Hamarosan megkezdődött a gyakorlati hetünk. Mint az kiderült, Kirishima a közelemben lévő Fourth Kind Ügynökség mellett tette le a szavazatát. Fogalmam nincs, hogy azért, mert tetszik neki, vagy mert szeretne a közelemben maradni. Mindenesetre egyáltalán nem bántam a helyzetet, hiszen ha letelik a munkaidőnk vagy kapunk némi szabadidőt, azt együtt tudjuk majd tölteni. Ez volt az a gondolat, ami életben tartott. A vonatmegállóból indultunk mindannyian. Természetesen Shouta ellenőrzött minket, hogy véletlenül se szálljunk rosszra, se semmi.

- Mindenkinek megvan a hősruhája?- nézett végig az osztályon.- Ne feledjétek, engedély nélkül nem viselhetitek nyilvánosan. Vigyázzatok a csomagokra.

- Rendben~!- mosolygott lelkesen Mina.

- Ne énekelj! Elég válaszolni, Ashido.

- Rendben...- szontyolodott el picit, mire halkan felkuncogtam.

- Legyetek tisztelettudóak a hősökkel szemben, értve? Jó utat.

- Rendben.- mondtuk egyszerre és már indultam is volna a tömeggel, mikoris..

- Zakuro!

- Hm? Igen, sensei?

- Beszéltem Foxyval és megígértettem vele, hogy ezer szeme legyen rajtad. Apád halálra aggódja magát, hogy távol leszel tőle egy hétig, ráadásul hősködni mész. Mindent bele, Kölyök.- paskolta meg a fejem, mire szorosan megöleltem.

- Ne aggódj, minden rendben lesz velem.

- Én nem aggó-

- És köszönöm, Shouta! Vigyázni fogok magamra, megígérem.- mosolyogtam rá, majd integetve siettem a többiekhez.- Eijiro!- siettem felé, mire a fiú megállt és mosolyogva bevárt.- Úgyis szinte ugyanoda megyünk, szóval egy vonattal is indulunk, nem? Igazán megvárhatsz, köszönöm.

- Igazad van, bocsi.- kuncogott a fiú és kézenfogva engem, elindult.

A vonatúton nem beszélgettünk sokat, leginkább egymás mellett ülve hallgattuk a zenét, illetve összebújtunk. Igazából pont erre volt szükségem. Öleléséből erőt merítettem, hisz tudtam jól, hogy nem lesz leányálom az a hetem. Keveset láthatom a fiút, akit szeretek és nagyon kimerült leszek. Pontosan tudtam. És pontosan ezért örültem annak, hogy csak összegabalyodva ültünk a vonaton, miközben néztük a tájat. A leszállással pedig mindez a csodás pillanat megtört. Gondoltam, hogy nem lesz annyira ínyemre ez az egész dolog, de ezzel járt az álmom elérése, így egy pillanatra sem hátráltam meg.

- Vigyázz majd magadra, rendben?- öleltem meg Kirit az ügynöksége előtt.

- Mindenképp. De te is, rendben? Nem szeretném, hogy bármi bajod legyen.- simította egyik kezét az arcomra, majd gyengéden megcsókolt. Olyan jól esett, hogy rendesen beleremegtem, így elmosolyodva csókoltam őt vissza.- Szeretlek, Zaku.

- Aww én is szeretlek!- mosolyogtam elpirulva.- Na de menj, nehogy nekem lecsesszenek. Majd este írok.- nyomtam puszit a szájára, majd mosolyogva elindultam Foxy ügynöksége felé. Lassan barangoltam az ismerős utcákon, keresve az ismerős feliratot, amit hamar meg is leltem. Nagy levegővétel után pedig benyitottam az épületbe.

- Szép napot, miben segíthetek?- mosolygott rám egy irodai munkás.

- Jó napot! Ide kaptam felvételt az egy hetes gyakorlatomra, merre találom Foxy-sa-

- ZAKURO~!- sietett felém egy nagyon is ismerős nő.

- Saki-san!- jelent meg hatalmas mosoly az arcomon, s a következő pillanatban a nő már szorosan ölelve magához, pörgetett a levegőben, amit nevetve hagytam neki.

- Gyere, megmutatom az öltözőket, aztán megbeszélünk mindent, rendben?- mosolygott rám miután letett.

- Rendben.- bólintottam, majd követtem őt. Felmentünk egészen az épület legfelső szintjére, ahol elsőnek megmutatta az ő irodáját, azután pedig az öltözőt.

Ahogy odaadta a szekrényem kulcsát, már mentem is a saját nememnek megfelelő öltözőhelyiségbe. Odabent minden kihalt volt, csak én voltam és a sok-sok fém szekrény. Egy nagy levegő után nekiálltam átöltözni. Mire felvettem a hősruhám, vagy 60x lement az életidőm.. De megérte, mert imádtam azt a ruhát. Nehéz volt minden egyes alkalommal magamra erőszakolni, de teljesen megérte.

Ahogy megvoltam, bezártam a szekrényembe az iskolai egyenruhámat, illetve a táskámat, amiben a civil és az alvós ruhám van, majd siettem is az iroda felé. Kopogtattam, majd a kikiabált "szabad" után be is nyitottam. Saki a székében ült és a papírjait rendezgette, amit abbahagyott, ahogy meglátott. Én az asztala elé sétáltam, s vigyázba vágva magam megálltam.

