Másnap egy eléggé esős napra ébredtünk. A reggeli jókedv első kis gondolatát is megölték a gomolyfelhők, a szürke égbolt, a reggelhez képesti sötét utcák és az eső. Bár az esővel magával, különösebb bajom nincs, mindig is szerettem. Azonban olyankor sosem szerettem iskolába menni. Jobb szerettem vagy begubózni és könyvet olvasni teát szürcsölgetve, vagy a ritkábbik esetben, kimenni egy kicsit futkározni, esetleg csak elmélkedni, miközben bőrig ázom. Utána természetesen mindig siettem is vissza a házba venni egy forró fürdőt, nehogy nagyon megbetegedjek.

Így hát igencsak kevés életkedvvel készültem el a suliba. Még a mindig szófosásos apám is csendes volt és komoly. Alig beszéltünk valamit reggel, olyannyira nem volt hangulata egyikünknek sem hozzá. Viszont a reggeli üzenetem Kiritől valamelyest feldobta a reggelem. Ahogy mindennel elkészültem, szokásosan apu vitt be a suliba. Bent a szekrényemnél leváltottam a gumicsizmámat az iskolai egyencipőre, valamint a kabátom is levettem, hisz majd' megfagytam. Ezek után pedig mentem is az osztálytermembe, ahol még nem voltak bent sokan. Így hát ledobtam magam a padomhoz, leghátra, s zenét hallgatva borultam a padra álmosan. Nem sokkal később, nagyjából 2 zeneszám eltelte után, valaki kihúzta az egyik fülemből az egyik headsetem. Nem tulajdonítottam neki túl sok figyelmet, így fel sem néztem. Csak akkor, mikor annak a bizonyos valakinek a keze a combomra tévedt. Na akkor már felkaptam a fejem, s akkor vettem észre a mellettem nevető barátom.

- Jó reggelt, Zaku!

- Igen, azt..- ásítottam.- Neked is, Ei..- azzal leállítottam a számot, s kivettem a fülest a fülemből.

- Téged is megismertek? Mindenki beszélni akart velem a buszon, képzeld!

- Én kocsival jöttem. Az egyetlen aki megismerhetett, az az apám volt. Bár amilyen szétesett volt a mai reggelen, abban se vagyok biztos, hogy realizálta, hogy egy kocsiban vagyunk.- kuncogtam fel.

- Nekem egy csapat kisgyerek kezdett kiabálni, mikor megláttak...- jött oda Sero, mire felnevettem.

- Legalább valaki ismer.- böktem oldalba, mire elmosolyodva megölelt.

- Máris jobb kedvem lett, igazán..- morgolódott.

- Naaa ne legyél ilyen zsémbes, nem áll jól az öregember szerep, Mr. Sero Csakagyerekekismernekfel Hanta.- húztam az agyát kicsit, mire teljesen kikészült. Az osztály bent lévő része pedig egy emberként nevetett fel. Lassacskán mindenki megérkezett, az óra is a tanítás megkezdését jelezte, így minden diák a helyére ült.

- Jó reggelt..- nyitott be az ofőnk.

- Jó reggelt!- köszöntötte őt mindenki. Shouta lassan a tanári padhoz lépdelt.

- Aizawa-sensei, leszedték a kötéseit, kero? Meggyógyult?

- Az öreg hölgy nem aprózta el a dolgot. Na mindegy is... A mai informatika óra egy kicsit rendhagyó lesz.

- Na bazdmeg, hogyha egyből röpivel indítasz, Shouta, az életbe nem kapsz tőlem sütit... Faszt se tanultam!- pánikoltam kicsit. Hiába nem vagyok rossz tanuló, az informatika sosem volt az erősségem. Ahhoz, hogy legalább egy hármast összeszedjek, kellett volna egy kis idő óra előtt, hogy átnézzem az anyagot.

- Fedőnevet... vagyis hősnevet választotok.- jelentette ki, mire az osztály szinte minden tagja boldog éljenzésbe tört ki. Én kivételt képeztem, hisz nekem már megvan, hogy mi a hősnevem.- Ahogy már mondtam, a hivatásos hősök a Sportfesztiválon látottak alapján toboroznak. Többnyire a jóval tapasztaltabb, harcban jártas másod- és harmadéveseknek tesznek ajánlatot. Így tehát a beérkezett ajánlatokat fogjátok fel úgy, mint a jövőbe befektetett bizalmat. De ha a képzés végéig méltatlannak bizonyultok rá, az ajánlatokat minden további nélkül visszavonhatják.

- Más szóval az ajánlat elfogadása után, továbbra is bizonyítanunk kell?

