével átölelte a derekamat. Mosolyogva simogattam a haját, miközben azt az édesen somolygó száját figyeltem.- Fáradt vagy?

- Az nem kifejezés.- ásított.- Aztán még csak nem is aludhatok veled, mert el kell menned...- biggyesztette le alsó ajkát, mire kuncogva beletúrtam a hajába.

- Na igen.. Holnap hulla leszek, szóval be kell szerezzek majd valahonnan 3 liter kotyogós kávét..

- Kérj nekem is.- nevetett fel.- De holnap ugye átjössz este?- nézett fel rám.

- Ez nem is kérdéses.- vigyorogtam rá.

- Akkor jó.- ölelt szorosabban.- Hoztál kaját?

- Azt hittem te hoztál...

- Vagyis senki nem hozott... Akkor irány a város?

- Ahogy mondod.- paskoltam meg a bicepszét, mire felkelt és gyorsan fel is öltözött.- Elhívjuk Tetsut?

- A randinkra? Isten mentsen tőle. Így is egész nap azt hallgattam tőle azután, hogy ránk köszöntél, hogy milyen szexi a hősruhád, meg mennyire mázlista vagyok, illetve, hogy majd meséljek, hogy milyen vagy az ágyban... Kezd az idegeimre menni ezzel...- morogta morcosan. Halványan elpirulva bújtam karjai közé, dereka köré kulcsolt karokkal és fejem mellkasához fúrtam.

- Tudod, tévedett..- motyogtam.- Nem te vagy a szerencsés, amiért itt vagyok neked, elvégre nem lehetek magamra valami büszke az miatt, amiket előtted tettem. Viszont.. Én iszonyatosan szerencsésnek mondhatom magamat, amiért te vagy nekem és nem fordítottál hátat akkor sem, amikor megtudtad a történetem..

- Zaku..- suttogta a hajamba, ahová nyomott egy puszit, mielőtt állát támasztotta volna rajtam. Szorosan ölelt és lassan ringatózni kezdett.- A világ összes kincséért sem fordítottam volna hátat neked. Mert akkor nem lennél nekem. Számomra... te vagy a világ és minden, amit kapok tőled, legyen az egy ölelés, egy csók vagy kaja.. azok a te kincseid. És ez furcsa, mert senki iránt nem éreztem még így. Szinte.. Oké, ez iszonyatosan nyálasan hangzik már most is, de.. szinte látom a vörös fonalam végét a te ujjadon. Te vagy az, akire egy életet is képes lennék várni, ha nem ismernélek. Még akkor is, hogyha te azt mondanád, hogy vége van. Én várnék rád és tennék érte, hogy megkapjalak.. hogy újra a karjaimban tarthassalak, hogy újra megcsókoljalak, hogy újra elvesszek a szemeidben, hogy újra és újra fel-fel lobbanjon a láng a szívemben, akárhányszor látlak vagy a neved hallom. Hogy újra magam mellett tudjalak. Legyen bármilyen rossz is a múltad, hozz meg bármilyen rossz döntést, én itt leszek és nem tágítok mellőled. Tudod miért? Mert szerelmes vagyok, mert szeretlek.- mondta halkan, az én szemeim pedig könnyek kezdték égetni. Soha, de soha senki nem mondott nekem ilyet. Mindig is hozzá voltam szokva ahhoz, hogy pótolható vagyok és mindenki lemond rólam egy idő után. De ő... Még lehet, hogy csak a szája nagy, de érzem, hogy komolyan gondolja minden szavát. Egyszerűen éreztem. És ez iszonyatosan jól esett, a lelkem egy darabját pedig visszacsatolta ezzel az összeomlott világomhoz. Szipogva szorítottam erősebben a derekát, mire elmosolyodva simogatta a hátam és puszikat adott a fejem búbjára.

- É-én... Eijiro..- hüppögtem, miközben lassacskán kijutottak a könnyek a szememből és arcomon végig folytak, illetve a fiú pólójához érve, beleivódtak a szövetanyagba.

- Nem kell semmit mondanod. Tudod, hogy nem kell, nem várok el semmit. Tudom, hogy szeretsz.- lassan kezeit felvezette arcomra, majd tenyereibe fogta a fejem és felemelte azt, hogy a szemeimbe nézhessen.- Egy napon elveszlek és nagy, boldog család leszünk. Ezt megígérem neked.- mosolygott lágyan, ahogy íriszeimbe fúrta a tekintetét. Szipogva elmosolyodtam és felágaskodva fontam karjaim a nyaka köré, miközben megcsókoltam. Reméltem, hogy mindent átérez, amit akkor, abban a pillanatban én megéltem. Nagyon sok minden kavargott bennem, de boldog voltam. Annyira, mint még sosem azelőtt. Eijiro aprót mordult a csókba és szorosan ölelt magához, miközben visszacsókolt, én pedig a hajába túrtam. Igazából fogalmam nem volt arról, hogy meddig falhattuk egymást, de a hasam korgására zihálva váltunk el egymástól. Addigra már Ei a falhoz nyomva emelt fel, de így óvatosan letett, viszont továbbra sem lépett el. Kapkodva a levegőt néztünk egymás szemébe mosolyogva, miközben testünk teljesen összepréselődött. Mosolyogva nyúltam a fiú keze után, amik a hátsó felemen pihentek, s összekulcsoltam az ujjainkat.

- Én benne vagyok.- mosolyogtam gyönyörű rubinvörös szemeit pásztázva.- De ezzel még várjunk egy jó ideig.

- Egyet értek.- kuncogta el magát vörös fejjel.- N-na akkor megyünk enni?

- Ühüm.- bólintottam.- Farkas éhes vagyok. 

◆ ▬▬▬▬▬▬ ❴✪❵ ▬▬▬▬▬▬ ◆

- Tudod...- csámcsogott a fiú mellettem, miközben az ágyon ücsörögve ettünk és vesézgettük a család témáját - Majd ha vége van ennek a gyakornokoskodásnak, és minden visszarázkódik a valóságba, elmegyünk majd túrázni? Úgy értem, hogy jöhetnél velünk. A szüleim kivesznek 3 napra a suliból, mert nyertünk valami fasza 4 személyes utat valahova a hegyekbe és mivel mi csak hárman vagyunk, gondoltam jöhetnél velünk.

- Nem is tudom... Mi van akkor, hogyha nem fognak kedvelni? Tudod, hogy nem bírom a ferde nézéseket.. Na meg ha önmagam adom akkor... nos... nem hiszem, hogy túl jó benyomást tennék rájuk.

- Ugyan már! Te vagy a legtündéribb lány, akit valaha hátán hordott a föld.- kacsintott rám, de én felnevettem.- Mi az?

- Ez a legtündéribb lány eltörte 3 lány orrát 10 percen belül és kórházba jutatott egy srácot, a többieknek meg eltörte pár csontját, amiért az unokaöccsét baszogatták. Igencsak nagyok a hangulatingadozásai, szeret harcolni és káromkodni. Na szerinted ez milyen első benyomás?

- Ööööh... Ezeket nem kell tudniuk.- felnevetve megcsaptam a vállát.

- Baka, akkor nem magam adom. De ezt még apuval és megbeszélem majd. Bár nagy a valószínűsége, hogy elenged, szóval a válaszom egy 80%os benne vagyok.

- Örömmel hallom.- nyomott puszit az arcomra.- A szüleim imádni fognak, ebben biztos vagyok.

- Remélem..- erőltettem magamra egy mosolyt.