- Nos... Nem tudom, hogy tisztában vagy-e azzal, hogy... Nem mi fogunk elszállásolni. Vagyis tulajdonképpen de, viszont a szemközti kis szállodában fogsz lakni egy hétig. Ha szeretnéd, tehetek be hozzád egy profi hőst, hogy nagyobb biztonságba érezd magad, viszont.. Én most vagyok költözés alatt, a jelenlegi házam még nagyon az elején van, így még a szüleimmel élek. Ők szívesen fogadnának, de.. A húgom kikötötte, hogyha beteszed a lábad, akkor ő megszökik és többet nem is látjuk, szóval...

- Persze, megértem a döntésed. És nekem megfelel, hogyha egyedül vagyok is ott.

- Ott vannak elszállásolva Fourth Kind két diákja is. Mindegy is. Én úgy terveztem be neked ezt az egy heted, hogy 2, maximum 3 éjszakai járőrözésben részt veszel majd velem. Ezen kívül reggel pontban 8-től az ajtóm előtt, itt szeretnélek látni, a maximum késés amit megengedek, az az 5 perc. Reggel mindig átfésüljük a várost, aztán utána minden nap erősítés lesz, hogy kondiban legyél. Az ebédszünet adott, délután 1-től van szüneted fél 3-ig. Ilyenkor felőlem bármit csinálhatsz, ez rád van bízva addig, amíg fél 3-ra vissza is érsz ide, vagy a megbeszélt helyre. Utána továbbra is járőrözünk, valamint nekem a héten lesz 3 plusz programom is, szóval jössz majd velem a fotózásokra. Vacsora pedig 8-tól van. Ha este járőrözünk akkor az fél 10, esetlegesen 10-től fog megkezdődni és egészen reggel 3-ig tart. Másnap pedig ugyanúgy 8-tól kezdés. Lehet, hogy kicsit keménynek tűnik, de egy hős nem mindig pihenheti ki magát teljesen, erre rá fogsz jönni. Ha valami fáj vagy rosszul vagy, egyből szólsz majd, értve vagyok?

- Igen!- bólintottam.

- Helyes. Na akkor irány az a járőrözés!

◆ ▬▬▬▬▬▬ ❴✪❵ ▬▬▬▬▬▬ ◆

Ahogy sétáltunk, mindenki nagyon kedvesen viselkedett. Sokan üdvözölték Foxyt, engem pedig aki felismert, köszöntek és sok szerencsét kívántak. A gyerekek körberajongtak, amit mosolyogva fogadtam, ezt pedig meg is dicsérte Saki-san.

- Nagyon régen nem találkoztunk... Hogy megy a sorod? Apukád?

- Amióta eljöttünk "anyámtól", minden szuper. Apuval tökéletesen megvagyunk kettecskén, bár mostanság már noszogatom a randizásra. A pánikrohamaim is eltűntek, mióta nem élünk együtt azzal a megvetendő idiótával...

- Ezt örömmel hallom.- mosolygott.- Akkor szebb lett az életetek.

- Na igen.- bólintottam mosolyogva.- De azért te sem panaszkodhatsz. Elvégre menyasszony lett belőled, nemdebár?

- Ne is emlegesd, teljesen be vagyok zsongva.- nevetett fel.- Rin egy igazán rendes pasi, szerintem te is odáig leszel érte, ha találkoztok.

- Abban egészen biztos vagyok. A képeken, amiket láttam rólatok, igazán boldog párnak látszotok, szóval személyesen is szeretnék gratulálni nektek. Igazán édes pár vagytok.

- Ugye? Köszike~!- vigyorodott el.

Szerencsére aznap nem volt semmi nagyobb bonyodalom. Összességében csak járőröztünk, ettem és pihentem, járőröztünk, beszélgettünk, elcsíptünk egy piti kis tolvajt, további járőrözés, vacsora, majd az irodában átbeszéltük a napot. Mindenről szerette volna hallani a véleményem, én pedig teljesen őszintén és nyíltan el is mondtam és ki is fejtettem azt. Ő pedig végig jegyzeteket írt arról, amit mondtam. Ezen kívül pedig lefixáltuk, hogy holnap ebéd után elmegyünk a fotózására, majd esti járőrségben leszünk, valamint, hogy sz utolsó előtti napom nála, ami ugye a csütörtök, akkor lesz az utolsó éjszakai műszakom. Azt mondta, hogy a többi fotózásról és interjújáról majd mindig egy nappal szól csak korábban a feledékenységem végett. Ezzel teljesen egyet is értettem, így végül 9-kor már az ajtóm előtt álltam és a zárral bíbelődtem.

Ahogy végre bejutottam a csinos kis szobába, egyből kipakoltam a szekrénybe, ami ott fogadott és vettem egy jó kis zuhanyt. Hosszú percekig álltam, miközben a meleg víz mosta le az izzadtságot és rám tapadt koszt, ami a poros utaknak volt köszönhető, mikör vagy 5x végigmentünk az egész parkon. Amint elégedett voltam a lazítási módszeremmel, elzártam a vizet, majd alapos megtörülközés után már vettem is magamra a pizsamám, s a villanyt magam után lekapcsolva, konkrétan beestem az ágyba. De nem azért estem, mert olyan hulla voltam. Jó, az is közre játszott. De a fő ok az volt, hogy balfasz és ügyetlen lényem végett, megbotlottam a saját lábamban és bezuhantam - a szerencsére puha - ágyba. Nevetve feküdtem kényelmes pozícióba, s a telefonom elővéve, írtam egy üzit Kirinek.

Me: Jó éjt, aludj jól! Holnap majd mesélek, de ma nagyon álmos vagyok már, szóval fekszem is aludni. Szeretlek!

Ezek után leoltottam a kis éjjeli lámpát is magam mellett, s nyakig betakarózva gömbölyödtem össze az oldalamon fekve, hogy könnyebben el tudjak aludni. Ami valljuk be... Nagyon könnyen sikerült.