- Egen.. Nos, itt vannak az összesített eredményeitek.- megnyomott egy gombot mire felsorakoztak az eredmények a legtöbbtől a legkevesebbig. Meg sem lepődtem, hogy Todoroki és Bakugo kapták a legtöbbet, de én sem maradtam le sokkal. Csupán nagyjából 1500 felkéréssel kevesebbet kaptam mint, Bakugo, ami 2010 felkérést jelentett a számomra. Tovább néztem az ajánlatokat, és megpillantottam, hogy Kiri sem kapott keveset, a többiekhez képest. 68 felkérés is igencsak sok, így büszke is voltam rá.

- Pssszt! Ei!- suttogtam, mire a fiú hátra nézett.- Gratu!- kacsintottam, mire Kiri elmosolyodott, s bólintott.

- Neked is.

- Nyomokban megoszlott az eredmény, de idén ez a három kiemelkedik.

- Ááhh ez várható volt..- nyafogott Kaminari.

- Az első Todoroki, a második Bakugo, harmadik Yamada-chan..- nézte értetlenül a táblát Jiro.

- A Sportfesztiváli eredményük fordítottja, Bakubroék esetében.

- Miután a győztest le kellett láncolni, érthető ha beijedtek.

- NEM IJEDTEK BE FASZFEJ!- Kapta fel a vizet Bakugo, mire felnevettem.

- Dehogynem. Mint egy pszichopata, úgy díszelegtél az első helyezett dobogóján.

- OI, LIBA! TE CSAK FOGD BE!

- Ahj... Szép eredmény, Todoroki-kun..- mosolygott rá Momo.

- Biztos csak az apám miatt kellek nekik.

- Mattaku, ez a fiú.. Todo, ügyes voltál. Magad miatt kellesz nekik.- mosolyogtam rá, de ügyet se vetett rám.- Hogyne, szarj csak le. Kurva jól esik, igazán...

- Ettől függetlenül, aki kapott ajánlatot és aki nem egyaránt részt fog venni a gyakornoki programban.

- Eh? Gyakornoki program?- kérdezett rá a brokkolink.

- Aha. Igaz, hogy a múltkori eset miatt a szükségesnél egy kicsit hamarabb kerültetek szembe gonosztevőkkel, de egy hivatásos hős mellett tanulni, mindenkinek a hasznára fog válni. Mindenkinek.

- Ezért kell a hősnév!

- Ettől én most nagyon fellelkesültem!- mosolygott Uraraka.

- Ugyan a hősneveitek csak ideiglenesek, vegyétek komolyan.

- Különben egy életre megbánjátok!- nyitott be az ajtón Midnight. Természetesen jópár srác szeme azonnal felcsillant.- Nem ritka, hogy a tanulói évek alatt kitalált hősnév ismertté válik, és egy életre rajta ragad a hősökön. Még ha ciki is.

- Hát erről van szó. A hősneveiteket Midnightal egyeztessétek, nekem ehhez nincs érzékem.- ekkor beugrott az eset, amit apu mesélt még mikor valamivel kisebb voltam és.. nos, alig bírtam visszatartani a nevetésem.- Milyen hőssé akartok válni? A hősneveitek alapján megszilárdul a rólatok alkotott kép, és közelebb kerültök a célhoz. Más szóval a nevetek megmutatja, mit képviseltek, mint All Might esetében is.

Nekikezdtek kiosztani a kis táblákat, amire fel kellen írnunk a hősnevet, amit szívesen viselnénk magunkon. Nekem viszont ugye ez már bőven megvolt, még a tanévem kezdetének 2. hetében nagyjából, még egy Ketsubutsu iskolában. Így hát én feltettem a kezem, hogy szólni tudjak emiatt.

- Igen, Yamada-chan?

- Midnight-sensei, az én hősnevem már adott. Az előző iskolámban majdhogynem ezzel kezdtünk, így nekem már megvan. A jelmezem is ehhez van szabva.

- Ezesetben írd fel az a nevet és jelentsd ki idekint, az osztályod előtt is.

- Rendben.- bólintottam, majd felfirkantottam a hősnevem a táblára, s magabiztos léptekkel sétáltam el a kis emelvényig, ahol letettem a táblám úgy, hogy az osztály felé mutassam a nevet.

- Blindspot?

- Igen, sensei. Tudja, hogy nekem a vakság okozása az egyik képességem, és sokkal jobban szeretem ezt használni, hogyha harcról van szó, így erre vetült nálam a fókusz. A blindspot, japánul vakfolt arra utal, hogy másoknak vakságot okozok, valamint, hogy a vakfoltomban is képes vagyok használni a képességem. Vagy valami ilyesmi a jelentse.

- Remek választás, máris értem miért engedték meg.- mosolygott a tanárnő.

- Köszönöm.- hajoltam meg, azzal visszamentem a helyemre.

Amíg a többiek sanyargatták magukat, valamint bemutatták a saját név ötletüket, én chateltem Aimivel. Kifaggatott, hogy mi a helyzet velem, velem és Kirivel, hogy hogyan érzem magam meg egyebek. Na meg panaszkodott, hogy milyen szar nélkülem az osztályban és, hogy miért nincs egy olyan csinos lány sem a közelében, aki ne lenne hetero.

- Most én jövök!- hallottam meg Kiri, hangját, mire egyből letettem a telefont és rá figyeltem.- A kőkemény hős, Red Riot!

- Red Riot? Jól gondolom, hogy a lovagias hős, Crimson Riot mintájára?

- Igen. Nem épp mai hős, de szeretnék olyanná válni, mint Crimson Riot, a példaképem.

- Aww..- vigyorodtam el halkan fanolva.- Kis cuki..

- Hm.. Ha a példaképed után nevezed el magad, még több elvárásnak kell megfelelned.

- Ezt észben tartom!- mosolygott és vissza sétált a helyére, majd hátra nézett rám.

- Imádom a neved.- tátogtam neki, mire pironkodva megköszönte. Lassan mindenkin végigmentünk, így 9:20 környékén már alig voltak.

- Rendben van, a vártnál sokkal gyorsabban haladunk a hősnevek alkotásával. Bakugonak még újra kell gondolnia, aztán Iida és Midoriya vannak még hátra. [...]

- Szóval mivel már mindenkinek megvan a kódneve, térjünk vissza a gyakornoki programra.- állt Shouta a tanári asztalnál, kezében egy halom papírrlal.- A program egy hetes, mindenkinek lesz helye. Akik ajánlatot kaptak, egyéni lista alapján válogathatnak az ajánlattévő ügynökségek közül. Akik ajánlat nélkül maradtak, ebből a listából választhatnak. Országszerte 40 ügynökség biztosít gyakorlati helyet. A döntés rajtatok áll. Ne feledjétek, minden ügynökség más jellegű munkára fókuszál.

- Például 13-as. A gonosztevők elleni harc helyett a katasztrófavédelmi feladatokat látja el. Érthető?

- Jól gondoljátok át a döntést.

- Igenis!- hangzott az egész osztály szájából.

Shouta kiosztotta a lapokat, én pedig egyből egyetlen egy ügynökség nevét próbáltam kiszúrni. Saki-san, vagyis Foxy. Ő az egyik volt barátnőm nővére, s mikor még kicsik voltunk, nagyon felnéztünk rá. Aztán a lány bunkóbb lett, így a testvéri kapcsolat vele megszakadt, egyedül a nővérével tartom még mindig a kapcsolatot, noha nagyjából csak chaten és a hírekben hallok felőle. Szerencsére hamar megtaláltam.

- A hétvégéig adjátok be a lapokat- mondta Shouta kicsengetéskor.

- Alig két napunk van rá?- akadt ki Kaminari.

- Kezdjetek is hozzá. Végeztem.- azzal kiment a teremből, maga után becsukva az ajtót.

- Ez könnyű lesz.- dőltem hátra.- Ki is vagyok pipálva.

- Hogyhogy?- fordult hátra Momo.

- Már alapból úgy vágtam neki, hogy egy bizonyos hősnek elnyerhessem a tiszteletét, és felfigyeljen rám. Szóval őt kerestem a lapon és... ajánlatot is tett. Szóval nekem nem is kell az a gondolkodási idő. Kitöltöm amit kell és már mehetek is.

- Ki az a hős?- lépdelt hozzám Uraraka.

- Nem más, mint Foxy.

- Foxy? Még nem is hallottam róla..- kezdett el gondolkodni a barna hajú lány.

- Ő az, akinek fülei meg farka van, a lopakodás mestere, hajlékony és nagyon ravasz, igaz? A huszas évei közepén járó hősnő, kinek minden érzékszerve olyan kifinomult mint egy rókának, nem?- bújta a jegyzeteit egyből Deku.

- Bingó! Az ügynöksége nincs olyan messze. Tudjátok, van a Fourth Kind Ügynökség.- akit érdekelt a mondanivalóm, mindenki bólintott.- Na, pár utcával arrébb van az ő ügynöksége.

- Nahát...

- Már meg is van, kihez megyek akkor..- mormolta Kiri az orra alatt.

- Igazán, kihez?- tipegtem mellé és az arcába bámultam vigyorogva.

- Azt majd meglátod.- nyomott puszit az orromra.- Na de... Van kajád? Én otthon felejtettem..- vakarta kínosan a tarkóját, mire felnevettem.

- Persze. Várj egy picit, máris adok.- siettem a táskámhoz és kivettem belőle egy Nutellával megkent szendvicset, majd Kirinek adtam, aki már kezdte is elfogyasztani.

- Köszi, Zaku!- mosolygott teli szájjal.

- Akármikor.- feleltem kuncogva.